blog

Ketten a múltamról, a jövőmről

Vendég bejegyzés. Írta: Luczifer.

pacnikKét urat ? foglakozásukra nézve történészt – hallgattam a minap. Ugyanarról a korról, ugyanazokról az eseményekről és ugyanazokról az emberekről beszéltek.
A szövegek korrektek voltak, mégis a két történelemnek szinte köze nem volt egymáshoz.
A történelem egy végeláthatatlan Rorschach teszt, a történelem az, amit észreveszünk a múltból. A pacni többértelmű, a történelem szintén. Az ezekre adott egyéni reakciók legalább annyira a személyiséget tükrözik, mint magát a szemlélt dolgot.
A pacni = történelem.
Ha elmondod, mit látsz a pacniban, magadról beszélsz. Ha elmondod, mit látsz, a történelemben magadról beszélsz. Aki a történelemről, mint egy végeláthatatlan tragédiáról, illetve a következményeiben az ezzel egyenértékű hőstörténetről beszél az nem egyszerűen a történelemről, nem eleinkről, hanem illúzióiról, önmaga tragédiájáról is beszél. Aki leállíthatatlanul mondja az egykori lehetőségeket, keresi az utat, latolgat, az a magában, a benne, a közösségében rejlő mai lehetőségeket is keresi.
Hogy aztán kínálja.


Ez gondolom világos. Az is világos, hogy milyen személyiségképlet gyártja a csak tragikus, a csak görcsös képzeteket, és milyen az, amelyik nem kívánja naponta háromszor megjósolni a közelgő kimúlást.
Szabadok vagyunk, választhatunk, hogy kit és mikor hallgatunk meg, kihez és mikor fordulunk, hogy beszélhessünk vele. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy annak az ismerete is a birtokunkban van, hogy mit kellene tenni annak érdekében, hogy a tragikus, vagy a perspektivikusságában derűsebb verziók váljanak az önmagukat beteljesítő jóslatokká. Mégis a tragikust keressük, az lesz a “hiteles” és egyre keserűbben látjuk a világot. Miért? Ez szolgálná titkos vágyainkat? Nem lennénk a magunk urai? Így keresünk felmentést? Mi alól?
***
1973-ban a dánok az olajválság beköszöntekkor nevetgélve biciklire szálltak. Ők ott és akkor hamar túljutottak az egészen.

3 hozzászólás

  • EL LOBO - A farkas

    Kedves Luc(z)ifer!
    Naponta százával dől ránk a paca, s így naponta kell a Rorschach tesztet megoldanunk.
    Az imént egy ilyen – ámde fehér pacával találkozhattam a TV2-őn.
    A tejesember tüntetést szervezett, mert egyes áruházak az előállítási ár alatt kínálják a tejet.
    Örömömre szolgált, hogy a műsor főszereplője, a magyar tejes, az elmúlt napok más hőseivel ellentétben NEM állami támogatást követelt, nem Brüsszelbe repült tüntetni, követelve az EU-tól a tejtermelőknek nyújtandó segélyt – hanem oda ment, ahol a probléma keletkezett.
    És közben jókedvű volt, végig a humoránál maradt!
    Éljen a fehér paca és éljen a tejes!

    Köszönöm, hogy “pacás” bejegyzéseddel megtiszteltél!

  • Malvina

    Bravó Fiúk! Így kell ezt csinálni! Nagyon jót hoztatok össze!
    Szóval ami a történelemszemléletet illeti, ahhoz annyit tennék hozzá, hogy egyrészt min csodálkozunk, amikor tudjuk, hogy minden szentnek maga felé hajlik…., és itt most még csak nem is szentekről beszélünk, ráadásul úgy tűnik, vannak, akiknek nem csak a kezük, de az eszük is. A másik pedig, hogy azt nem igazán tekintem hiteles történésznek, aki “ráengedi” magát,a saját személyisége alá gyűri a történelmet. Szerencsére számosan vannak, akik képesek az efféle igen felelősségteljes és nehéz művelethez – mint a különböző történetfolyamok által megrajzolt tendenciák felismerése – önmagukat, pontosabban személyes érzelmeiket, vonzásaikat és taszításaikat a háttérben hagyni. A napi politika hálójában vergődőket – lásd Schmidt Mária – pedig egész egyszerűen még ezen utóbbiak közé sem sorolom.

    Ami az 1973-as dánokat illeti, hát amellett, hogy valóban szimpatikus a reakciójuk, mégis úgy gondolom, hogy azóta nagyot forgott a világ kereke, egészen új helyzetet teremtve. A gazdasági és/vagy pénzügyi válság egy-egy kisebb-nagyobb területre vonatkoztatva biztos, hogy viszonylagos biztonsággal kezelhető lenne. De basszus, ma már odabiggyesztette magát ez a fránya globális fogalom, amitől igencsak veszélyessé vált a helyzet.

    A tejesemberek pedig már csak ilyen! Ilyen bölcsek! A Tevje teje folyik az ereikben. ::)))

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük