Karakter, jellem, egyén 1956-ból

karakter, jellem, egyén

Előszó: Akik 1956-ban születtek, azok most éppen 56 évesek. Ketten közülük most 1956-1956 karakterben mondanak erről valamit…

Vendég bejegyzés, írta: F. Walter Mária

A mai zűrzavaros retro-ra hegyező világban jó feleleveníteni az immár 56 évesek lelkivilágát.
Növekedvén, a friss és ropogós nyarakon harapva a tiszta levegőt, az egyféle (piros pöttyös) labdát megunhatatlanul dobálva a falhoz, mormolva a vele járó mondókákat, a nyugalom, a biztonság érzete a maga egyszerűségében alakulhatott ki. A bújócska, a körjáték, a kidobós, a fogócska az volt ami, az üvegcserepek közül mindig a legszebb bukkant elő a porból, azért, hogy ugróiskolázni – ?kánkázni? lehessen.

A harapós, fagyos teleken a kabátujjakon átbújtatott kesztyűre ügyelve, a tiltott helyeken is fényesre csúszkálva a havat, a tisztaság érzése csak úgy erősödött, évről-évre.

Aztán Micimackó és barátai átvették a pöttyök helyét, a játék a számítógépben születik/él/hal.
Bújócskázunk, kidobózunk, rohangálunk sietősen -, az ízek, illatok, zamatok, fények, színek csak szűrőkön, új jelentéseken keresztül jutnak el hozzánk, alaposan átszínezve az életet.

Rózsaszín? Legfeljebb a Csilla csoki papírja volt, a Barbivilághoz nem mérhető, de finom.

A harmadikos olvasókönyv fekete-fehér (na  jó, egy kis barna-kék) nyomású volt, a történetek, versek mégis sokszínűek.

„a gondolj-rám-virág,
az barna-kék, az barna-kék
csak volna barna, volna kék,
a gondolj-rám csak volna szép,
mert nincs ilyen.”

A Családi kör akkor is memoriter volt, ma kötelezően belekerül az alaptantervbe. Akkortájt a család tanulta közösen a verset, hogy is van? Ma a kötelező verstől alakul a család?

56-os! Te is érezted az iskolában a kakaóillatot a műanyagkancsóból kitöltve?
Fémépítő és Java-építő, hogyan hatott rád? Össze tudtad rakni a világot?
Biztonságos még ma is az a világ? Jellem vagy kellem kell-e ma a világban?
Lehet, hogy találkoztunk? Igen, a pöttyös labda mindig idegen fiúknál végezte, de a szánkózásnál néha segítettük felhúzni egymást.
Fenn maradhatunk?

Szép volt. Eleven és erőteljes világ. Karakterek születtek, felnőttek? Elfogytak – 1956-ból.

***********

Pontosan 1956

Vendég bejegyzés, írta: Balogh Zoltán

Ötvenhatos vagy? Ötvenhat éves? Jó évjárat – mondják egy borra vagy konyakra. Akár el is hiszed.
A hitben hihetsz, de ettől soha nem lesz a tiéd, nem épül beléd. Mert – gondolom én – az általunk jelenleg ismert emberi lét nem más, mint korok lenyomata, az első kövülettől az utolsó szellemi kövületig.
Naponta szembe kell nézned önmagaddal, és szembe kell nézned a környezettel. Legyél bár úgynevezett homo sapiens, vagy más lény.
Lehetsz felsőbbrendű.
Nézhetnek félhalnak.
Nézhetnek egysejtűnek.
Nézhetnek akár élvé-nek vagy halvá-nak.
Valamikor, a szirupos, ehetetlen bolgár Halvának is nézhettek.
Nézhetnek ma szkeptioszaurusznak, mátyáskirálynak, hortimiklósnak – vagy ovibajárónak is.
Manapság, praktikus pillanatában, egy Főemlős, még egy moszattal is szóba áll. ? Mi ez a maszat?! ? kérdezi magában a szótévesztő Főemlős, és csodálkozik, hogy évmilliós, százezer éves, évezredes, évszázados, évtizedes, netán ötvenhatos Maszatot tolnak az orra elé. Papíron ennyit ér ma egy Maszat. Statisztikai adat, majd az Al-főemlős eldönti, hová is tegye.
A Főemlős aláírja az elé tolt papírt: Valóban, élnek még ilyenek is, egy-két év múlva ? gondolja -, jól jön még az aláírás!
Vagy elírás.
Lehet, az is benne motoszkál, hogy előbb-utóbb csak-csak kihalunk, mi, klasszikus ötvenhatosok.
Akiknek a nagyszülei, szülei nem csupán a pöttyös labdákat csapkodták a falhoz. Ötvenhatosok, akik gyerekkorukban megtalálták a szekrény legaljára rejtett nemzetőr karszalagot.
Öreganyám szeme elkerekedett, amikor odavittem elé, és azt mondtam, ez milyen széles, milyen szép!
Elkobozta a karszalagomat.
A kőolaj ízű Bambi, a pöttyös labda, az ugróiskola mellett, a piros úttörőkendő birtokában, nyári táborokban, szovjet mintára, külső-belsőkörös táncot jártunk. A sötétben előfordult elcsattanó, félős, tapasztalatlan, riadt csók is. Másnap már nem emlékeztünk, az újabb, esti, tűz körüli félkörtáncig.
Ötvenhatosan, ritkán csattan csók, a mézesmadzag helyett ragadós kakast szopogatok.

Bognár László

A kétezres évek elején figyelemmel fordultam az online marketing mellett a blog műfaja felé.
A szolgáltató-blog klasszikus „énblogként” indult a Jóljárok Magazin aloldalaként.
A Google számos változtatása a kereső algoritmusában egyre inkább hátrányos helyzetet teremt a sokszálú, sok témát felkaroló klasszikus blogok számára. Ezért a régi blogot frissítem, tartalmi struktúrába szerkesztem. Szolgáltatok.

“Karakter, jellem, egyén 1956-ból” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Köszönöm az „ötvenhatosok” életérzéseinek ezerkilencszázötvenhat karakterben történt közreadását! Szép és tanulságos!

Szólj hozzá!