blog

Kapitány Gabinak arról, miért nézze meg a Nyolcakat Budapesten

Nyolcak kiállítás | Czigány Dezső csendélete

Szemem elől a tested ellebben,
Csak képzete marad itt előttem?
Fernando Pessoa

A pécsi kiállításról nem írtam akkor, a maga idején, tulajdonképpen nem volt mit mondanom, a három korhű botrány kései ismétlése volt, ezúttal mindenféle megbotránkozás nélkül. A csendéletek fehér színe égett a kitűnő megvilágításban, a termekben a formák kibomlottak, mint a virágok, a tájak száraz íveket húztak a szemünk elé, mint ahogy a száraz bor is ilyesmit húz a nyelvre egy kövér ebéd után, és a színek saját sokszínűségükben mutatták meg magukat.

Művészek, emberek, miegyéb

Nem volt mit mondanom-írnom erről, arról pedig nem nagyon akartam, hogy Czigány Dezső végül is előkászálódott egy maga festette kép mögül, amelyen szerzetes volt, odajött hozzám és megkért, vigyem el egy kiskocsmába.
– Hé, én is jönnék veletek! ? suttogta felénk egy árnyékos sarokból Pessoa, a költő, aki ugyanúgy, mint Czigány, több személyiséget is kiérlelt magában.

Kocsmában, lőre a bajszon

Így aztán kocsmába vittem őket, ahol a lőre mellett arról beszélgettünk, hogy lám, száz év nagy idő – most már se botrány, se túltengő lelkesedés nem borzolja az idők lassan moccanó hullámait.
Pessoa Salazarról, Czigány Horthyról beszélt, magam is böffentettem a bor savával a mi korunkról valamit; csak a többszemélyűség témáját kerültük, erről mindhárman nagyokat hallgattunk.
Mennyire sután jönne ki, ha azt mondanám: szép kiállítás volt!
Most fenn van Budapesten, Czigány talán ott is előbújik valamelyik képe mögül? Menj el, ne maradjon egyedül szegény Dezső!

***

Más pécsi kiállításokról:

Nő csészével

Kiállítás: Dan Szalai Guevaráját nem láthatta a pécsi közönség

***

Miért érdekli Pessoa a blooggereket?

Énblog, teblog, komplex blog

Egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük