blog

Jazz Híd, Pécs: Snétberger – Friedman és a Panonia Project

Jazz Híd az örömökhöz

Hogy az egykori Park Mozi színpadán homályló, fekete, ütött-kopott zongorát Steinway vagy valamelyik fia jókedvében készítette-e, azt nem tudom, de hogy a billentyűit ütögető novi sadi zongoristát a jóisten jókedvében köpte ide, az bizonyos!

Jazz van, nem érdekel az egykori mozi ülőhelyeinek hátlapján a ronda repedés. A Panonia Project elnevezésű novi sadi formáció löki az imprót, mindegyikük neve ics-re végződik, de ez nem számít, csak ami kijön az ujjuk alól meg a fúvósok tüdejéből – az pedig nagyon jó.

Pedig ez még csak előzetes, ezután majd Európa egyik legjobb gitárosa jön, Snétberger, az akkusztikus zeneszerszámával és Friedmannel, aki egy Yamaha vibrafont fog ütögetni.
És amikor jönnek – Hej gyöngyvirág, gyöngyvirág -, magyar népdal dzsesszül a szívünkhöz, elvégre Snétberger magyar (utoljára Berlinben hallottuk őt, mondja mellettem Gábornak a nyugdíjas professzor felesége.)

Az ilyen élmények begyűjtése általában úgy kezdődik, hogy előtte felhív Hámori Gábor polgárpajtás, civilben fotóművész és tanár, hogy elmenjünk-e fiatalember a Yardbirdsre Paksra (naná, blues fesztivál) vagy éppen csak ide a szomszédba, Snétbergert élvezni.
És akkor vagy elmegyünk vagy nem megyünk el, s hogy este nem először hallgattunk zenét, legyen itt a bizonyosság, egy kis beszámoló a Yarbirds tavalyi koncertjéről:

A nosztalgia lám – mint piaci hajtóerő. A paksi sportpalota előtt drága autómobilok, melyeken az egykori beatnemzedék felső középosztályba őszült tagjai csorogtak ide a járhatatlan hatoson.

A sportcsarnok udvarát sátrak és disznószar meleg illata lepi el, az utóbbi átjárja a település teljességét is, megrajzolva a különös magyar atomvárosi dizájnt.
Erre a szagra nem számítottam, mert erről nem beszélnek a gazdag kivitelű, a város modern iparát ismertető prospektusok, nem szól róla a net, se a Google, se a Wikipedia…

Magyaros Corporate Identity – lám, Pakson is otthon vagyok!

Nade a Yardbirds! Régi márka, kőkemény profizmus – a ráadásszám előtti pillanat megmutat valamit a modern zenei életből, a roadmenedzser angolul tudatja, az előtérben megvehetitek a New York-ban felvett CD-t, most ebből kaptok ízelítőt!
És ez a szám már tényleg olyan, hogy szembe lehet állítani a langymeleg disznószar szagával, hogy milyen is az, amikor valami ki van találva, a pillanat szülte imprók bizonytalan többletét is beleszámítva, ami nem jelent kockázatot, mert itt mindenki profi, mindenki tudja a helyét, mert ha nem az, akkor mehet a fenébe, akárki is a rokona, ajánlója, haverja, mert a színpadon minden látszik, s nem elegáns, pontosabban nem kifizetődő kutyaütőkkel kiállni a reflektorok fényébe!

Paks, blues, gyönyör – meg tucatnyi pécsi pasas, csupa őszülő fazon a felső középosztályból, se ők, se én, se a Yardbirds nem a régi, de úgy teszünk, mintha még a régiek volnánk – azaz kurva jók, profik, akik megforgatják a világot, béke lesz meg haladás – csak a szar szaga bezavar picinyt!

Itt, Pécsett, nem volt szar szag, csak kopás és repedés…

***
Linkek:

Blues: Jeanne Carroll Pécsett

GOSPEL

Hámori Gábor – Budapest madártávlatból

6 hozzászólás

  • lucifer

    Én ezeknek a muzsikusoknak nem csak a zenéjét, de a szövegeiket is nagyon élvezem. Snétbergerét is. Már arra gondolok, amikor beszélnek. Bölcsen pontosan fogalmaznak. A tehetség és az alkotás adta boldogság, a megharcolt nyugalom árad a szavaikból. Mint aki mindent tud és nincs elszámolnivalója.

  • Malvina

    Húúú, Lucifer! Ezt nagyon pontosan és szépen mondtad, és mint tudjuk, csak “úgy érdemes”! 🙂 Én például órákig tudnám nézni Snétberger arcát, olyan gyönyörű! Az, amit írsz, az olyan szép benne. Tiszta, okos, érzékeny és a gondolat ott csillog a szemében, na meg a szavaiban is. A zenéjéről már nem is beszélve.

  • EL LOBO - A farkas

    – Elnézést, hogy már megint hangolok – szólt ki a pécsi közönségnek Snétberger Ferenc -, de higgyék el, hamisan még rosszabb volna!
    🙂

  • szótlan

    A Moszkitó-opera

    Ott, hol a kásás
    nád, sás
    lepte lápra lépve
    süpped alább
    a láb,
    köröskörül
    borús köd ül,
    s éjszakára
    nyirkos pára
    száll a sárra,
    sárga gázba’
    hüledezve ül a hüllő,
    borzong a borz és vipera,
    ott hallható a Moszkitó-opera.
    – Züm – zendít rá kóros
    dalára a kórus.
    Aztán tovább érleli
    a vérbeli
    sikert egy tenor.
    Hangja a kórussal egybeforr.
    Először egy dúr-áriát,
    majd egy finom moll-áriát,
    és végül egy maláriát
    ad elő.
    Mily szenvedély, vad erő!
    Hogy lázba hoz ez a mester,
    kísért, bárhogy hessegesd el.
    Utána a tenyér csattan,
    és az izzó hangulatban,
    a vak, fülledt éjszakákon
    felcsendül a Kinin-kánon.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük