blog

Janus szereti Kapitány Gabit

Janus újratemetésén

Napok óta ezeregy ügy és mindig elmaradt a nyomozás. Pedig KapitanyG-nak megígértem, hogy kiderítem – mikor nézhetné meg Pécsett Janus Pannonius arcmását. Féltem, hogy késésben leszek, s mikor láttam a neten, hogy a Régészeti Múzeum az átalakítások miatt már a szombati Múzeumok Éjszakáján sem lesz nyitva – végképp elkeseredtem. Most mit gondol majd KapitanyG Budapesten, már a bloggerekben sem bízhat Pécsett?

Ma ott jártam a múzeum közelében, a Remekek Házában, ahol kulturális ügyekben gyűrtem az ipart, hiszen a pécsi Kulturális Ipari Klaszter nyomvonalán hatoltam a régió gondjaiba, s végezvén ezzel, hazafelé kanyarítottam egy picinyt a lépteimen – a múzeum felé.

Az emeletet – a kiállítás helyét zárva találtam. Lent a földszinten viszont nyitott irodába pillanthattam be, ahol egy hölgy egy számítógép monitorján figyelt valamit.
Gondolkodtam kicsit, hogy koppintok egyet a félfán, s kinyögöm, hogy El lobo vagyok, a blogger és KapitanyG, aki szintén blogger, kérdi, hogy Janus Pécsett mikor látható…
Koppintottam is, de civilre vettem a bonyolult figurát, hogyhát egy távol élő ismerősöm érdeklődik a…, szóval érdeklődik, hogy mikor érdemes Pécsre látogatnia, ha Janus arcképére volna kíváncsi.

– Az ismerőse elkésett kicsit – felelte Nagy Erzsébet, a régészeti osztály vezetője -, mert a kiállítás már nem látogatható, de ha a jövő héten Pécsett jár és bejelentkezik nálunk, még meg fogjuk mutatni neki!

Na, ilyenkor akad meg az ember torkán a szó, hogy ilyen “hivatalnokok”  is vannak…

Hát, kedves KapitanyG, nem csak te szereted Pécset, hanem téged is szeret … Janus! 🙂

***

Kapcsolódó linkek:

Felravatalozták Janus Pannonius hamvait

Azt írja Myrtille

16 hozzászólás

  • Malvina

    Tipikus példa arra, hogy nyelik be a régebbi korok értékeit az újabbak! Mert hogy e mechanizmust ugye a bürokrata irányítja. Át. Mármint szegény Janusnak is meg kell ám tanulnia, hogy idő, az pedig nincs, de ha mégis, hát kevés! Kvázi be kell osztani. Hiába ücsörög ő ott, valahol az örökkévalóság küszöbén, abban, abban a küszöbben a ma embere legfeljebb hasra esni képes! ::((((

  • EL LOBO - A farkas

    Ebben a posztban én inkább azt látom, – a te értelmezésedet is elfogadva -, hogy vannak még piciny csodák!
    Hogy van olyan ember e történetben, akit ÉRDEKEL egy holt költő…
    hogy van olyan ember, aki a szabályokon átlépve hajlandó a másik ember érdeklődését önzetlenül kielégíteni…
    S minderről az interneten át eszmét cserélünk – ez is egy kisebbfajta csoda, bár eltörpül az első kettő mellett.

  • Malvina

    Igen, persze, ez abszolút pozitív. Csak én egy kicsit távolabbról néztem , mármint hogy miként is van az, hogy Janust és a hozzá hasonló nagy figurákat nem lehet szinte bármikor megnézni, közel kerülni hozzájuk. Hogy a múzeumi kultúra – amiről azt gondolom már idejétmúlt forma – mifelénk nemhogy közeledni engedne, de távolít. Természetesen az ilyen “hivatalnok” aranyat ér, főként azért, mert ritka mint a fehér holló. Ezért is bürokratát írtam és nem hivatalnokot. ::)))

  • KapitányG

    No, most bánom igazán, hogy jövő héten sehogy nem jutok le Pécsre 🙁
    Kedves, kedves Farkas blogger, ha legközelebb a Régészeti Múzeum felé visz az utad, és esetleg akkor is találsz egy megkopogtatható ajtófélfát, rajta túl hölgyet (vagy urat, számítógéppel, vagy csak úgy magában), nem kérdeznéd meg, hogy majd, egyszer valamikor, ha arra járok és bejelentkezem – akkor is lehet szó erről?
    És megmondanád-e Nagy Erzsébetnek, hogy ismeretlenül is köszönöm a segíteni akarását. Tényleg sajnálom, hogy nem tudok élni vele.
    (Vajon mit csinálnak az átalakítás alatt Janus fejszobrával? Becsomagolják és elraktározzák valahol?)

  • ZinczyKa

    Nos, valóban, azt meg is tudtam az érettségin, hogy Janus Pannonius János volt mielőtt Janus Pannonius lett 😀
    Malvi, bár szorosan véve nincs, ámde a tőlem megszokott zavaros agyi kapcsolatok révén kapcsolatot teremtettem az isteni költő, Itália, valamint a püspökké lett Janus és a De vulvae Ursulae költője között.
    Az egész alakossá lett Janus ily módon kétarcú (vagyis inkább kettős), hiszen nem csak a feje, de az alteste is megjelenik 🙂

  • Malvina

    A Janus-arcnak akkor is csak úgy és abban az esetben lehetne helye, ha Janus Pannoniust ( a humanista költőt avagy a humanista püspököt) élettelen, aszkéta szoborrá merevítjük.
    De mivel erről (részemről) szó sincs , ezért az érzelmekkel megélt testiség (egészséges erotika) és a püspöki méltóság előttem bizony megfér egymás mellett, pontosabban egymásban!:) Pláne , amikor tér-idő , hit és szenvedély viszonyát bizony még az egységesség jellemezte/jellemezhette.
    És akkor a prüdériának az e fertályon a mai napig való makacs jelenlétéről még szót sem ejtettem.:)

  • ZinczyKa

    Malvi, pedig egy szoborról beszélünk 🙂
    Amúgy egy katolikus püspök esetében a megélt egészséges erotika (nem szerintem!) okoz némi problémát. De ez egy nagyon más téma, úgyhogy maradjunk annál, hogy igazából szoborról van szó most. 🙂

    Kedves Gábor, az említett kommentnek nagyon megörültem, ki is szabadítottam. örülök, hogy szóltál, mert nem vettem észre. 🙂

  • ZinczyKa

    🙂 🙂 🙂 🙂
    Hát akkor módosítanék. Bocsáss meg. Most olvastam bele a blogodba. Akkor maradjunk a KatitányG megszólításnál! Remélem, nem haragszol. De aki Lénárd-rajongó, az talán nem 😀

  • Malvina

    Te most a hivatalos katolikus tanokról és általában “egy” katolikus püspökről beszélsz. Én meg J.P.-ról, aki verseiben, epigrammáiban számomra igen jól megmutatja magát, nem is szólva a róla szóló egyéb történetírásokról.
    J.P. felszentelt püspökként is világi ember maradt. Mátyásnak pont azért volt rá szüksége (ha esetleg a király úgy kívánná, hát, legyen, aki a püspökséget az egyházi szempontok ellenében kormányozza ), mint olyan valakire , akit nem vakított el az a fajta vallásos túlbuzgóság, amit többek között barátján is számon kér ( ” Mert hívő ember költő nem lehet”). Eyébként is J.P. püspökösködése élete utolsó tízegynéhány évére , jórészt betegsége idejére esett. És mint nagy humanista semmiféle módon nem állt távol az embertől, az “egész” embertől. Hiszen a középkorral szemeben a reneszánsz ember felfogásában – így az övében sem -, már nem értékelődik le a test. Legyen szó Orsolya muffjáról avagy Léda aranyhajáról.:-)

  • ZinczyKa

    Malvi, most akkor veled már nem lehet viccelni ?? Persze, amit írsz, az mind egy szálig igaz. Ez az egész egy viccnek szánt megjegyzésből indult ki, amihez Janus a költő és Janus a kétarcúként ábrázolt isten névazonossága, valamint egy fej szolgáltatta az alapot.
    De ha ez megnyugtat, jövő héten meggyónom Jankovits Laci barátomnak, mit el nem követtem a nagy humanistával szemben. Ha ő megbocsát, Janus is röhög egy jót.

  • Malvina

    Ezt pont te kérdezed?Te pontosan tudod, hogy nagyon is lehet, sőt! És gondolom, hogy azt is tudod, hogy a humor (mert számomra a vicc sem lehet tőle mentes) az komoly dolog, merthogy a komolytalanság pedig nem humor. Kvázi ha valakiről/valamiről a saját lényegétől, a saját igazságátó, meghatározottságától eltekintünk, akkor az már nem az, aki, nem az, ami. Igy semmiféle vinatkoztatás , ha humoros, ha nem , szükségszeűen érvényét, relevanciáját veszti. Azaz komolytalan, hamis lesz. Még a nyelvi halandzsa is, amivel pl. Karinthy él, amivel humorizál, releváns elemekre épül. Hiszen az általa kreált szavak is őgy állnak össze, olyan hangtan szerint építkeznek, ami a kifigurázott nyelv attributuma, elidegeníthetetlen jellemzője. És ha a célnyelvnek ezt a lényegiségét megkerülné, akkor humorizálni, kifigurázni is képtelen lenne azt. Pedig mindketten tudjuk jól, hogy kiszera méva bávatag! 🙂

  • Malvina

    Bocs, már megint kapkodtam! 🙂 No meg a klaviatúrám is nagyon beteg már. 🙁

    Helyesen:
    Igy mindenféle vonatkoztatás , ha humoros, ha nem , szükségszerűen érvényét, relevanciáját veszti.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük