Ismerkedés Szatyor Győzővel

Kalevala. Szita
Kalevala. XXXVIII. ének szita, 1986

Az ismerkedésnek, egy másik ember megismerésének, munkái felfedezésének számos útja lehetséges. A gólya-báltól az ismerkedési esten át a személyes beszélgetésig számtalan módját kitalálták és gyakorolták már a megismerésnek.
Ám aki honlap készítéssel foglalkozik az más utakat is választhat – és jól teszi, ha ezt teszi.
Miért is kellene felfedeznem újra azt, amit például Méhes Károly kulturzsurnaliszta már felfedezett, megismertetve Szatyor Győzővel, az Ormánsági Művésztelep lelkével és motorjával, emígy írva erről a Sellye, a mi lobogónk c. írásában:
“Ami újra és újra le szokott nyűgözni a júliusi látogatásaim során: az a legjobb értelemben vett, szinte gyermeki lelkesedés, ami Győzőt fűti – és az is, hogy Győző győzi.”

Ám nem bízhatok mindent másokra, Szirtes Gáborra teszem azt, könyvei kiadójára, vagy Tüskés Tiborra, miképpen a díjak-elismerések sokaságára sem, bár a Helsinki Kalevala Társaság diplomája erősen elgondolkoztat – vajon a Kalevala illusztrációk tényleg ennyire jók, hogy még a finnek is…
Nézem a Kalevala-illusztrációit (fent, a bejegyzés nyitóképe) – és elbűvöl a kiterjesztett szárny és az emberi kar egymással harmonizáló, de ugyanakkor egymás ellentétébe is csapó íve – Szatyor Győző most fogott meg engem, munkáiban mindenütt ezeket az íveket keresem – és igen, meg-megtalálom…

Persze Szatyor Győző elsősorban faműves népi iparművészként ismert, a fa láthatóan háttérbe szorította a grafikus eszközeit.

Kalevala
Kalevala-illusztráció: ezúttal fából

Na jó, de ha itt gyönyörködöm csak, akkor hogyan lesz ebből honlap-terv? Hogyan áll majd fel egy sok-sok képet tartalmazó struktúra, amelyből hatásosan és hatékonyan előbukkan egy ember, egy művész és egy vállalkozó?

Szólj hozzá!