blog

Irodalmi esten

irodalmi estSűrű napom volt, tele online marketinggel, azaz a keresőoptimalizálás keserveivel – ma csúnya oldalát mutatta a szakma, és akkor ráadásul Matolcsy egy-két intézkedésébe is belefutottam, szerencse, hogy háromnegyed ötkor még nem tudhattam: félnótás politikusok szerint ma támadás érte Magyarországon a kereszténységet, mert valaki nem csak Isten segedelmével írta a szakdolgozatát, hanem egy harmadik fél is besegített és ez a három együtt egyes újságíróknak már sok volt, ha ezt is tudom, bizonyára visszafordulok a háborús viszonyok miatt, mert kurva messze van a Zsolnay negyed, ahová egy irodalmi estre igyekeztem – élvezni, hogy Balogh Robert felolvas a 3 percesekből, Lázár Balázs pedig a verseskötetéből, amely a Szívucca címet viseli.

S ha már a marketing szóba került, s kiemeljük belőle a reklám aspektusát, akkor mellesleg megemlítem, hogy a magyar felnőtt lakosság kilencvenkilenc százaléka felnőtt korában nem olvas verset, és ez a reklám nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy kilencmilliókilencszázezer ember nem tévedhet, vagyis megint az okoskodó kisebbséghez tartozom, aki pechjére latint tanult és élvezettel fordította negyedikben magyarra Horatius Flaccust, s amikor az irodalmi esten a színész-költő Lázár Balázs a Búcsú Fonyódtól című versét olvasva odaért –
elheverészni homokban – és ahogy az színészhez illik, szépen, finoman kiemelte az időmértéket, valóságos sztetoszkóp lett a fickó, hogy halljuk a ritmust!

De ideje lenne belefognom és az estről is mondanom valamit!

Bár hozzáteszem, az irodalmi esteknek megvan az a szörnyű hiányossága, hogy a közönségről nem sok szó esik, hogy miért is mentek el, mit gondolnak, mit éreznek a sorok hallatán, milyen érzés fogja el a kövér embert, amikor Balogh Robert kihízás miatt eladó kriptájáról olvas, s úgy hallja az író sorait, hogy ez a pimasz fráter átlát a függönyön, tudja mit eszünk, átlát a peron túloldaláról, belelát a szerelvény kupéjába, ahol éppen most cseppen a csibecombról a zsír a nadrágunkra.
Árva szó sem esik arról, hogy a kisebbik lányom szerint, ha nem mozgok eleget, akkor csontritkulásban fogok elhullani, éppen ezért az irodalmi est végeztével gyalog teszem majd meg a hazafelé vivő háromnegyed órás utat, lemozogva még a jövő hetet is.

Tulajdonképpen az a helyzet, hogy nekikezdjek a beszámolónak, hogy valami régi emlék hatására azt gondoltam, hogy az irodalmi estek tipikus látogatója a tizennyolc éves csúnya lány, és eltűnődtem a helyszínen, mi lenne, ha tizennyolc éves csúnya lány lennék, nem ilyen öreg csákó, vajon őrizném-e a szüzességem vagy bolond lennék őrizni azt, de nem tudtam végiggondolni a problémát, pláne megoldani, mert a műsorvezető, bizonyos Méhes Karcsi úr bemutatta az est résztvevőit.

Jó este volt.

Azért annyit még hadd mondjak el róla, hogy ha fészbukker lennék, akkor egy röpke lájkkal elintézhettem volna az esemény értékelését, de a bloggerrel szemben ugye vannak bizonyos társadalmi elvárások, és éppen ezért ebben a minőségemben mégiscsak le kellett írnom ezt a hosszú sort: jó este volt.

Ha esetleg még lenne valakinek társadalmi elvárása, az vegyen újságot, abban bizonyára ki fogják elégíteni.

5 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük