blog

Indián-blog

Indián zene

A város szívéből lélekszorítóan keserves zene száll szerteszét, bekúszik az emberek sapkája, sálja, kabátja alá, utat keres magának a fülekbe is, s az amúgy didergő, siető had megbabonázva sereglik a Konzum oldalához, ahonnan ez a szokatlan ritmusú szomorúság hozzájuk talált.
Indiánok!

Az Andok zenéje ez, ami felhasogatja a kelet-európai ember lelkét, aki emiatt képes itt ácsorogni a szörnyű hidegben – forralt bor nélkül, teszem hozzá, hangsúlyt adva az eseményeknek -, s tátja a száját, amelyből a csodálat párafelhőit eregeti!
A tolldíszes indiánok mindent beleadnak! Van tánc, ijesztő vicsor, nagyon is emberi bánat, talán csak tomahawk nincs a repertoárban.
Ja, meg hangszer sincs!
Méghogy Andok! Undok playback az egész, amit eltakar a tolldísz, az idegen, szokatlan ritmus és az amúgy varázslatos dallamvilág! (Mit szólna mindehhez Victor Jara, minden latin-amerikakiak gitáros istene?)
Ifjú bloggerek most nyilván szart, fingot, hányingert emlegetnének, tőlem legyen elég annyi – hát nem mindegy, hogy egy illúzióval több, vagy kevesebb!?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük