Szeretek horgászni
A vadászat és a horgászat között az a nagy különbség, hogy a lelőtt szarvast más vadász már aligha lőheti le, miközben a kifogott (és visszaengedett) halat egy másik sporthorgász még újra kifoghatja.
Vagy két évtizedet hagytam ki, ennyi ideje nem vettem horgászbotot a kezembe, mert eléggé el nem ítélhető módon a munka mögött hátérbe szorult mindenféle szórakozás, hobbi – és a részletek ismertetése nélkül annyit hadd jegyezzek meg, meg is „bűnhődtem” emiatt.
Rosseau most nyilván mosolyogna – no, lám, vissza a természetbe te is, arany barátom, ott a huszonegyedik században!
És tényleg így van, istenien érzem magam a víz partján.
És pláne így, hogy a szerencse is mellém szegődött!
Korábban a legnagyobb kifogott halam talán ha két kilós lehetett, de most a visszaszokás és újra-tanulás idején bőven ráemeltem a rekordomra 🙂
De kezdjük azzal, hogy a víz partján hamar ráébredtem, hogy az én régi, huszadik századi szerelésem afféle dióverő póznának számít, ma már sokkal karcsúbb botokkal, finomabb szerelékekkel, más csalikkal dolgoznak a sporttársak!
Az első öt alkalommal néhány eltévedt kárász szédült csupán a horgomra, de a szerelésem felújítása (új, könnyű, három hatvan hosszú, 3,5 librás Nevis bot; 70-es távdobó orsó; fonott előke, csúzlis etetés és csalinak bojli ) után egy hat és fél kilós ponttyal állított be a szerencsém.
Az utolsó horgász kirándulásom valódi „áttörést” hozott, kétszer is átléptem a 10 kilogrammos osztályt.
Először egy 13,60-as pontyot segítettem a partra, majd egy fél óra múlva egy 18,5 kilogrammos ponty monstrummal küzdöttem meg sikerrel.
Ez a küzdelem igazán élvezetes volt (legalábbis a részemről), olykor tengeri horgásznak éreztem magam, annyira húzott a hal. A botom rendesen görbült és a harmincas zsinór is kitett magáért, az előkéről és a horogról már nem is beszélve.
De a horgászatban még egy nagyon élvezetes és elgondolkoztató momentum megfigyelhető: a horgászok egymás iránti szolidaritása és segítőkészsége. Ez persze régebben is így volt a tapasztalatom szerint, s örömmel érzékelem, hogy e téren a horgász-társadalom semmit sem változott!
De a halakhoz fűződő „viszony” változott. Ma már egyre többeknél látok halpárnát és fertőtlenítő szert – ezt a fajta új kultúrát még el kell sajátítanom!
Új lehetőség engedéllyel horgászáshoz:
Élmények:
A kétezres évek elején figyelemmel fordultam az online marketing mellett a blog műfaja felé.
A szolgáltató-blog klasszikus „énblogként” indult a Jóljárok Magazin aloldalaként.
A Google számos változtatása a kereső algoritmusában egyre inkább hátrányos helyzetet teremt a sokszálú, sok témát felkaroló klasszikus blogok számára. Ezért a régi blogot frissítem, tartalmi struktúrába szerkesztem. Szolgáltatok.
Gratulálok a fogáshoz és az életmódváltáshoz!