Hogyan kell gondolkodni cigaretta nélkül?

Egy kitűnő gondolat

Rodin: a gondolkodó | hogyan kell gonolkozni cigaretta nélkülHogyan kell gondolkodni cigaretta nélkül?
Rodin híres szoboralakja is nyilván ezen tűnődik, s mivel egyedül van (a világmindenséggel!), a mezítelenség csöppet sem zavarja.
Magam is gondban vagyok, s ugyanígy tűnődöm, ámbár szemérmesen, könnyű, hófehér gatyában, s talán a fény sem az igazi minálunk, mert a kidolgozott izomkötegek nem domborodnak ennyire pompás módon nálam. Hülye fény…
Mint a korábbi posztokban olvasható, immár két hete, mióta leszoktam, ezen gondolkodám.

Könnyű volt eddig. Ha gondolkodni akartam, rágyújtottam, s mindenki láthatta, ahogy a fejem körül a füst csavarintott egyet a levegőn: lám, ez az ember mélyen elgondolkodott.
Ha véletlenül túl bambára sikerültek az arcvonásaim, az sem jelentett gondot, legfeljebb simán azt gondolták rólam, az ürge cigarettázik.

De hogyan legyen most?
Olyan nincs sehol, hogy egy ember – mondjuk egy munkahelyen -, rábámul a semmi plafonra, esetleg a padlón meszelint a pillantásával órákig, s ha kérdeznék, hogy tán a munkaköri kötelességét ismertessék-e, vidáman visszavágna – hé, gondolkodom!
A mi kultúránkban nincs kultúrája a gondolkodásnak. A cigarettázásnak van, amögött, tehát a füst mögött elbújhat a gondolkodni vágyó, mondván, cigarettázom, de azt aligha mondhatja valaki, bambán bámulva a messzeségbe: gondolkodom!

Tényleg: milyen legitim külső jeleinek kellene lennie – csikkszorongatás nélkül – a gondolkodásnak?

“Hogyan kell gondolkodni cigaretta nélkül?” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Hát, ez nagyjából három hét, amióta az utolsó füstöt kifújtam – de hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez könnyű már, hogy eszembe sem jut…
    A könyvelőnő, akihez járok, s szintén leszokott, így foglalta össze: szar ez az elejétől a végéig, de sohasincs vége!
    Amúgy kösz, jól vagyok! 🙂

  2. Javaslom a horizont felé tekintést és közben a bajusz és /vagy szakáll ütemes, de lassú símogatását. De nagyon pasis – ráadásul intellektuálisan az – az orrnyereg le-föl irányú nyomkodása, ami, ha közben megfeszíted a karodat, még a bicepszedet is rodeni formába hozza, és mégcsak különösebb fényeffektek sem kellenek hozzá. :))

  3. Kedves Malvina!
    A tippekért hála, a bajusz csücsörítéses és a szakáll függóleges irányú, komolyságot és tekintélyt előcsalogatni hivatott simogatása már megy, ez a bicepszes erőltetés viszont fárasztó 🙂 Úgy látszik, Rodin túlértékelte a szellem és a test egyforma mértékű edzettségének nimbuszát. 🙂
    Plusz a fény hiányosságai!!!

  4. Köszönöm az érdeklődést cigaretta leszokás ügyben!
    Nagyjából hat hete nem dohányzom! Egyáltalán nem.
    De az az igazság, hogy ha egy szigeten össze lennék zárva egy cigarettával, s csak ketten lennénk – valószínüleg magamévá tenném 🙁
    Szóval időnként kívánom.

    Néha arra gondolok, hogy rágyújtok, s azonnal megijedek: büdös lesz a szám, eldugul majd az orrom.
    Egyik éjjel álmomban rágyújtottam: szomorú lettem álmomban, hogy ilyen vagyok, de mégiscsak harag nélkül, némi “lelki fájdalommal” vettem tudomásul “értéktelenségem”.

    Szóval nem könnyű dolog ez, de meg lehet csinálni!

Szólj hozzá!