Hiromi álmomban is zongorázott

Hiromi UeharaÉjjelre fordult már, ki-ki nyugalomban, amikor a Mezzo csatornán Hiromi koncertjét közvetítették, valami jó szándékú szerkesztő úgy gondolhatta, megérdemeljük, hogy átéljünk valamennyit a létezés gyönyöréből, s fogta a 2010-es kazettát és benyomta a digitális akármibe és így ámulva nézhettük a lányt, Hiromit a zongoránál, ha másért nem, hát ezekért a pillanatokért érdemes volt Yamaha zongorát gyártani Japánban, Hokkaidón, Honsun, Kiosu vagy Sioko szigetén, mert azért az már valami, ahogy a teljes élet kibomlik egy hangszer húrjain, meg egy emberi testen, a tornacipős lábtól a feje búbjáig…

Olykor az élmény követi az embert az ágyba, miképpen most is,

s folyt tovább a csodálatos zongorajáték, Hiromi arcán gyönyörök fénylettek föl újra- és újra, nagyvárosok fényei doromboltak a háta mögött
s ekkor ki tudja miért Hoffmann Rózsa lépett a színpadra, odahajolt Hiromi arcához és azt mondta neki, hogy
nem illik így viselkedni a pódiumon ennyi ember előtt,
s rendesen fel kellett volna öltöznie, mert nem illik tornacipőben Gershwint játszani a nagy nyilvánosság előtt,
ezt egy úri lánynak tudnia kéne a középosztályból,
s ekkor valahonnan messziről kapcsolták telefonon át Matolcsyt, aki a piros pontok fontosságáról papolt valamit, hogy
meg kéne nézni a zongorista lány fenekén a piros pontot, a magyarok jelét

erről a magyar szóról nem is tudom miért Kodály és Bartók jutott eszembe
Bartókot elüldözték itthonról a nagyon magyarok
talán nem volt eléggé pont a fenekén a pont
vajon mit lehetne tenni ennyi hülyeség közepette ami ebben az országban történik immár idétlen idők óta

s ekkor nagyon szorítottam Hirominak, hogy ne legyen pont a fenekén, mert
akkor nem Matolcsyéknak kell fizetnie valami erőltetetten erőszakos adót

és igazam lett, mert
Hoffmann Rózsa méltatlankodva felkiáltott:
– nincs pont a lány fenekén

és ennek álmomban nagyon örültem…

Hiromi álmomban is zongorázott” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Laci,
    ?pont? az a jó, hogy láthatóan és főleg hallhatóan a legfőbb jel a tehetség. Holnap, március 25-e, Bartók Béla születésnapja, a Tehetség Napja. Nem csupán a magyar tehetségekről szól, hanem mindenkiről, akinek lehetősége van a kiemelkedő képességeit-vagy egyszerűen a képességeit- fejleszteni. Ezt a lehetőséget nem a pontkeresés és pontgyűjtés izgalma határozza meg, hanem annak elfogadása, tudomásulvétele, hogy a tehetséggel, a kreativitással megalkotott tudás a legfőbb érték, amely a maga szabályait megteremti, külsőségektől, előírásoktól mentesen- tornacipőben vagy mezítlábasan.
    A magyar tehetséggondozók egyre tágulóbb hálózata- ma már közel ezer Tehetségpont működésével- megteremtette a lehetőséget arra- anélkül, hogy ?piros pont?-ot kapnának érte – hogy fiatalok sokasága kapjon támogatást a tehetségük fejlesztéséhez-jellel, vagy jeltelenül.
    Kérem, tegye lehetővé, hogy az alábbi linkek megjelenjenek itt a hozzászólásban, a Tehetség Napja okán a tájékozódás legyen lehetőség mindazok számára, akik szeretnék, hogy az álmok valósággá váljanak:
    http://geniuszportal.hu/
    http://geniuszportal.hu/content/tehetseggondozas-nemzetkozi-horizontja-i
    http://geniuszportal.hu/content/tehetseggondozas-nemzetkozi-horizontja-ii

  2. Ezek a linkek a remény ellenpontjai!
    Ám tehetség és erkölcs, tudás és emberség nem mindig jár együtt – éppen ezért jó volna tudnom, hogy e témában mit lehetne tenni?!

    Névtábla egy elit egyetemen

    Ezt a felmatricázott névtáblát egy elit magyar egyetemen fotózták.
    Pont ott…

  3. A tehetségeket támogató társadalmi környezet ?ha van ilyen- nem a gyűlölködésre, hanem az elfogadásra, az együttműködésre épít. Az említett példa sajnos, fájóan jelen van a társadalomban, ez a szemlélet lehet, hogy abban a környezetben az elité, de nem a valódi tehetségeké. Az elitképzés és a tehetséggondozás nem azonos fogalmak. A tehetséges embert az különbözteti meg az elittől, hogy a tudása mellett a jelleme, személyisége ?ahogy említi, az erkölcse és az embersége is ? a helyén van. Vagy legalább annak a reménye? hogy a helyére kerül.

  4. Kedves Mária!
    Az én bejegyzésem pontosan arról a társadalmi környezetről szól, amelyben élünk. A rendpártiságról, a leplezett szándékokról, az életidegen, egy túlhaladott kor értékrendjét érvényesíteni akaró hatalomról, amelynek ellenfényét jelenti az életörömtől átitatott emberi élet. Másfelől nézve, a tehetség, a normális élet felől pedig teljességgel nevetségessé válik ez az erőszakos társadalmi környezet.
    Ez persze nem érvényteleníti a társadalomban meglévő pozitív jelenségeket, ha vannak, sőt…
    Vitánk esetleg abban lehet, hogy véleményem szerint a tehetség (én a tehetséget széles értelemben, nem “csak” művészeti alkotás létrehozásának képességében értem) nem szüli meg automatikusan az erkölcsi értékeket.
    Vegyünk egy példát: Marinettit tekinthetjük korszerű költőnek a maga korában, de vonzalma a fasizmushoz aligha teheti példaképpé számunkra. És idehaza most szépen sorolhatnánk…
    Egy pontig talán, de egy ponton túl már nem lehet megállítani valamit, például Balog miniszter bárgyú mosolyával, amit én a saját korunkra inkább jellemzőnek és meghatározóbbnak tartok, sajnos, mint a tehetséggondozás pontjait.
    Ezért nevezem csupán reménynek azt, aminek meghatározónak kellene lennie…

  5. Kedves Laci!

    Ha megfigyelte,a művészeti tehetség csak Hiromi zongorajátéka kapcsán került bele a párbeszédünkbe(és milyen jó, hogy felhívta rá a figyelmet!), mert szándékosan nem a művészeti tehetségről írok, hanem mindenkiről, aki a maga területén tehetséges.Igen, tagadhatatlanul a még létező pozitív jelenségekbe kapaszkodom, mert a fiatalok nem tehetnek arról, hogy így torzult el körülöttük a társadalom, de tehetnek arról, hogy ne így legyen.
    Egy adott korban erőszakosan elfogadottá lehet tenni egy tehetségnek kikiáltott embert, de még kényszerűen sem kell ezt elfogadni,mert a tehetség minden más tulajdonsága mellett a hitelességével tűnik ki és válik örök értékké-koroktól,társadalmaktól függetlenül.Úgy vélem, a hitelesség megítélése is tehetség dolga…

  6. Az 5.-es fiam kedvenc tantárgya a történelem. Csak azért, mert van egy fantasztikus tanárnője aki nem csak leadja az órát, hanem olyan feladatokat ad a számukra ami érdekes, amiből örömmel tanulnak. Kíváncsi vagyok mi lesz a véleménye a budapesti központnak ehhez az önállósághoz! Pici aggodalom van bennem. Nem tudom honnan…….

Szólj hozzá!