Híradó a kereskedelmi televíziókban

Tegnap este az egyik kereskedelmi csatorna híradóját néztük – a másikon sporteseményt adtak a beetetett időpontban – és arra gondoltam, hogy ezt a műsort nyilván falusi öregasszonyok kedvéért készítették, akik e váratlanul napsütéses novemberben kint ülnek a ház előtti padokon és kéjes gyönyörrel ecsetelnek egymásnak mindenféle rémtörténeteket, amelyekben autósok ütnek el gyalogosokat, amelyekben a reccsenő csontok zaját is megörökítik, vagy utánozzák legalább – reccs-reccs – és ömlik a sebekből a vér – blutty-blutty -, mint árván maradt gyerek szeméből a könny egy gyilkosságokkal teli délutánon.

Ők, mármint a tere-fere koronázatlan királynői sem csinálhatnának szebb, csonttörésben-vérben gazdagabb híradót!

Tegnapelőtt a másik csatorna adott helyt a híradós kultúra legszebb napjait idézve a népi megfigyelések igazságának, teret adva az ország és a világ legfontosabb történéseit egybefogó hírműsorok esszenciájának, a bölcs ember, a népi hős megnyilatkozásának.
Egy volt ő közűlünk, egy, akivel azonosulhattunk, egy, aki ki meri mondani e hazug országban az igazságot. Emígyen szólott:
“Eddig csak a tehenek szartak a Balatonba, ma már az emberek is!”


Ez már a felűlmúlhatatlan csúcs polgárpajtások, ahogy a nagy kereskedelmi televíziókban megújítják a  híradó műfaját, tökélyre fejlesztve a történések bemutatását, a leglényegesebb események kiválasztása által. Ma már nincsenek titkok, minden este megtudhatjuk az egész országot érintő igazságot, hogy Náncsi néni hova szart.

***

Korábban a televíziózásról:

Média: hazugság és őszinteség a tv-ben

“Híradó a kereskedelmi televíziókban” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!