Hálnak, válnak meg minden

Hálnak, válnak, házasodnakHálnak, válnak, házasodnak az ember barátai.
Folyamatos változásban telnek az idők, olykor homályos, olykor szomorú, olykor vidám perceket okozva a halandónak.
A válásokat többnyire azért nem szeretem, mert mintegy állásfoglalásra késztetnék az embert: ki is volt a szóban forgó házasságban a hibás. Ilyenkor mintha választanunk kellene, kiváltképp, ha haraggal fejeződött be az együttlét: a férfiú vagy a nő barátságát őrizzük-e meg, mert együtt a kettőé, ahogyan az eddig volt, már nem lehetséges.

Na, de tegnap örömtelibb volt a helyzet: egybe kélt egy jó barát és egy jó ismerős.

Mindkettőjük meglett ember, felnőtt gyerekekkel a korábbi házasságukból. Valószínű, hogy a korábbi párkapcsolatukat “csak” polgári szertartás szentesítette és bontotta szét, mert katolikus templomban esett meg az új esemény.
Az esketést fiatal pap celebrálta. Az ifjú embert cseppet sem zavarta, hogy a két, már korábbi házasságban edződött egybekelőt ő okítja a szerelemre, ő értelmezi számukra a szeretet lényegét, a családi harmóniát. Magabiztosan szórta az intelmeket, olykor dallamosra fogta a prózát, amely az élet mély értelmét tudatta a házasságba szédülőkkel.

Aztán egyszer csak így szóla a pap:
– Ősi magyar szokás szerint tegyétek a kezeteket a feszületre…

Őszintén szólva, itt elkanyarodott a figyelmem a szertartásról, mert ősi magyar szokásként nekem az asszonyrablás ugrott be  a reverendás mondatának elején, ősiként a sztyeppék, immár homályba vesző, az egyház által üldözött szokásai testesedtek meg – remélem, az egyház nem írja ezt egy tudatlan materialista rovására!

Lám, a magyarság kérdése immár kikerülhetetlenné lett: kocsmában, templomban, parlamentben kerülgetik polgárok, papok, félnótás urak, mint megkergült kutya a farkát.

Ámbár a jónép inkább törődik a saját sorsával: hálnak, válnak meg minden.

“Hálnak, válnak meg minden” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. A marketingeseknek, pr-eseknek új szavakkal kell manipulálniuk. Eddig elég volt az, új, megújult, akció szavakkal dobálózniuk. Ma minden környezetben érdemes a magyar, ősi magyar, szokás szavakat bedobni és mindent a piros-fehér-zöld nemzeti színekkel leönteni.
    Közben a nemzeti zászlót Kínában gyártják……

    Szerintem a blogolás is ősi magyar szokás!

  2. Igazad van, a sámán meg a blogger – kereszttel a keresztút felett -, együtt üldözte a turul hátán a csodaszarvast.
    Ám ennél is nagyobb baj, hogy Czeizel Endre szerint a genetikai kutatások arról árulkodnak, hogy mára a magyar – genetikai értelemben (is) – európai! Most akkor mit lehet csinálni?
    A történelmi valóságra vagy a történelmi tudatunkra (igen, arra a hasadt tudatra!) hagyatkozzunk-e?
    PR és politikai PR értelemben pedig az a kérdés: a fenti kettő közül melyikkel lehet jobban vezetni (az orránál fogva) a jónépet.

    Hogy miért nem lehet az ember a maga természetes, normális módján magyar, a fene se érti!

Szólj hozzá!