blog

GOSPEL

A közvélekedés szerint a GOSPEL nem egy nagy dolog. Nem kell hozzá más, mint jó tüdő, meleg szív, nagy adag életöröm, valamint összhangzattan, ritmusérzék, ezerszázalékos éneklési technika, abszolut hallás – és kész!
Szóval a GOSPEL nem kifejezetten magyaros műfaj, mert a meleg szívvel meg a nagy adag életörömmel eléggé vacakul állunk! A sírvavígadás még csak-csak, de hogy tiszta szívvel fölnézni az égre, és beledalolni a mennyek kékjébe, hogy Hallelúja, rettenetesen boldog vagyok, hogy élek – na, olyan nincs!
Minálunk a “tiszta szívvel” kitétel után hagyományosan “ha kell, embert is ölök” sor következik, nem az életöröm vagy a felebaráti szeretet, hogy a fene enné meg!

Tegnap este GOSPEL koncerten voltunk az asszonnyal Pécsett, borús, esős időben mentünk, ontotta az áldást a ragyavert természet, aligha hihettem, hogy ebből még életöröm is lehet 🙂 Aztán később, amikor ültünkből felállva magunk is ringtunk, vertük a ritmust a tenyerünkkel, örömködve, mint a színpadon az a négy feketebőrű pajzán teremtés, a négy babonázó boszorka, Breeze Gospel (USA/NL) együttes néven, hát el sem hittem, hogy magyar vagyok!
Jé, mindenki áll és veri a tenyerét, ring, mint az ATV műsorában vasárnap délelőtt azok a hogyishívjákok – ezt egyszerűen nem hiszem el! Hát egy sincs itt igaz magyar? 🙂

Naezvót! Íme:

12 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük