GOSPEL

A közvélekedés szerint a GOSPEL nem egy nagy dolog. Nem kell hozzá más, mint jó tüdő, meleg szív, nagy adag életöröm, valamint összhangzattan, ritmusérzék, ezerszázalékos éneklési technika, abszolut hallás – és kész!
Szóval a GOSPEL nem kifejezetten magyaros műfaj, mert a meleg szívvel meg a nagy adag életörömmel eléggé vacakul állunk! A sírvavígadás még csak-csak, de hogy tiszta szívvel fölnézni az égre, és beledalolni a mennyek kékjébe, hogy Hallelúja, rettenetesen boldog vagyok, hogy élek – na, olyan nincs!
Minálunk a “tiszta szívvel” kitétel után hagyományosan “ha kell, embert is ölök” sor következik, nem az életöröm vagy a felebaráti szeretet, hogy a fene enné meg!

Tegnap este GOSPEL koncerten voltunk az asszonnyal Pécsett, borús, esős időben mentünk, ontotta az áldást a ragyavert természet, aligha hihettem, hogy ebből még életöröm is lehet 🙂 Aztán később, amikor ültünkből felállva magunk is ringtunk, vertük a ritmust a tenyerünkkel, örömködve, mint a színpadon az a négy feketebőrű pajzán teremtés, a négy babonázó boszorka, Breeze Gospel (USA/NL) együttes néven, hát el sem hittem, hogy magyar vagyok!
Jé, mindenki áll és veri a tenyerét, ring, mint az ATV műsorában vasárnap délelőtt azok a hogyishívjákok – ezt egyszerűen nem hiszem el! Hát egy sincs itt igaz magyar? 🙂

Naezvót! Íme:

“GOSPEL” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Hű de jó kis koncerten voltatok! Én még nem voltam gospel-koncerten, de mindenképp szeretnék majd egyszer – vagy inkább többször:) – elmenni egy ilyenre. Még anya is ideszaladt a másik szobából a videó hallatán:), persze nem azért, hogy állítsam le:)

  2. Szia Nola!
    Én is először voltam. Egyszer már majdnem, de nem kaptunk jegyet. Most elővétellel babráltunk ki a világgal – mondanom sem kell, nem is volt telt ház 🙂
    A jövő hét végén akkor teszek még föl egy másik számból is egy piciny darabot, az sem lesz piskóta – ezek a “csajok” nagyon tudnak énekelni.
    Azé’ magyaros hévvel megjegyezném, a szórólapon nem négy, hanem öt énekest ígértek, s a zongorista is elfelejtett bondor frizurát növeszteni, s bebarnítani magát – de róla legalább elmondták: Bjudapeszt!
    De nem kértem vissza a jegy árából, pedig nem bjudapeszti figura miatt jöttem, hanem “nyúorlínszi” vagy “csikágói” miatt, legfeljebb még “nyújorki” jöhetett volna szóba, és egy fekete BÉBI-vel is kevesebb volt a leltárban! (Azé’ ez má’ magyaros, nem?)
    Szóval teszek majd még föl! 🙂

  3. Szövegírók ritkán dalolnak 🙂
    Állítólag Kodály Zoltán egyszer megkérdezte Szörényi Leventétől, mit jelent a számaikban az, hogy je, je, je. Szörényi meg azt válaszolta, hogy ugyanazt jelenti, mint az ingyom-bingyom táliber.
    Én mindkettőben jó vagyok, de eddig nem tudtam, hogy hallelijában is.

  4. Szia Lobo!
    A gospel lelkesítő, felemelő, amolyan közösségteremtő, a blues jó a magányosoknak is, úgy értem lehet elmélkedni, borongani.
    Nem?

  5. Szia Morvax!
    Teljesen jogos volt a megjegyzésed a gospel-t illetően!
    Én csak tréfálkoztam a blues szomorúságával, te biztosan tudod e blogból, hogy a bluest imádom. Rokonok is a blues meg a gospel – alkalomadtán. Vidám bluest is hallottam már, amúgy.

Szólj hozzá!