blog

GOSPEL: nem vittek Istenhez, pedig fizettem érte

Este a Kodály Központ a Harlem Gospel Choir-t kínálta a pécsi közönségnek, amely 25 éves jubileumának koncertturnéja alkalmából állt meg a Mecsek alján.
A kórus torka ugyan gyémántokkal volt tele, de keveset köptek közénk a drágakövekből.


A Gospel dolga volna amúgy, hogy megtaláljam az Istent és az élet örömét, és az Istennel való találkozásban aligha akadályozna meg a stabil materializmusom, ha a maga természetes módján, a zene, a dal és a ritmus segítségével vinnének a közelébe.

Ám ez a gospel kórus, a büszke Harlem név birtokosaként többet adott az üzleti külsőségekre, az erőltetett közös mozgásra-karlengetésre, mint a dalra, pedig a műsor vége felé kiderült: az orgonista és a dobos is ismeri a hangszerét, az énekesek pedig tényleg az egekbe is vihettek volna, ha az elejétől a végéig énekelnek.

Mondhatnánk: tiszta Amerika, vagyis külsőségek, show-elemek gagyi forgataga lett a célállomás, holott Istenhez tartó utazásra fizettünk be a pénztárnál.
Az előadás végén azt mondtam az asszonynak, hogy Budy Guy-t nem a pöttyös gitárja miatt szeretjük, hanem mert piszkosul jól játszik rajta! De jószerével itt csak a “pöttyös gitárt” mutatták föl nekünk!

És a gospel kedvelőinek kedvéért legyen itt egy másik Harlem-csapat videója:

 

Egy másik gospel élményemről: Gospel

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük