Gerillamarketing: nekünk Mohács kell?

Nekem igen! Most érkeztem meg Mohácsról, a kamara “válság elleni” előadássorozatának utolsó állomásáról. Szép túra volt ez néhány nap alatt – Pécs, Szentlőrinc, Szigetvár, Komló és végül Mohács. (A többiek Siklóson kezdték, nekem a váráról híres város kimaradt.)
Nekem kellett Mohács, mert a Fordommal ott akartam szervizbe menni, nem Pécsett. Korábban megírtam miért: akik a bajban nem segítenek, azoknál, ha ki lehet kerülni, mint most, nem hagyok pénzt! Egyszerű marketing ez.
Az előadás a gerillamarketingről szólt, ahol persze elmondtam, hogy a mohácsi Ford szervizből jövök, ahol normális, emberi kiszolgálást tapasztaltam. Segítőkészséget. Másik pécsi blogger ajánlotta a neten, és jól tette – ez a szerviz nem olyan… Hm, ez is gerillamarketing! Visszafizetni a kedvességet és a “kedvességet” is! Ilyen kor ez – hálózatban élünk, mindennek híre megy.

Látható, odafelé autós ügyeken járt az eszem.

Arra gondoltam többek között, hogy mostanában sok cég, KKV vezetője, tulajdonosa íratja át saját nevére a cégaautót, hogy elkerülje a cégautó adót.

Hirdetés:



Kész iparág keletkezik így – az átírási bürokráciáé.
Forog a pénz. Az állam LÁTSZÓLAG mindenképpen jól jár: nyer az átíráson, vagy ha marad az autó a cég tulajdonában, akkor az adón.
Az államnak csiki-csukija van!
A látszat szerint.

Mert mi történik a valóságban?

Emberek tüsténtkednek, megy a munkaóra, megy a munkaidő, idegek kopnak, hízik a bürokrácia – de közben senki NEM TERMEL hasznosat, ettől a látszatcselekvés sortól még üresen zakatolnak a vállalkozások, értelmetlen rohangálást takar az egész, mert mégegyszer mondom: EZ NEM TERMELÉS, ebből nem lehet mit szétosztani, nem keletkezik többletérték, csak elveszi az állam azt, ami már megvan, baromi drágán veszi el ráadásul és torzítja is közben a piaci viszonyokat.

Idáig jutottam a gondolataimban, amikor végre feltünt a tábla: Mohács.

***

Korábban:

Ügyfelet veszített Pécsett a Ford

“Gerillamarketing: nekünk Mohács kell?” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Ügyeskedő kormánynak ügyeskedő állampolgáraivá vállunk. Kerüljük a kemény munkát, a gondolkodást, véleményünk kimondását, a “nem”-et mondást – és lám hosszútávon meg lesz a patópálságunk eredménye. Amiért persze az Európuniót, a zsidókat szidjuk és balsorsunkat kárhoztatjuk.
    Randy Pauschtól, “Az utolsó tanítás” című könyv szerzőjétől kérdezték mi a sikerének a titka? Hívjon fel péntek este 10 órakor a munkahelyemen és megmondom! – hangzott a válasz.

  2. Nem a kormány állampolgárai, hanem az ország állampolgárai vagyunk. Még a kormány tagjai is. És az is egy igazság, hogy ügyeskedő állampolgároknak ügyeskedő kormánya van, mert olyat bír kontraszelektáltan kiügyeskedni magából. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy akinek több befolyása van, annak ne kéne több felelősséggel is bírnia, csak amenyiben mégsem bír vele, hát akkor nem ostoba birkaként kéne bégetni az ég felé, hanem összeszedni minden civil kurázsit. Szóval a helyzet az, hogy vak vezet világtalant. :(((

  3. Az ukrajnai kocsiátírási bürokráciáról és a található kiskapukról tudnék mesélni. Aki például kéztől vesz használt autót, úgy kerüli ki a magas adót, hogy nem veszi meg a kocsit, nem íratja nevére, csak tartós használatba veszi, a tulajdonosa pedig abba adja. A fél ország ilyen használatba adási meghatalmazásokkal és ideiglenes forgalmi igazolvánnyal közlekedik.

  4. Hogy miért nem tudunk ettől a kelete-európai szemlélettől elszakadni, se Ukrajnában, se Magyarországon – hogy örökösen INTÉZKEDÉSEK vannak, aztán meg kiskapuk és kenőpénz van, Gorenje a Wartburgok tetején – ill. most már más autókon és talán nem is Gorenje, hanem valami más – de hiszen érted mit akarok mondani…

  5. “Hogy miért nem…”

    Az előttem szólónak igaza van, és én csak kiegászíteném azzal, hogy azért van ez így , mert azok az okok, amelyeket pl. Bibó is leír ennek kapcsán – nyomorúságunk mibenlétét és okait vizsgálva-, azok bizony nem alakulnak, nem változnak egykönnyen és egyhamar. Márpedig az az idő, amikor mindezt Bibó papírra vetette – és nem csupán történelmi léptékkel nézve – mégcsak nem is tegnap volt, de legrégebben is csak ma délelőtt! ::((( ::)))

  6. Szerintem sohase lesz Mohács, mert annyi megálló van a Mohácsig vezető úton ? pl. cégautó és társai ? hogy sohase érünk oda. Szóval ez a jó hírem, ha ez jó hír, mert menni Mohács felé megyünk.

Szólj hozzá!