blog

Gerillamarketing Mendez-módra (3)

   Előzmények: Gerillamarketing Mendez-módra (1) ; Gerillamarketing Mendez-módra (2)

   A.N., Mendez embere a CIA-nál poshadt, egy lerobbant irodában cseszte az idejét, úgynevezett “olvasóként” alkalmazták. A dolga szerint a bolíviai és a magyar nyelvű Internet tanulmányozásával töltötte a napokat, olyan ötletek után kutatva, amelyek másutt még nem merültek fel, olyan eshetőségekre vadászott, amelyekre még senki nem gondolt korábban.
A hivatalos álláspont szerint egy-egy ilyen ötlet időbeni észrevétele növeli az USA védelmi képességét, bankjai és pénzügyei biztonságát, továbbá bepillantást enged az adott ország hangulatába is.


Regények, novellák, újságok után állították át a portálok, blogok világára, s annyi maflasággal találkozott, hogy engedett végül a régi iskolatárs, a szintén félig magyar származású Mendez rögeszméjének, amely legalább valami célszerűséget és izgalmat vitt az amúgy rendesen elfuserált életébe. A gerillamarketing internetes változatának békés célú felhasználása, mint tömegépítő, s nem mint tömegpusztító és tömegbutító fegyver, neki is rögeszméjévé vált.

   – Hogy milyen a város? – csodálkozott a kérdező magyarra Mendez. Ó, Budapest, gyönyörű nők, Puskás, gondolom ilyesmit válaszolnak az idegenek, s hozzálelkesednek valamit a kajáról is, hogy a magyar étel bársonya a nyelvnek, s a bor, húh, az aztán isteni nedű, de tőlem ne várd, hogy ezt feleljem. Ez is csak egy távoli város, szmogos meg minden, ahol a blogolók blogolnak, a politikusok meg először egymást ölik, aztán meg inkább megtanítják a népet, hogy ők öljék egymást az eszme nevében – vagyis Testvér, egymásnak ne hazudjunk!

   Masa, a Kreml könyvtárában műholdképet váltott. Bolíviában, Gomez, a kokainbáró haciendaja körül vizslatta a kamera az őserdőt, amelynek szélén három alak bontakozott ki, két ember és egy kutya. Az egyikük puskát emelt a vállához – nem a kutya volt az -, és tüzelt!

   Részlet K.E. blogjából:   
A férfi és a nő beléptek a szállodai szoba ajtaján, s alighogy becsukódott mögöttük az ajtó, egymásnak estek, a férfi mohó igyekezettel tépte a nőről a ruhát, a nyakába harapott, majd finomított kicsit az előjátékon, ujjai puhán szaladoztak a huszas évei elején járó, hosszú combú, de rövid hajú lány csigolyáin. Kit érdekelne olvasás közben az, hogy kik ezek, milyen a jellemük, mi a foglalkozásuk, a zsigeri izgalom kell, a kaland, amit én most két marokkal szórok ide, keblek és álló férfi nemiszerv formájában, mintha műsorbeosztó volnék valamelyik tévétársaságnál, csak nem írom ki szemforgató módon, hogy 14 éven felülieknek, azt meg pláne nem, hogy kedves nézőink, ez a műsor senkinek sem való!
(Mendez afrikai emberéről nem véletlenül hallgatok. Ebben az országban ki a fenét érdekelne egy afrikai meg Afrika?! Szegények, rongyosak, az egész olyan messze van. A marketing törvényei szerint egy fehér halottal legfeljebb ha ezer fekete embertársunk halála ér fel. Tömegmészárlás legyen az a talpán, amelyik be akar férni a fehérbőrű, zöldhasú hírek közé.)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük