blog

Gerillamarketing Mendez-módra (2)

Az első rész: Gerillamarketing Mendez-módra (1)  

   Péter, a tudományos kutatást vezető informatikai guru a táblázatait ismertette a magyar televízióban. A műsorvezető, áhitatos műértelmiségi mosollyal figyelte a kiselőadást, de időnként belekérdezett (jelenlétét igazolandó), sőt véleményt nyílvánított, aha jellegű értelemben, a húdenagyonfontosez álarcát öltve magára. Péter éppen azt ismertette, hogy a híres emberekről szóló híradásoknál csomópontok jönnek létre a világhálón, tehát az Internetet is, akár a hagyományos újságokat az olyan nevek “adják el”, mint Gyurcsány Ferenc, Orbán Viktor vagy Fekete Pákó.

– Beszarok apám! – mondta a segéddíszletező a tv éjszakás takarítójának, ezt én is megmondhattam volna, ezek meg felmarkoltak ezért, kutatás címén, néhány tízmilliót!

   De hagyjuk a magyar televíziót meg a felkent gurukat, amikor az őserdő mélyén, Bolíviában, a Simon Bolivárról elnevezett gerillacsapat machete csapásokkal vág utat magának a kokainbáró haciendaja felé.
Hárman vannak, egy indián, egy mesztic meg egy chico, azaz costa ricai. Az utóbbi nem ember, hanem kiképzett aknakereső kutya, de mind közt a legfontosabb talán, a mesztic távcsöves puskáját leszámítva.

   Eközben a Duna Plaza presszójában a gerillamarketing elszánt harcosai ölelkeznek, Mendez és K.E., a magyar.

– Bocs, hogy késtem Testvér, de Bigfaterrel és El Loboval – A farkassal vitatkoztam a neten.
– Hát ezek kik? – engedi el az ölelésből Mendez a másikat.
– Bigfater egy rossz ember , El Lobo – A farkas meg egy Hitchcok-szerű tünemény, minden írásába betesz valami jelet önmagáról. Rendes fazonok.

   Amikor két fickó találkozik, akik annak előtte soha, csak a gondolataik adtak eleddig randevút egymásnak az Interneten, az mindig furcsa hangulatot kelt.
Mert addig csak a képzelet rajzol valamilyen elnagyolt formát a másikról, s ezen az elnagyolt emberalakon soha nincs hiba. Nem képzeljük el a másikat félszeműként, hiányzik az orra nyergéről a bibircsók, és nincs a homlokán a tegnap keletkezett pattanás sem. Se nem szép, se nem csúnya az elképzelt emberalak, csupán egy árnyék. Persze a téma olykor változásokat visz végbe az árny-emberalakon, a nőnek szívesen képzel formás lábakat a férfi, de esetünkben, amikor két harcos találkozik, ilyesmi szóba sem jöhet.
Most nézik egymást, a gerillamarketing eszközeivel vívott megannyi csata két hőse, nagy titkok tudói – és szerencséjükre nem találják a másikat unszimpatikusnak.

   Moszkvában ezalatt hullani kezd a vastag, sűrű hó, Masa a Kreml könyvtárában (amelynek Ip-je és hibrid-képe egy-egy jóvágású blogbejegyzés alkalmával fel-feltűnik a magyar számítógépek listáján is, ki tudja miért), szóval Masa a számítógép monitorához hajol, nézi a műholdképen, ahogy Jurij emberei szépen körbeveszik a főnöküket rabságban tartó épületet. Megannyi veterán, izraeli gyártmányú UZI-val felfegykerkezve.

   – Miről írsz mostanában? – kérdezi Mendez a kávéját kavargatva a magyart.
– Gerillamarketing címmel nyomok egy meghatározhatatlan műfajú dolgozatot. – néz K.E. elmélyülten az üres kávéspohár fenekére.
– Tudod, ha írok – emeli most fel a fejét -, egyszerre három-négy funkciót kell az írásomnak teljesítenie. Most például a jelen idejű leírást gyakorlom, mert számomra ez nehezebb, mint a múlt idejű elbeszélés. A dolgozat közben egyszercsak átálltam a múlt időről jelen időre, hogy így gyakoroljak. De nem ez a lényeg persze, hanem az, amit el akarok mondani a világról…
– Nem félsz, hogy ez az írásod bekerül a Google első tíz találatába a gerillamarketing szóra? Akkor majd kapsz megint az úgynevezett szakmától rendesen! 🙂
– Tudod Mendez, ha egy habókos blogger a blogjával bemegy az úgynevezett szakma féltve őrzött első táblájára, akkor a szóban forgó szakma nem is létezik! 🙂

——
A folytatás:
Gerillamarketing Mendez-módra (3)

5 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük