blog

Furbájol

Balla Dé, a szó-dáridó mestere, megint furmányos módon csal minket a bájtokra fel!
Pályázatot írt ki, (szóból orgialisztet szórt a szemünkbe), amelyben a furbájol szóra kell (lehet?) megtalálni a megfejtést!
A díj nem csekély – két könyv, az övéi, s azokat bizony birtokolni – kedvem kerekedett!
Rajta hát, El Blogo A farkos, te képzeletbeli blogger-harcfi, bájtok bolondos vándora, te…, te furbájoló.

– Hejhó! – rikkantott Donki Hóte, a deli ifjonc, a bájtgúnár bitficsúr.
Jókedvének, a szélesnek, okot adott, hogy az udvarlás nagy léptékú lehetősége burjánzott elő, mert megpillantotta pillekönnyű kiszemeltjét, Dúl Píneát, a gyönyörűt, a kebel-mutogatót, amint kilépett a hölgy a ringó csipejével a Csip-csup eszpresszóból.
Barna haját szöszke szelek motozták, tetveket keresve, de hiába. Hiszen az idén nem engedte el az apja, Mi Kóla a Bűn-Szigetre, hancúrt gyűrni idegen atyafiakkal és atyalányokkal, hiszen nem akarta, hogy a többi vesebeteggel együtt kirázza a mókás mozgás közben (amit táncnak neveztek) az értékes drágaköveket, melyeket ő műtött bele még zsenge jányka korában, hagyatékként, inflációellenes intézkedés gyanánt.
– Haligali! – köpte a szót meg a nyálat vissza a bitbula – miközben a bájtgúnár pasihoz ért.
– Dúl Pínea – kérlek, hagyd, hogy korszerűre fogjam a figurámat! Blogoljunk egyet a duálprocesszoromon, vagy inkább dugni szeretnél? – és ezzel a nőcske gerezd fenekére helyezte a mancsát!
– Paraszt! – rikkantotta a lány, rúzsos ajakát terpesztve némi mosollyal.
Ám e kijelentést nem a bájtgúnár mozdulatára, a fenékmarkolászóra, nem is a – másnak tán illetlen – szavakra értette, hanem a mafla nagy mancsra, dicsérőleg persze, amely deli gyögyöröket ígért.
– Mindkettőt? – hőkölt hátra az imént egészséges földművessé előléptetett városi bitficsúr.
– A blogolás szent dolog, fúrni bájolva lehet, de bájtolva nem! – adta be a kemény véleményt a bájtcsávó.
– Akkor blogolj egyedül, te klaviatúra-szélhám – mondta a Mi Kóla-lány, a mesés vesés.
E hamvas bájcsevely kellős közepén feszes cicamaca nadrág sűvített mellettük el, dagadó trikóval, benne Csöcs Öllel, a szexipari szakmunkással. De hopp, megállt, hoppon ne maradjon, amidőn itt éppen álló fazonú gavallér készül a hormonok párviadalára.
– Ahol ketten örülnek, elfér némi pénzért a harmadik bitvihánca is! – ajánlotta a modernet.
Donki Hóte, azt gondolta, most megelegánsozza a késő délutánt, s ráförmedett a Csöcsre.
– Húzzá’ te a kerület által kijelölt helyedre!
– Hahaha – dünnyögte vissza az -, majd ha te adót fizetsz!
Ám mégis elhúzott az ellenirányba, zaftosabb szituációk felé.
Dúl Pínea, eközben, hálatelt szívvel, hogy ő is elég lesz a bájtfazonnak a bithancúrhoz, továbbá, hogy nem kell a webrátorhoz nyúlnia, szingli bordáit odabökte a szőrösnek remélt melkasba.
– Bökd meg, megböktél – harsant a haragmentes férfiúi bitbang, azaz a mély búgású válasz.
És ekkor elindultak, hogy a szemérmetlen szeméremajkak, a fölkarikázottak, egybesüljenek a bájtkandúr bitficsúr ajkaival.
De oda, mi, egyszerű halandók már ne haladjunk, hogy lessük illetlenül, amint az ifjú szerelmesek furmányosan bájolják egymást, azaz egyszerre írnak blogot és ugyanakkor hát, hogy is mondjam csak – bájolnak is, azaz furbájol e kettő!

————- VÉGE —————-

Nos, hogy tegyünk egy eleget a versenykiírásnak, most ide helyezünk egy foglalót, ráadásul össze!

Pályázati kiírás

15 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük