blog

Felvidék – magyarok – békévé oldja

Tegnap óta nem megy ki a fejemből… Tárgyalópartnerem munkatársa így mutatkozott be: Haris … vagyok.
Eltűnődtem egy pillanatra, s megkérdeztem:
– Felvidék? Naszvad?
S némi csend után: – Igen, honnan tudja?
– Az anyósom leánykori neve, azaz bocsánat, a kedves Mama leánykori neve is ugyanez, s innen gondoltam.
– Baranyában én két Haris családról tudok, mindkettő onnan jött, de egyik sem rokonom. Állítólag Naszvadon minden második embert Harisnak hívtak – teszi hozzá mosolyogva.

Aztán, ahogyan az lenni szokott mostanában, máris képbe és szóba jön az Internet, jelezve a kor szellemmét, a háló megkerülhetetlen voltát – hiszen az ifjú Haris úr eképpen folytatja:
Az iWiWen gyűjti is valaki a Harisokat…

3 hozzászólás

  • EL LOBO - A farkas

    Talán némi magyarazátként ide kellene írnom: a felvidéki magyarokat kitelepítették (vagyonuktól fosztva Magyarországra lökve őket, mindez a második világháború után történt).
    Békévé oldja az emlékezés – utalás József Attila “A Dunánál” c. versének soraira.
    “A harcot, amelyet őseink vivtak,
    békévé oldja az emlékezés
    s rendezni végre közös dolgainkat,
    ez a mi munkánk; és nem is kevés.”

  • EL LOBO - A farkas

    Meg is kell őrizni azt, ami a múlt szemetének tagadására emlékeztet!
    Most jöttem meg anyósomtól (bocs, kedves MAMA), elmeséltem neki a fenti történetet.
    Ő is egy történettel felelt, papírt vett elő, amelyen ez állt: 1947. dec. 16-án, az xxx. sz. szerelvénnyel érkeztek Magyarországra…
    Amikor legközelebb ő jön hozzánk – megnézzük az iWiW-en a Harisokat!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük