blog

Ez már a boldog jövő?

Pici Mátyás magyar állampolgár nem hitt már senkinek. Szorgos élet állt mögötte, végigrobotolta a híg esztendőket, miközben számos politikus szájából röppent az égre a boldog jövő ígérete. Ő mindig elhitte ezt, s most már lassan úgy állt össze benne a múlt, mintha egyetlen valaki ígérte volna az összeset, valahogy így: az aranytojást tojó tyúk négy keréken tojja majd a három szobát a két gyereknek. Éljen az örök, megbonthatatlan IMF!

De a tyúkok sohasem gurultak keréken, pláne négy keréken Pici Mátyás Magyarországán, hanem a piszok baromfiaknak biciklire sem tellett.
Pici Mátyás ezen felül óvatos duhaj volt, nem cserélte palotára svájci frank alapú devizahitelből a lakását, gondolván nem kockáztat, hanem takarékoskodik inkább, s közben szépen befizette az adót a családi vállalkozásából.
– Olyan vagy, mint a neved! – morgott olykor Pici Mátyásra a neje, látván, hogy mások miként parádéznak a kölcsönből előteremtett javaikon.
Amikor válság nehezítette a polgárok dolgát, akkor persze Pici picit visszavágott:
– Hogy nyögnéd asszony most ki a kamatot a kölcsönpénz után?

De az aduász most mégiscsak az asszony kezébe került: hiszen akik hitelt vettek föl, azok adómentesen kiüríthetik a családi vállalkozást. A hülye Picinek meg nemhogy nagyobb háza nincs, hanem végig adózott a jövedelme után, s most fizetheti majd az állami alkalmazottaknak nyújtandó állami segítséget is.

– Már nem szeretek pici lenni, sírta el magát a kocsmában Pici Mátyás. Majd néhány pillanat múlva a fojtogató füstben fölüvöltött:
– Ez most már a boldog jövő?
Fizettem neki egy fröccsöt magam is…

***

Korábbi kicsinységek:

Önként fáznak a lakók a pénz miatt

A FiberNet behajtott a holt apámon 137 Ft-ot

Utcazenészek egy rendes ország rendes városában, Pécsett

 

5 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük