Eszéki kirándulás

A Dráva Rádió egykori épülete, golyó ütötte sebekkel.Nosztalgia túra – Osijek

Kicsit nosztalgia túra volt – átmentünk újra Eszékre. Balogh Zoli, Antal Ildikó, jómagam, mint egykori Dráva rádiósok – és a józan “kontroll-csoport” funkcióját a feleségem látta el.
Most így néz ki egykori “székhelyünk”, egy békés város egyszerű lépcsőházával, kukával a bejáratnál, biciklik, amellyel a zsupánhoz jöttek a városiak ügyeiket intézni.
A lépcsőházból le- és felfelé is visz lépcső. Ha nagyon lőttek, akkor nem a városban, hanem lent a pincében aludtunk, védett hely volt ez, innen szórta műsorát a délszláv háború idején a Baranja és a Magyarországra célzott Dráva Rádió is.
Felfelé az emeletre lehet jutni, ahol mi adtuk a műsort, ott még látszanak az ablak mellett a golyó ütötte nyomok (amikor belőtték az épületet, én nem voltam ott.)

Donji Mihojlac

Az alap hangulatot már Donji Mihojlac után turistásra állítottuk be, az egyenes szakaszon most nem pödörtünk százhússzal a távoli mesterlövészek miatt…
De mégsem a háborús “tűzszünetben” élő Eszékhez viszonyítom az egykor irigyelt várost! Harmincöt-negyven évvel ezelőtt Eszék belvárosát elegáns hölgyek és urak forgataga jellemezte, a centar utcáiban mindenütt boltok csalogatták a vásárlót, szinte minden negyedik kirakatban ékszert kínáltak az ékszerészek. Magyar szemmel ez nyugati városnak számított nyugati árukkal, a Yugoton bakelitjeit szorongatva tértünk haza, a barázdákban Jimi Hendrix, a Cream és mindenféle jó zenék hangjaival.
A főtér alatti aluljáróban még megvan a lemezbolt – “ellenőriztem” 🙂
Rizses csoki van még, örömmel jelentem, viszont valahogy az alkohol kultusza leáldozott, az egykori Caezar, Zrinski, Napoleon konyaknak színét se láttuk, de egy üveg Bepito rum puncsot a régi idők emlékére beszereztünk.
A Nama sehol sincs, több a bezárt, üres kalicka a helyén, mint a működő üzlet vagy kicsiny bolt – a belváros önmagához viszonyítva elveszítette régi nyüzsgő mivoltát, kereskedelmi szerepét.

A Dráva partján

Persze, voltak, akik kint ültek a mediterrán kávézók ernyői alatt és emberek hűsöltek a Dráva-part éttermeinek teraszán is – de ez sem a régi nyüzsgő élet benyomását keltette.
A külföldi kereskedelmi tőke persze itt is helyet szerzett magának – Lidl, Spar – szóval egy sor ismerős név fel-felbukkant.
A várnegyed is csendben fogadja a látogatót, szinte üres térre merednek a rozsdás ágyúcsövek.
Ámbár lehet, csalóka a kép: a hőség nem a szlavón fővárosba, Eszékre, hanem az Adriára csalogatja a turistákat és az eszéki iskolák érett nebulóit, s most Split, Zadar, Dubrovnyik utcáin pezseg az élet, ott forr a fürdőzők hátán a sós tengervíz, s éjszaka ott váltanak zsetont a tehetősebbek, hogy a rulettasztalnál elveszítsék.

 

Szólj hozzá!