Egy kis összekacsintás

Diploma

Vendég bejegyzés Balogh Zoltán klaviatúrája alól
Lehet, rossz estém volt, és csak álmodtam, hogy Pártunk és Kormányunk olyan üzenetet közvetített, mely szerint a felsőoktatásba, az állami finanszírozás égisze alatt most felvetteknek hűségnyilatkozatot kell aláírniuk, húsz évre. E szerint a húsz évből, muszájból, legalább tízet itthon töltenek. Különben: húsz év múlva visszafizetik az állami képzés költségeit – ami az orvosoknál momentán tízmillió is lehet -, vagy megfizetik a saját képzésüket, ha nem írnak alá, ronda kifejezéssel költségtérítésen tanulnak.
Lehet, csak rossz estém volt, mert ma, ahogy böngésztem itt és ott, nem igazán találtam rá a tegnapi közmédiás bejelentésre. Ami passzol minden más bejelentéshez, mint Ájemef, ki az országból!, Negyvenhétezerből meg lehet élni!, Mingyá’ ötmillió munkavállalónak kell lenni! meg a többi.

Ez utóbbi, felsőoktatási jelmezbe bujtatott röghöz kötés, szerintem, a megatöbbi kategóriába tartozik.

Szimpla zsarolás.

Miért mennek el a diplomások és nem diplomások külföldre, munkát vállalni? Mert itthon momentán nem élnek meg. A gyerekeink nem hülyék, nagyon jól emlékeznek Papa és Mama nap közi meséire, melyek nemcsak huszonkét éve szólnak arról, hogy élni másképpen is lehetne. Továbbá, hogy bízzunk.

Bízzunk a magyar leleményben!

Levetítek egy magyar példát, röghöz-kötésileg. Nem tippadásként, csak anekdotikusan.
Az időben, amikor végeztem a felsőoktatással, a hetvenes évek végén, rendelet szerint két évig a végzettségemnek megfelelő területen kellett dolgoznom, különben?!
A tanulmányi osztályon átnéztem a cégek ajánlatait ? az utolsó évben már, szombatonként, újságíró tanonc is voltam, már képeztek mindenféle gazságra, ezekre készültem, minderről a t. o.-n nem tudtak -, és kiválasztottam egy szülőföldemi kínálást, egy nagy cégét.
Írtam, a válaszcím a kollégium volt, egy hét múlva landolt a levél, nagyon örülnek, az igazgató személyesen vár ekkor és ekkor, tisztázandó a részleteket. A levelet megmutattam a t. o.-n, ott is örültek, hogy megszabadultak egy gondtól. Az igazgatói levélre nem válaszoltam. Kaptam még egyet a kollégiumba, szemrehányót. Lenyeltük.
A diploma átadón azt kérdezte a dékán, hogy minden rendben van-e velem? Igen, már egy napilapnál dolgozom!
Jó volt kezet fogni vele.

***
Részlet a Diploma előtt c. filmből

***

Pécs és diploma – másutt, más klaviatúrája alól:

Dilemmák: milyen SEO-s kell a piacon?

Bognár László

A kétezres évek elején figyelemmel fordultam az online marketing mellett a blog műfaja felé.
A szolgáltató-blog klasszikus „énblogként” indult a Jóljárok Magazin aloldalaként.
A Google számos változtatása a kereső algoritmusában egyre inkább hátrányos helyzetet teremt a sokszálú, sok témát felkaroló klasszikus blogok számára. Ezért a régi blogot frissítem, tartalmi struktúrába szerkesztem. Szolgáltatok.

“Egy kis összekacsintás” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Megszoksz vagy megszöksz! Erre az ősi magyar vezetési stílusra futja a politikai elitnek. Ma viszont könnyű megszökni és minden bizonnyal a legtehetségesebb fiatalok fogják ezt tenni.
    Lehetne más stílusban is vezetni, de most már hivatalosan is tudjuk, hogy ezt a félázsiai népet erővel kell vezetni!

Szólj hozzá!