Dráva Rádió: Szertelen bejegyzések egy szeretett naplóból

Balogh Zoltán vendég bejegyzése

Kijátszva a frekvencia moratóriumot – azt, hogy itthon nem lehetett új rádiót, televíziót indítani -, egy több évvel korábbi ötlet nyomán, 1993. augusztus 1-jén megkezdte a műsorsugárzást egy szomszéd, ráadásul háború sújtotta országból Magyarország első “legális kalózrádiója”, a pécsi kötődésű Dráva.

Egy szobában aludtunk Káplár Lacival az eszéki Hotel Osijek második emeletén, a déli oldalon. A Dráva Rádió első hírszerkesztőjének ?beszoktatási időszakát? éltük éppen: ismerkedjen, két nappal az indulás előtt, a körülményekkel.
A szállót a második emeletig lehetett lakni akkoriban, a Dráva-parti betontömböt, hála a folyótöltésnek, csak a harmadiktól lőhették be a szerbek.
Reggel ötkor megszólalt a géppuska. Laci derékszögbe pattant az ágyán:
– Mi ez?!
– Géppuska.
– Kik lőnek?
– A szerbek. Minket.
– Támadás?!
– Csak ébresztő.
– Már azt hittem, lemaradtam valamiről ? feküdt vissza a klasszikus hírügynökségi újságíró.

Pontosan hat óra. A Tevével korábban késhegyig menő viták után megszólal a Minitől az Apák és Fiúk. Három perc  tizenegy másodperc után már nincs vokál, Réka, a hangtechnikus int, mondhatnánk pár okosságot Jánosi Karcsival, az otthont adó Baranya Rádió igazgatójával arról, hogy milyen jó most nekünk, Drávásoknak, milyen jó most nekik, Baranyásoknak, hogy szín, meg újdonság, milyen büszkék is vagyunk, hetyke kalózok, lám, három hónap alatt összehoztunk egy rádiót!  De csak habogunk, Karesz szemében valami pára ül, lehet, az enyémben is. Bedöcög az első műsor az éterbe, a kalitkán túl nagyot nyújtóznak a szerkesztőségben virrasztó horvát kollégák.
Délután négykor slussz, ováció, hazulról hozott igazi orosz pezsgőt bontunk, a kartonból kettő palack hibádzik. Rémlik, horvát rendőrök kapták, mikor Miholjac után, az egyik faluban, nyolcvannal beleszálltam, a harmincas táblánál, a traffipaxba. Elintéztük ennyivel, tudták ők is, néha menni kell, az ártéri erdőben itt-ott mesterlövészek vannak.

***

Levélváltás a Dráva Rádió tárgyában

Dráva-Rádió Kft.
Pécs
Tisztelt Főszerkesztő Úr,

Örömmel értesültünk arról a sajtóból, hogy 1993. augusztus 1-jén megkezdte működését a Dráva Rádió. Kérem, hogy szerzői jogi kérdésekben vegye fel a kapcsolatot munkatársaimmal!
Üdvözlettel:  Ikszipszilon főosztályvezető, Artisjus Szerzői Jogvédő Hivatal?

Artisjus Szerzői Jogvédő Hivatal
Budapest
Tisztelt Ikszipszilon Úr,
Örömmel vettem megkeresését! Műsorunkat egy eszéki stúdióban készítjük, így számunkra, szerzői jogi ügyekben, a horvátországi mércék az irányadók. Amennyiben további kérdései lennének, kérem, forduljon bizalommal a helyi hatóságokhoz, tekintet nélkül a háborús helyzetre!

Üdvözlettel: Balogh Zoltán főszerkesztő, Dráva Rádió?

***

Tizenkettőtől délután egyig ebédszünet, ilyenkor koncertek szólnak

Ezt a műsort hallgatja a földszinten az ügyeletes gárdista is, aki vigyázni hivatott ránk. Persze, nemcsak ránk: a rádió a második emeleten van, az elsőn a horvátországi Baranya régió főispánsága székel.
A gárdista, szemben a bejárattal, régi iskolapad mögött ül, jobb kézre csőre töltött pisztoly. Balra tőle két láda, azokba kell rakniuk a bejövőknek a kézigránátokat és a marokfegyvereket, a géppisztolyokat, puskákat a két iskolai vasfogasra akasztják. Az akkor pópa kinézetű Bognár Laci éppen a műsorvezető, megfelelhetett a menü, mert, mint egy jóllakott napközis, széles mosollyal kíván jó napot a gárdistának. Oroszul. Mielőtt igazán kitörne a pánik, a stáb többi, riasztott tagja, némi közelharc árán, fölmenekíti. Lacira, a következő turnusáig, a stúdión kívül intenzív csend mérettetik.

***

Szinte egymásnak adják a kilincset a hazai kollégák

Németh Charlie az MTV Híradótól, Pauska a Dunántúli Naplótól, Vuity Tvrtko akkor éppen a 168 órától. A beszélgetés végén félrehúz.
– Tudod, hogy a szerbek 10 ezer dollár vérdíjat tűztek ki a fejedre?
– Honnan veszed?
– Hallottam.
Szép summa. A szabadságnak ára van.

***

Háború, amikor a Dráva fölötti vasúti hídon kötszerek, hordágyak mellett, egy szétlőtt teherkocsi mögé lapulsz

Háború, amikor azt látod a tévében, hogy az akkor még álló mostari Öreg Hídon a bosnyákokat horvát katonák terelik át a szerbek ágyúzta városnegyedbe.
– Azok más horvátok?  – mondja  valaki.
A háború valahol, mélyen, a lelket üli meg. Tevével, műsor után, találomra autózunk a városban, mind keletebbre. Egyre fogynak az emberek, míg el nem fogynak. Csönd van, jegeces félelem ül a vállunkra, csak összenézünk, és fordulunk, vissza a kis világunkba. Megfontolt hírek és jó zenék közé.

***

Soha nem kérdeztem, ki és miért vállalta ezt a munkát, azt, hogy két napon át, minden mást félredobva, újra és újra visszatérve, sokszor sanyarú körülmények között, sokszor veszélyben dolgozzon. Antal Ildi, Káplár Laci, Bognár Laci, Sándor Péter, Baranyai Zoli, Németh Jani, Szebi, Tóth (Csüli) Zoli, Vígh Gabi, Elcséká – csak, hogy a kezdő, fanatikus csapatot soroljam.
Tisztelem őket, és elismerem az utódokat.

*********

Mások visszaemlékezéseiből:

Dráva Rádió: hit és barátságok

Dráva Rádió: sajtótörténeti pillanat

Dráva Rádió: vissza a városba!

Dráva Rádió: Szertelen bejegyzések egy szeretett naplóból” bejegyzéshez 3 hozzászólás

Szólj hozzá!