Cserna-Szabó Regehűje

Itt ülök az IBM-rendszerű számítógépem előtt, a SAMSUNG SyncMaster sokcolos, kristálytiszta monitorján olvasom a betűket, amelyeket Microsoft billentyűzeten pötyögök.
Nagy franc ez a Cserna-Szabó András ? olvasom a monitoron magamtól (!) – akinek a Regehű című dolgozatát szépen beválogatták a Körkép 2013 elnevezésű kiadványba, Magvetőileg.
(E-mailem jött, villog a SAMSUNG Galaxy S4 bal sarkában a kék led, de az egészen bizonyos, hogy nem Cserna-Szabótól, hiszen nem ismerem.)
Szóval az írásmű első mondata:
?Mikor a lány felkelt, a fiú már nem feküdt mellette az ágyban.? Drámai nyitás, hiszen ha ágyról van szó, akkor igenis legyen benne a lány mellett a fiú, mert ha ez nem így van, akkor drámát szimatol az olvasó.

A harmadik mondatban, a lényegtelen második után megtudjuk, hogy az ágyat az IKEA-ban vették.
Ezt követően számtalan márkanév jelenik meg a lapokon, a fiún például, bár munkanélküli, Nike sportcipő virít – talán a régebbi ?jó lét és jólét? jeleként ?, a lány Palmolive Mineral Massage tusfürdővel kényezteti a testét zuhanyozáskor és Vogue Filter Super Slim cigaretta füstjébe burkolózik amikor dohányzik.

Szóval nagy franc ez a Cserna-Szabó, pontosan tudja, hogy a márkanevek ragyogóan jellemzik az embert és a kort, amelyben él.
Egy kőbaltával flangáló pasasról ritkán hisszük, hogy a huszonegyedik század gyermeke volna, bár hallottam már olyan jelenkori miniszterelnökről is, aki keveri az sms-t és az e-mailt.

Hideg nevek, hideg szerelem hűsíti az olvasót a lapokról.
Kihűlt, idegen világ, a márkanevekben semmi otthonosság. Gucci blézer, Dolce & Gabamma? aztán egyszer csak a régi világ ismerős darabkája egy, a lány által olvasott mondatban:
?Villamossín fúrta át a szabályosan közlekedő Dacia alját.?
Na, végre, valami, amit ismer az eddig elidegenített olvasó: Dacia! Igaz, át van fúrva, de ez most mindegy, itt a régi világ, amibe meg lehet kapaszkodni.
A sofőr gyomrát átjárta a sín, szembe nézett a halállal. (Kitűnő márka, magyar média, hírek.)

Egy ismerősöm mesélte (nem a dacias): a kivizsgálása után a klinika egyik alkalmazottja leült vele szembe és arról meditált, mennyire nehéz lehet azoknak, akik egyik napról a másikra, teljesen váratlanul megtudják: megtámadta őket a rák.
Ismerősöm is elborongott ezen, tényleg nehéz ügy lehet, cseppet sem irigylem az ilyeneket.
De a kórházi alkalmazott csendben ült és nézte őt.
Úristen, csak nem rólam van szó?! ? nyitotta tágra a szemét az ismerős.
Made in Hungary, hogy én is mondjak egy ?márkanevet? ahhoz, hogyan nézünk szembe a halállal Magyarországon.

Gyerekkoromban Vostok feliratú órám volt és faltam a könyveket. Manapság is szeretem, ha jó írással találkozom. Kurva jó ez a Regehű.

*****

Könyvekről, írásokról gondoltam korábban:

Méhes Karcsi kávéja

Irodalmi esten

Pécs és Balla D. Károly (2) Blog esszé

Könyv. Csepeli György: A hatalom anatómiája

Fojtik-Veres: A nagy túlélő. Időutazás a marketingben

 

Cserna-Szabó Regehűje” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Hát tényleg jól néznénk ki, ha velünk is megesnének ezek a dolgok.
    Végül itt állnánk a kemótól kopaszon és szégyellnénk panaszkodni, feltéve, ha olvassuk Andrassew Iván távoli naplóját. Mert hozzá képest igazán jól éreznénk magunkat. Ajánlom (pedig nem is ismerősöm, csupán olvasom):
    http://andrassew.blogspot.hu/
    Hát mára nagyjából ennyit a “szembenézés a halállal” kifejezésről a Regehű-ből.

Szólj hozzá!