Clinton nem vállalja

Ezt a bejegyzést eredetileg a most megszűnő NolBlogon tettem közzé 2007 júniusában. Talán még most is mosolyt fakaszt – ezért itt most megőrzendő azt, amin egykor nevettünk, “archíválom”.

Clinton nem vállalja, fújhatjuk nélküle!

Hankiss Elemér ötlete nyomán – amelyet egy tv-műsorban, Frei Tamásnak vezetett elő a nyitott szellemű szociológus-egyetemi tanár -, felkereste Bill Clintont a The New York Times.

– Bill, a magyarok hívnák miniszterelnöknek! – mit szólna hozzá?

– A Hankiss, ugye? – mosolygott az ex-elnök. Most találja ki Közép-Európát! Figyelem én a világnak azt a fontos sarkát, tele van nőügyekkel! Zsanett, meg az a kis helyes szlovákiai magyar csaj, a Malina Hedvig.
De a magyarok jobban szeretik a hegedűt, mint a szaxofont, úgyhogy nem megyek, fújhatják.

Idehaza az MTI somfordált kicsit a parlamentben, s érdeklődött a hölgyalkalmazottak és a hölgypolitikusok körében.

– Állítólag Bill Clinton lesz a főnökük, mit szólnak hozzá?

– Juj, de izgi! Ugye, az a klarinétos, aki nem áll ellent a kísértésnek? – kérdezett vissza talpig pírban az egyik alkalmazott.

Eközben a két pártelnök – sajtóhírek szerint -, magába roskadtan ül.
A Magyar Nemzet szerint Gyurcsány attól fél, hogy Clinton, Frei útmutatása szerint, majd vele mossa fel a parlamenti folyosót!
A Népszava viszont Orbán elkeseredéséről számolt be:
– Én akartam lenni a főnök! – harsogta odahaza, de a nyitott ablakon kihallatszott!

***
Lapzártakor érkezett a hír: egy Mónika nevű amerikai állampolgár Ferihegyre érkezett. Még nem tudjuk, mi következik ebből!

Clinton nem vállalja? Akkor mit keres Budapesten Monica L.?

Monica L. meglepve tapasztalta az érdeklődést érkezésekor.
Újságírók hada vette körül, kattogtak a szájak meg a vakuk, s nem hitték el neki, hogy pusztán turisztikai céllal érkezett – Bukarestbe!
– De hiszen ez Budapest, nem Bukarest! – világosította fel a taxis, amikor Monica beült kis retiküljével a hátsó ülésre, és azt kérte, vigye el Ceausescu megbolygatott sírjához, majd Dracula várát is szeretné megnézni!
– Bill szerint teljesen mindegy hol vagyunk Európában, mindenhol találok jó zenét és zenészeket. A lengyelek a jazzt művelik magas fokon, a magyaroknak meg két nagy zenekaruk is van! Mindkettő élén világhíres tamburmajom áll.
– Tembörmédzsör – javította ki a művelt taxis, oly’ sok ferihegyi közelharc hőse, önzetlenül tanítva a nehéz magyar nyelvre utasát.

***
A szerkesztőségekben és a titkosszolgálatoknál ezalatt állt a bál. Mindenki értelmezni próbálta a Frei-műsor és Monica L. érkezése között az összefüggést.
– Túl nagy jelentőséget tulajdonítotok neki, közölte a nyugdíjából behívott egykori főszerkesztő.
– Monica felmosó-tanfolyamra érkezhetett, csak jól konspirál – tette hozzá.
– Egyelőre ne írjunk semmit, várjuk ki, amíg ide érkeznek a pártoktól a kiszivárogtatós hírekkel a motorosok – tette még hozzá, mintegy jelezve, érti ő a modern újságírást, ahol nem kell magyarázatok után loholni, egyszerűen ide hozzák a pártok maguk, lábhoz a híreket!

***
Frei Tamás ezalatt, északi mintára, élőláncot szervezett.
– Képzeljétek el, kétmillióan fogjuk egymás kezét! – mélázott munkatársai körében, homályos szemmel, csillogó epével, jobbjával megfogva a balt, a ballal meg a jobbját!
– Régi orosz ismerőseimet fogom megbízni a feladattal, szervezzék meg a találkozót! A kétmillióét!

***
A Clinton-villa homályában Bill e-mailt írt Hankissnak:
“A fogadást megnyerted, gratulálok és köszönöm! Civil szervezetek most – egy koncert erejéig – tényleg meghívtak! Már köszörülöm is a szaxofonom!”

Clinton nem vállalja! Vagy mégis?

A Clinton-villa hűsében Bill magához ölelte, no nem Hillaryt, hanem a szaxofonját.
A szaxofonszobát járta körbe meg körbe, nem hagyta nyugton a magyarok keserű sorsa, amelyen ő tényleg segíthetne!
Egy-két gyönyörű szaxofonfutam, búbánat blues – az kéne nekik!
– Hazahívom a washingtoni nagykövetünket, akkor már a gitárosom is meglenne a kormányban, meg kéne még egy dobos miniszter, nagybőgőnek meg ott lenne az ellenzék mély mormogása! Kurva jó banda lennénk, Bush eldobná az agyát!
– Oh, a magyar Parlament Kupolaterme, ha egyszer ott is leszophatnának!

Clinton nem vállalja – Monica show

Monica a szálloda mélyén, ahogyan azt a CIA ajánlotta, átöltözött.
– Alapvető szabály, – mondták neki a felkészítői -, hogy ha feltünés nélkül akar közlekedni, észrevétlenül akar eljutni a célszemély lakásáig, akkor a helyiek, jelen esetben a magyarok viseletét kell magára öltenie.
Monica így is tett, a Kis Magyar Ruhahatározó c. CIA kiadvány alapján a helyiek, azaz a a budapestiek kedvelt öltözetét, a matyó népviseletet választotta, még tetszett is neki a sok virág a blúzán, meg a fejkendőjén.
Így, álcázva, estidőn indult útnak Budapesten, hogy eljusson Hankiss professzor lakásáig.
Út közben mennyi mosolygó arc virított rá, s a fiatalok, valami újfajta köszöntést dobtak felé: BRUHAHA, miközben kissé görcsösen ugyan, de meg is hajoltak.
Ezt a CIA könyvei nem említették ugyan, de sebaj, hamar megtanulta, s olykor visszaköszönt: BRUHAHA!
– Nem értem, miért kéne ebben az országban változás, még vidámabbak is az emberek, mint odahaza nálunk! – morfondírozott.

***
Csöngettek. Hankiss ajtót nyitott, Monika beviharzott és köszönt is menten magyarul:
– BRUHAHA Elemér!
Hankiss agyán végigfutott, a Lipótot most zárták be, most szabadon flangál ez a fura fajta, szerencsétlen népség!
– Bill küldött – folytatta Monica, én volnék az ajándék, kedves Elemér! Hol van a szaxofonszobád?

Clinton rokonai is beszállnak

Fred és Joe, a távoli Clinton-rokonok, a bő vérrel felfújt, és az USA teljes területén szétterülő, bár az “emigráns” magyarok jóvoltából némiképp változáson átesett hír hallatán, mely szerint Bill lesz a magyar király – meglátták a pompás lehetőséget!

Tanulmányozni kezdték az országot, amelyért nem kell drága háborút vívniok, egyszerűen a család ölébe hull – és az olcsóságra meg is találták a magyarázatot:
– Te Joe, ezeknél nincs olaj!
– Gondoltam, hogy lesz valami stikje a dolognak – felelte a jó rokon. Azért nézzük csak meg, mit hozhatunk ki belőle!

***

Ezalatt Mary, Fred húga, a keleti parton Pratkanissal és Aronsonnal, a híres tudósokkal tárgyalt. Megróbálta a tudomány eszközeivel kideríteni, mi állhat Elemér bácsi ötlete mögött.
A két ősz tudós jót derült, véleményük szerint a “mondj minél nagyobb marhaságot, amikor egy hajszállal arrébb akarod vinni a dolgokat” szabály szerint járt el a magyar tudós!
– Nézze, Hankiss úr 1998-ban joviális úrnak, ártalmatlan bácsinak rajzolta le Torgyán Józsefet a második forduló előtt, megnyitva az utat a FIDESZ nevű párt előtt a hatalomhoz! Most, a regnáló király elől szívja leginkább a levegőt az ötletével, hiszen az ötlet az ő legitimációját kérdőjelezi meg. Nagy királycsináló lehet az öreg! Ha találkozik vele, mondja meg: gratulálunk!

Mary semmit sem értett az egészből, de úgy gondolta, vesztett egy kicsinyt a fényéből az a távoli korona.

Moszkva Clinton magyar elnöksége ellen

A Kreml komor falai között Putyin idegesen dobolt ceruzája rágott felével az íróasztalán.
– A cseheknél amerikai rakéták, a magyaroknál a három rakétabázissal felérő konok Clinton, mint miniszterelnök, sok lesz ez itt Sam bácsi, a portánk körül! Ha sokat ugráltok, még életben tartjuk Castrot évekig – tette hozzá, egy sunyi pillantással nyakon öntve a mondandóját!

Az amerikai nagykövet kezében – ettől a lehetőségtől – megremegett a kubai szivar! Castro még évekig a nyakunkon, atyaúristen!
– Bill nem fogja elvállalni, ezt garantálom! – erőltetett némi nyugalmat magára. Legföljebb szaxofonozni jön Keletre, esetleg megbeszélhetnénk egy moszkvai koncertet is… Hozná mondjuk Monicát, s amíg ő koncertezik, beszélgethetne vele Ön itt a Kremlben, vagy a dácsájában esetleg, a CREAM-félszigeten (!).

***

Eközben az egyik elegáns moszkvai étteremben Szergej, az öreg, Afganisztánt járt tábornokból lett fiatal maffiózó dollárkötegeket adott át Frei megbízottjának:
– Aztán rendesen kicsinálni a Jusztot, nehogy a Hankiss szálat felgönygyölítse! Tomi tovarisban nyilván pénz nélkül is megvolna a kedv a tetthez, de ez így biztosabb!

Clinton kinevezése Pécsre

A Clinton rokonság, Bill nélkül összeült és a Hilton legfényesebb termeiben, a szikrázó csillárok örömfényeiben sütkérezve, írásban, határozatot hozott:

“Figyú Bill!
Kapd föl gyorsan a szaxofonodat, utazz el Magyarországra, Pécsre, ígérd meg, hogy 2010-ben egész évben ott fogsz koncertezni, viszed magaddal Monicat is – és ott, Európa 2010-es fővárosában ti ketten lesztek a KULTÚRA.
A magyarok hálásak lesznek ezért. Ha sejtenék, mennyi gondtól, veszekedéstől kímélnéd meg őket, már most garmadával jönnének a küldöttségek!

Mi, a rokonság, csak egyet kérünk: a pecsenyesütő standokat mi üzemeltethessük!

Isten áldjon Bill, Isten áldja a magyarokat!”

Clinton nem vállalja” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. És egy kis válogatás a hozzászólásokból:

    1. KingaBrit
    2007. 06. 05. 23:17
    Mit nem adnek azert, hogy en legyek a Monica… a vilag egyik altalam legirigyeltebb holgye. Ah.

    2. Bognár László
    2007. 06. 05. 23:19
    Ezzel most megleptél! 🙂

    3. KapitányG
    2007. 06. 06. 0:04
    :)))

    4. Kinga
    2007. 06. 06. 15:57
    🙂 Az en halalosszerelmem a Gyönyörűséges irant olthatatlan es örök. (Csak felig vicc.)

    5. Bognár László
    2007. 06. 06. 16:04
    Jó fej, nem vitatom, ha nő volnék, én is bolondulnék érte!
    De szükségünk volna-e arra, hogy az ország most férfi-nő tengelyen hasadjék! 🙂

    6. morvax
    2007. 06. 06. 16:32
    Körtvélyes Éva blogjából egy autentikus vélemény:))
    “Akár hiszitek akár nem, a barátnőm is ott volt. Rögtön azt kérdeztem tőle: Milyen volt Clinton? Válasza rövid és tömör volt: „Öreg és fonnyadt! …”
    kortvelyes.blog.storyonline.hu/index.php

    7. Bognár László
    2007. 06. 06. 17:03
    Szépen vagyunk, már Clinton sem a régi 🙁
    Akkor most mi lesz velünk?

    19. éva
    2007. 06. 06. 23:46
    Egyes elméletek szerint a tudatunk teremti a világot, amit megfelelő tudatállapotban elképzelünk, abból valóság lesz (imagináció-rákgyógyításban is használják). Ha igaz ez az elmélet, a titkosszolgálatok nem a rendet segítik elő, hanem teremtik a káoszt.

  2. 1. izomagyu
    2007. 06. 06. 15:03
    kormánymeghívásra jött Mónika!
    szívatási tanácsadóként

    2. Bognár László
    2007. 06. 06. 15:33
    Szia!
    Valóban, tiszteletbeli magyarrá fogadhatjuk!
    Együtt szívunk, együtt nevetünk! 🙂

    3. hettie
    2007. 06. 06. 22:03
    tiltakozom, a magyarok nagyon is jol muvelik a jazzt, tan jobban, mint a lengyelek!!! 🙂

    4. Bognár László
    2007. 06. 06. 22:18
    Ne vegyük el a lengyelektől az érdemet – kegyetlenül tudnak – hagyományosan – jazzt játszani! Ez persze nem azt jelenti, hogy a Kis Rákfogó lemezét felrakva, ne alélnék el a gyönyörűségtől, pedig eléggé régi lemez!

  3. 1. éva
    2007. 06. 07. 22:18
    Megnéztem végre a Frei dossziét, hogy tudjam miről van szó. Egy kicsit tényleg mulatságos Hankiss ötlete: “Clinton most ráér”, ezért akár el is vállalhatná.

    ***

    1. lord
    2007. 06. 08. 13:21
    Nem hiszem, hogy eljön Bill, hiszen nem tudja magával hozni az Orális szobát a zugaival.
    Márpedig Mónika és az Orális szoba zugai összefüggnek !

    2. Bognár László
    2007. 06. 08. 13:39
    Most hívtam, kedves Lord, Hankiss professzort, mondjon erre az Ovális (Orális) szoba-ügyre egy jó megoldást!
    – Szerintem megérné egy Ovális (Orális) szobát felépíteni Pécsett is, meg Budán is, hadd érezze magát itt otthonosan a Billi gyerek!
    A jó teljesítményhez kell a meghitt otthonosság, a megszokott milliő! – felelte H.E.
    Szerintem igaza van! Gipszkartonból az egész országot beépíteném Ovális (Orális) szobákkal – teszem hozzá, ne csak Bill érezze magát itt otthonosan!

    3. lord
    2007. 06. 08. 17:43
    Etyekwoodon lehetne kezdeni az építkezést, aztán körbe-körbe az országban. Persze ha bírja még Billi meg Mónika. Meg ha még kívánatos Mónika. Úgy két évvel ezelőtti fényképén eléggé elhízott teremtés volt.

    4. myrtille
    2007. 06. 08. 17:45
    Milyen meghitt távlatok! 🙂

    5. Bognár László
    2007. 06. 08. 18:11

    Kedves Lord és Myrtille!
    A távlatok nem csak egyszerűen beláthatatlanok, ennél többről van szó!: BELÁTHATÓK!
    Tőlem kezdhetjük Etyekwoodon is, csak kezdődjék az építkezés!

    Kedves Lord!
    Attól, hogy csúnyább valaki, mint volt, akár kövérebb, akár soványabb lett az illető, a “szakszofonozást” nem feltétlenül felejtette el!

Szólj hozzá!