Cipőfűző és zokni – ám baj, nem látták az Ural tájait

Szép ppt jár körbe a neten, célja szerint a magyar nyelv hatalmas himnuszává akarna lenni. A ppt nagytotállal nyit majd a Nagymagyarszág térképpel zárja képeit, szövegeit.
Ezt a bemutatót afféle önkéntes hazafiságra nevelő lelkesedés szülhette, semmi okom a jó szándékát kétségbe vonni, viszont nagyon is alkalmas hamis illúziók keltésére.
Esszenciája a műnek, hogy a mi nyelvünk a legkifejezőbb, a legősibb, a mi nyelvünk az emberiség szellemi csúcsteljesítménye – vagyis mi vagyunk a legokosabb, a legderekabb fajta a földön. Ám ekkor jött a cipőfűző és zokni.

Gyönyörű és hallatlanul kifejező nyelv a magyar, ebben egyetérthetünk a – Gyimóthy Gábor egyetemi tanár által összehozott verset is felmutató – ppt-vel, de sajnos igaza van a feleségemnek, aki egyszer csak felkiáltott: zokni!
Ezt akkor tette, amikor arról szólt a bemutató szövege, hogy a magyar nyelv ősidők óta, szinte változatlan formában szolgálja a világ legnagyobb ámulatára a magyar népet.

A zokni szó felemlegetésével hű asszonyom jelezte: költők, írók panaszolták a nyelvújítás kora előtt, hogy ezen a nyelven nem lehet pontosan kifejezni egy sor dolgot, s alkalmassá kell tenni a nyelvet a színesebb, pontosabb megnevezésekre.
A kesztyű mintájára a lábtyű volt igazán versenyben, de a zokni, valamilyen érthetetlen okból a logikailag helyesebb formát mégis megelőzte.
Vagyis ezernyi szavunk van, amelyet az Ural meg a sztyeppék napsütése sohasem látott – tehát a teljes kép a nyelvünkről a zokni szó nélkül nem értelmezhető!

A nyelvünk dallamosságáról szóló résznél asszonyom megint rikkantott: cipőfűző!
Ezzel csupán azt hozta tudtomra, hogy a magyarul nem tudóknak felolvasott szavainkból az „idegenek” a cipőfűző szavunkat találták a legdallamosabbnak és legszebbnek.

Jómagam pedig a ppt végén sivítottam: nana!
Ezt is csak azért, mert nagyon pofára lehet esni a „mindenkinél jobbak vagyunk” hamis tudattal!

***

A civil szó átlényegülése

Eldurvult hangvétel a magyar weben

Bognár László

A kétezres évek elején figyelemmel fordultam az online marketing mellett a blog műfaja felé.
A szolgáltató-blog klasszikus „énblogként” indult a Jóljárok Magazin aloldalaként.
A Google számos változtatása a kereső algoritmusában egyre inkább hátrányos helyzetet teremt a sokszálú, sok témát felkaroló klasszikus blogok számára. Ezért a régi blogot frissítem, tartalmi struktúrába szerkesztem. Szolgáltatok.

“Cipőfűző és zokni – ám baj, nem látták az Ural tájait” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Aki a magyar lelkiállapotról akar hiteles, tudományos alapokon végzett kutatási eredményeket megismerni annak javaslom dr Kopp Mária cikkeit, előadásait.http://haromkiralyfi.hu/dr-kopp-maria-eloadasainak-anyaga/
    A tudományos megközelítés lényege, hogy nemcsak károgunk, magunkat sajnáltatjuk, hanem objektíven felmérjük a helyzetet majd racionális tervet készítünk, valósítunk meg a probléma megoldása érdekében. Az objektivitáshoz az is hozzá tartozik, hogy tudjuk ki végezte a kutatást, milyen a felkészültsége, milyen tapasztalatokkal rendelkezik!

  2. Attól tartok, hogy egyfajta túlméretezett nemzeti önérzet kialakítása a cél, amely nem integrációra, hanem különállásra és euroszkepticizmusra „nevel”. (Ezért tűnnek fel hullámokban az ilyen anyagok az interneten.)
    Hogy ez nem a magyar nép érdeke – amelyre pedig annyit hivatkoznak – az bizonyos!
    A realizmust lehet csak felmutatnunk mindennek ellenében. Ha akarjuk és tudjuk…

Szólj hozzá!