Bútorboltban

Nemcsak az ülőgarnitúráknak van lába

– Üveglapos asztalt nem veszünk! – mondja határozottan az asszony, majd hozzáteszi az okot is: ha eszem, nem akarom nézni a lábam!
Rábámulok, mert szokatlan tőle az asszociációk ilyen végtelenül szabad áramlása, éppen hogy a realitásérzékére van a legnagyobb szükség a kapcsolatunkban – épp elég teher az én röpködésem a fogalmak, érzetek világában, igenis lássuk azt a lábat, amely a földön tartja a családot! Persze ehhez tényleg nem muszáj üvegasztal…

De én most nem a feleségem lábáról szeretnék beszélni, amikor bútorról van szó, hanem arról, hogy jómagam a bútorboltokban érzem magam a legkisebb fiúnak, picinyke egérnek, űzött páriának – mert a bútorok ÁRA ébreszt rá a kicsinységemre, az élhetetlen csóróságomra, a senkiségemre, aki egy becsületes bevásárlást aligha tudna itt könnyedén megejteni, vagyis nem nekem való a hely, kicsi vagyok én ehhez.
Még az autószalonokban is jobban elvagyok, elvégre vettem én már új autót, nem is egyet, hanem kettőt, hiszen úgy harminc évvel ezelőtt azt a Trabantot is én vettem (várva rá öt évet, s bár zöld volt, nem fehér, mint ahogy reméltem – na de ez már mindegy).

Outlet bútor áruház

A feleségem szerint azért van gyógyír az én ülőgarnitúra ellenes szegénységérzetemre is, és ezt az orvosságot outlet bútor áruháznak nevezik. És megmagyarázza.
Az outlet áruházakban a teljesen jó, hibátlan, vadonatúj termékeket kínálják, de szemtelenül piszok jó áron.
És azt mondanom se kell, hogy el is visz egy ilyen helyre, mert a nők nagyon szeretnek vásárolni, téblábolna a sarokgarnitúrák, a bőr fotelek, a kanapék, a konyhai szekrények, a zeneládák meg mindenféle puffok között – hiába puffogok!

Bőr ülőgarnitúra
Bőr ülőgarnitúra az ABútor Outlet Bútoráruházban

 

De azt el kell ismernem, hogy az ABútor Outletben tényleg szemtelenül olcsóbbak a bútorok, itt nincs az a fura szegénységérzetem, még a bőr bútorok között sem, pedig “rendes” bútor üzletben a frász törne rám egy-egy ilyen garnitúra árcédulájának látványától.
De még idejönni is kár volt, hiszen a weben is nézelődhettem volna, itt: ülőgarnitúra.

***

Az outlet bútor áruházakról másutt:

“Bútorboltban” bejegyzéshez 17 hozzászólás

  1. Ha már a szabad asszociáció szóba került, hát itt minden rendben van. Hiszen a “bútor ” kifejezés, ha jobban megnézzük nem más mint “bú” “tor”. Azaz tort ül a bú, avagy a búnak tora. Tehát semmi furcsaság nincs abban, ha , mihelyst belépsz egy búTor boltba azonnal búba döntve érzed magad.
    😀

    Jómagam egyébként bútorgyűlölő vagyok, ugyanis a terek, a nagy és szabad terek szerelemese vagyok. Aludni is a földön alszom. Egyébként a bútorvásárlás is pont olyan, mint minden egyéb más a világon. Józanság, fantázia, jó ízlés és jóízlés, arányérzék, mértéktartás, tájékozottság , no meg önismeret megléte esetén, egyáltalán nem olyan elborzasztóan nehéz kialakítani, be-, elrendezni a közvetlen és tágabb környezetünket. Akár hiszik egyesek, akár nem, alapvetően és elsősorban ez sem – mint oly sok minden más – pénzkérdés. Ez persze csak olyanokra vonatkozik, olyanokra vonatkozhat, akik nem vesztették el az egyensúlyukat ebben a bírvágy által vezérlet világban, ahol a bírvágy a hatalomvágyat lett hivatott felváltani. És mint tudjuk e vágyak mindegyike kimeríthetetlen, hiszen lényegük szerint nem minőségi, hanem mennyiségi kategóriák. De viccesen azt is mondhatom, hogy magunknak kell a fotelban ülnünk és nem a fotelnek bennünk.
    😀

  2. Élveztem Malvina, a soraid.
    Nekünk amúgy ilyenek az igényeink: kényelmes, célszerű otthon.
    A tágasság viszont végképp elérhetetlen áru. Ezért ezt nem is mondom.

    És ezen amúgy el lehet tűnődni: a semmi (mármint a tágasság) sokkal drágább, mint a valami (bútor, hifi, egyebek). 🙂

  3. Zinczy! De hát éppen arról van szó, hogy ez nem pénz kérdése!

    Lobo, a tágasságra szűk térben is lehet (sőt, pont ott kell/kéne) törekedni, mégha az eredmény csak relatív lehet is. Az én lakásom 40 négyzetméter, és mégis min. kétszer akkorának hat, mint a többieké a házban. Pedig még közel sem használtam ki minden lehetőséget a tér növelésére.

    ::))))

  4. Malvi, én egy kertet és egy teraszt szeretnék. Nem úgy csinálni kis térben, mintha az nagy lenne 😀 (Ilyen arisztokratikus igényeim vannak.)

    Esetleg meg tudja azt mondani nekem valaki, miért kérdez rá mindig ez az izé a napra??? Átállítottál valamit Lobo?

  5. Be vagy lépve? Tőlem csak akkor kérdezi, ha időközben (pl. süti-pucolás miatt ) kilépődtem a Lobo-rendből. ::)))

    Épp az imént írtam Gofrinak, hogy én nem szeretNÉK, én szereTEK! :::))))

  6. A kert az asszonynak is nagyon hiányzik, ezért zsúfolt virággal az erkély.
    (Amikor rosszindulatú vagyok, mert rühellem, hogy nem vagyok képes kertes házra – és ezt rajta bosszulom meg, azt szoktam mondani: az erkélyre már csak ember nem fér ki!)

    Más: a blogom elvileg csak új belépőtől kérdezi meg, hogy milyen nap van ma. Azért, mert aki nem válaszol, arról megállapítja, hogy az gép, és gép által beszórt spameket nem akarunk.
    Talán Te tetszel neki, ezért kérdezget tőled állandóan… Még mindig jobb, mintha a hajad húzná meg, ZincyKa 🙂

  7. A barátomnak szép nagy terasza van, a mamájának meg ( fölötte) kellemes erkélye. Mindkettő angolkert-szerűen van növényezve, ugyanis a kerteben is a tágas és nem a zsúfolt az igazi. És náluk , akár lent, akár fent ücsörgök – többnyire persze alant, és nem a terasz miatt – igen kellemes, mert tágas! ::))))

  8. Hiába, valami meggárgyult a laptopban 🙂 Hiába mutatkozom, mindig mindenhol úgy csinálnak, mintha most látnának először. A hócipőm tele.
    😀 Milyen jó is nekem.
    Ráadásul naprakésznek kell lennem a rohadék napokból.
    (jut eszembe, hogy fogok én amcsi billentyűzettel pénteken kommentelni??? Majd csak kedden, szerdán, szombaton írhatok???)

  9. 14-re
    Kedves ZinczyKa!
    1.) Valószínüleg minden kilépéskor (a FireFofoxból) törölteted a sütiket ( cookikat). Így aztán a gépedre az anyja se ismer rá.

    2.) A napokat ékezetek nélkül is megérti majd a WordPress (hála a plugin alkotójának).

    3.) Valahogy elő lehet halászni speciális betűket (fontokat) is idegen billentyűzetről, így a magyar ábc-t is, reméljük van valakinek ilyen tapasztalata (nekem nincs).

    4.) Ha valakivel egyszer egy jót kávéztam, azért már szoktam aggódni, ha messzire megy 🙂 Úgyhogy lécci, vigyázz odaát magadra!

  10. És akkor most mit csináljak szerinted? Merthogy semmit nem állítottam át, egyszer csak ez lett vele. Ráadásul nem is én vagyok a rendszergazdája, mert munkahelyi laptop.
    Na mindegy, már nem sokáig lesz nálam.
    Kint majd veszek valamit, aztán megoldom ám az ékezetes karaktereket is. Ha nem, majdcsak kitaláljátok, mit akartam írni 🙂
    Persze vigyázok magamra. Aggodalomra semmi ok. Annál is inkább, mert azt azért mégiscsak hagyjuk meg Apámnak, ő annyira benne van ebben. 🙂
    Te is vigyázz magadra, mert ha az elutazás előtt már nem is, megérkezés után csak eljutunk egy kávéig. Remélem 😀

Szólj hozzá!