Blog-vendégem: Halmai Róbert író

Halmai Róbert (http://halmai.uw.hu):

Három hete kopaszodott meg a kertünkben álló diófa. Akkor összegereblyéztem egy halomba a lehullott leveleket a törzséhez, de azóta nem volt rá időm, maradék erőm, hogy össze is gyűjtsem zsákokba. Pedig fontos lenne, minél tovább ott áll, annál több esélyt hagyok, hogy a levelekből kioldódjon a jód, ami aztán tönkreteheti a füvet.


[1. számú kitérő: ősz elején vettem meg ezt a kiszuperált laptopot, azóta tervezgetem, hogy majd nyáron kiülök a fa tövébe a műanyagasztalhoz és órák hosszat írok.]
Ma sem sikerült a leveleket zsákokba rakni, pedig terveztem. Valahol mostanában minden tervem megakad, teljesítése késedelmet szenved. Szüleim érkeztek tíz óra tájban, hogy Rékát köszöntsék névnapja alkalmából. Jelenlétük mindig két dolgot eredményez: valami – tönkremegy -, meg kell tehát szerelni, ki kell javítani, vagy, bár ismerik a köztünk lévő jelentős véleménybeli különbséget, minden egyes alkalommal hamar (ma egyből) fel kell hozni valamilyen aktuális politikai témát.
[2. számú kitérő: mintha sokan elképzelni sem tudnák mindennapjaikat anélkül, hogy valamilyen aktuálpolitikai kérdésben ki ne fejtenék határozott és lényegesnek vélt álláspontjukat, abban a pillanatban, ahogy valakivel leülnek beszélgetni.]
Végülis elment Réka dolgozni (alkalmi munka, öt héten át hétvégén is, a Dalí kiállításon teremőr), szüleim is hazaindultak késő délután, nekiállhattam hát legalább ennek. Igaz, sok minden egyéb is vár rám. Honlapomon szerény olvasmánynaplóm is vár az újabb bejegyzésre, Nabokov Sebatian Knight valódi élete című regényéről kellene pár sort leírnom, de egyelőre sajnos azt sem tudom, hogyan fogjak hozzá. Emellett vár a regény megírása, amit már hónapok óta tervezek. De egy effajta szavakból felépülő virtuális világ megteremtése nem egyszerű dolog.
[3. számú kitérő: amikor BDK estjére készültem elő és az internetes kapcsolódáshoz állítottam össze a kábelek, elosztók, switchek, portok és csatlakozódobozok szövevényéből egy használható rendszert, gondolkodtam el azon, hogy miért is hívjuk virtuálisnak az ebből felépülő valóságot? Hiszen meglehetősen kézzelfogható dolgokról van szó. A vezetékek mellett eléggé valósnak tűnnek a különféle IP számok, DNS-kódok, proxy-szerver hivatkozások. Hiszen minden egyes ilyen beállítás jelent valamit: sajátunk mellett egy másik számítógépet valahol a drótok vagy rádióhullámok másik végén.]
Tavasszal jött az ötlet, hogy az Új Forrásban megjelent novellám, A világ közepe (egy barátom azt mondta, a cím olyan vernés) remek regényalap. (Szabó T. Anna szerint drámát kellene belőle írnom, de ezt hamar elvetettem.) A novella egyértelműen adta akkor a folytatást: a faluban megjelenik egy nyomozó, és elkezd nyomozni. Sok detektívregényt olvastam el azóta, pár elméleti szakmunkába is beleástam magam, miközben ezektől valahol teljesen függetlenül elkezdett burjánzani a fejemben a történet, a helyszín, az újabb és újabb szereplők, akik közül menetközben páran az író gyilkos hajlamainak köszönhetően elhaláloztak, volt aki még megszületése előtt. És lassan összeállt minden, ideje volt nekiállni a kőkemény munkának.
[4. számú kitérő: már nem emlékszem, hol olvastam, hogy a posztmodern krimiben az író a gyilkos, a szöveg az áldozat és az olvasó a detektív.]
Mindezeknek és a baráti kölcsönökből vett laptopnak hála haladtam is keveset, a korábbi novellát a regény igényeinek megfelelően átírtam a leendő regény első fejezetének, a második fejezetből kész van nyolc oldal. Meglehetősen kevés. De ahogy talán a diólevelek is műanyagzsákokba kerülnek előbb-vagy utóbb, úgy talán ebből is lesz valami. Legfeljebb mire, akár a kinti fa, én is megkopaszodom.

“Blog-vendégem: Halmai Róbert író” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Róbert!
    Egyfelől köszönöm, hogy írásoddal megtisztelted blogomat!
    Másfelől bújt bennem némi félsz, vajon sikerül-e a titkos tervem!
    Arról van szó, hogy a kábelek igazítgatása, a wi-fi próbálgatása közben, amiről a 3. számú kitérődben beszélsz, mintegy mellékesen elmondtad, hogy amióta a neved (és néhány műved) a Magyar Elektronikus Könyvtárban is megjelent, a Google keresőben a neved beütésére az jön elő, s nem a saját honlapod, ahogy pedig az “normális” és kívánatos volna!
    Mivel a SEO, azaz a honlap-optimalizálás terén “brutális erőt” képvisel ez a blog, gondoltam, a link, amit kitettem az írásod elejére, megdobja majd a honlapodat.
    És így lett! Ma már a neved beütésére a saját honlapod az első! És ez azért is jó, mert így hamarabb találhat rá a dadaizmusra áhítozó nép(ség), amelyhez magam is tartozom, a vers-szülő gépezetedre, hogy önfeledt viháncolással élvezze a gépinek látszó, ámde mégiscsak emberek által létrehozott “dadát”!
    Mert “dada” csak egy van – bár hol egy, hol két púpja van – ahogy a dadaista nóta is mondja!
    Tehát csak megerősíthetlek: a virtuális világ tényleg anyagi (és szellemi) természetű!

  2. Én mindenesetre ellopakodtam a Halmai-féle versgenerátor csöcséhez, s kiszívtam magamnak a mai verset, hogy szebb, boldogabb lehessen a mai nap, hogy bátran belevigyoroghassak bárki szemébe, tudván tudva, hogy ő aligha höpp-höpp, az tuti!
    Íme a kiszívott:

     
    bátor lennék,na de minek;a nap lement
    a vetésbe betévedt
    krikett
    mert nagyon marja a torkomat
    még szerencse
    te nem is vagy ott
    kezedben detonált a pillangók tánca
    políroznám mélyen nyelvemmel
    előre mész de visszafelé sülsz el
    felhőgyárat vezetek Visontán
    előre mész de visszafelé sülsz el
    monoton munka lányoknak való
    nárcisztikus hangyabél rezeg a sötétben
    kemencéből loptam a szeretet pingvint
    légicsapást kérek kitátott lépemre
    sünök ormánya lobogva visít
    csörgése zavar, Balázs vagyok szia
    csak az a szép zöld gyep
    Mer’ ki a fasza gyerek, Pató Pál úr?
    cserélnek az angyalok engem megint
    egy didergő yetit szívesen megborzolnék makkvégződésimmel
    csak azt, aki le is nyeli
    apa kocsit hajt
    lábamon más lábak lankadnak
    bélfekélyes kucsmagomba daráló darázs
    Rémisztő, véres tekintet.
    olykor szembejövök önmagammal
    termoszban rothad a lelkem tücsöklépe
    zúzmarás az Ágens hangja
    menyétnek szalajtott pitbullok hada

  3. Kedves Róbert!
    A Google, láthatóan tréfát űz velem, mintha csak versenyre hívna a MEK (Magyar Elektronikus Könyvtár) nevében, hiszen e vén “kecske” 30. helyre vitte le a saját honlapodat a Halmai Róbert név beütésére!
    Na jó! Akkor gyűrközzünk neki – ezt nem hagyhatom!
    Akkor is ez lesz az első: http://halmai.uw.hu
    Most, tüstént betettem a Pillangószív “versenyhonlapom” címoldalára is a linket: http://www.joljarok.hu/pillangosziv/ ,három nap múlva pillantsunk megint majd a Google táblázatára 🙂

  4. Szia El Lobo!
    Először is bocs, hogy a szabadságos postodat teleírtam hozzászólással.
    A másik, hogy kipróbáltam a http://www.live.com keresőt. Gondolom Te is. Én örülök, ha egy egyeduralom kezd ellenfelet kapni, ezért néztem meg.

    Természetesen a “Myrtille” szóra kerestem, ami nagyon attól jó, hogy semmi köze a magyar nyelvű oldalakhoz.
    Google: 15.
    live: 1.
    Az összes franciát megelőzte! Persze hozzá tartozik, hogy két receptes post az első (ezért írtam ide) akkor már tudod úgy is, miért pont ezek. :))
    Ugyanitt 9. a nol, és a
    Blog pedig a 17. (néha itt is előfordulok.:)))
    Pillangószív:
    BéDéKá: 1. 2. 4. 5.
    Lobo: 8. (a Bognárral)
    Halmai 6. 🙂

    Bocs, szerintem te ezen már régen túl vagy. Csak gondoltam, érdemes kinézni kicsit a google alól is. Megtettem, erre az eredményre találtam.
    Lehet, hogy nem is ide illik, akkor töröld le.
    Myrtille

  5. Kedves Myrtille!
    1) Már hogy a fenébe ne örülnék neked, semmi törlés, és a szabadságról szóló posztba is örültem a bejegyzéseidnek!

    2) Ezt a live keresőt, aszem, még nem próbáltam, most útmutatásod szerint kipróbáltam.
    Amilyen önző vagyok, azonnal beütöttem: reklámügynökség.
    Azt hozta ki első helyen: BOGNÁR STÚDIÓ REKLÁMÜGYNÖKSÉG!

    Hm,hm – nagyon jó ez az új kereső 🙂

    Köszi az infót, s köszönöm, hogy nálam jártál! 🙂

  6. Gyorsabb.
    Még körbe kell járni. de nagyon tetszik.
    :))
    Köszi, már aggódtam, mert ha a szabadságról van szó, akkor végem, szólnom kell.
    🙂

Szólj hozzá!