Blog-történetek: a festő

Blog, Internet és a kellékei, cd, vinyó, dvd, kamera – és persze ezernyi szerteszórt digitális állomány.

Mucsi Attila kép

Rettenet ez, vajon mit merre találok meg, mit hova tettem – azzal a hetyke tudattal, ezt itt évek múlva is biztosan meglelem! Bár csakugyan így volna…

Nem is tudom, éppen mit kerestem, amikor valamelyik cd mélyéről az imént előbukkantak M. Attila festményei, pontosabban a digitális változatok.
Attila, legjobb tudomásom szerint, most éppen Angliában dolgozik (?), tekereg (?), másodszor indulva el, mint a középkor legényei, világot látni, s úgy kitanulni a szakmát, hogy majd igazi MESTERKÉNT tisztelhesse a jónép!

Attila legelőször nem mint barát tünt fel a színen.
Hanem a kisebbik lányom gyűlöletének tárgyaként. Attila és egyetemista kedvese albérlői minőségben kerültek szeretett leánygyermekem, mint zord főbérlő látómezejébe.
Alighogy beköltöztek, telefonon közölték vele, hogy (az amúgy frissen festett!) fürdőszobát és a konyhát átfestették.
Hej, a lányom rendesen méregbe gurult, hát ezek mi a fenét képzelnek magukról…

Aztán vitte is az anyját, segítsen neki letolni a megátalkodott albérlőket. Ám mielőtt megkezdőthetett volna a haddelhadd, a két nőm meglátta AZT a kéket a fürdőszobában, s AZT a vajszínű árnyalatot a konyhában – semmit sem szóltak!

Később Attila elvitt az egyetemre, ahol a saját és mások műveit is megmutogatta, s így lassan magam is vettem a bátorságot, hogy az én gyarló, épp akkoriban kezdett, még nem teljesen zseniálisnak gondolt rajzaimat megmutassam. Becsületére legyen mondva – nevetés nélkül kibírta, sőt, néhány vonással kisegített, majd utóbb is szakszerű tanácsokkal halmozott el!

Most nézem a képet, s csak remélhetem: a büszke és konok vajdasági magyar nyakon még mindig ott az a fej, s a csillogó szem is keresi még a valamit!

“Blog-történetek: a festő” bejegyzéshez 17 hozzászólás

  1. Szivesebben festenek nyelveket. Szep kek nyelveket. Jegesmedveet, csau-csauet, zsirafet.
    Szia Laci!
    Meg mindig London. Es kozeleg Afrika. Mar nem tul sok kellemes honap maradt Angliabol, hogy malariaval, legyekkel, lazzal es millio szepseggel foglalkozzak majd.

  2. Szia Attila!
    Hurráááááááá, hogy megvagy!
    Ez aztán a valami 🙂 Légyszí’ mesélj – mi van Londonban, veszik-e az ottaniak a képeidet? Már, ha festesz is, s nem csak a nők meg a bámészkodás 🙂
    Na, meg ez az Afrika dolog, ez hogyan áll?

  3. “Ha kérditek idehaza:
    Na, milyen volt Afrika?”

    Üdv mester! Festeni kék nyelveket? Tanulni kék nyelveket! 🙂
    Ha pedig vár Afrika, ne várjon hiába, a meszelést valahogy megoldom majd magam. Tegyek a mészbe egy kis kéket is? 🙂

  4. 🙂 Nagyon szeretem! Festek is sokat! Eeees ha minden a tervek szerint megy ebben a honapban atigazolok a falfestokhoz. Szep, nagy, ures falakat kenek ossze mindenfele szinnel. Mint otthon. (Magyarorszagon otthon)
    A weblapom februar kozepetol el. Varom a kritikakat majd! 🙂
    Afrika meg egy darabig terv marad, mivel, hogy nem szamithatok bevetelre majd, ezert sok-sok fontot kell felretenni.
    A kek jo otlet a meszbe, de lehet csau-csaut tartani a furdoszobaban.
    Es oriasi hirem van! Karacsonykor voltam otthon! (Zentan otthon)
    3,5 ev utan!!! Megszuntettek a korozest, nem vagyok mar szokeveny!
    He-he, a szerbek pitiznek az eunak es valtoztatgatjak a torvenyeket. Es mar nem tartoztathatnak le. Megse 12 evet kellett varni.

  5. (Szerk. megj.: Előzmény: https://blog.joljarok.hu/archives/502 )

    A kep temajarol roviden annyit, hogy egy sminkelo holgy all a tukor elott. A hatter szinekkel mozgatott, de nem alakitottam ki semmi konkret format. Szinparok mikroklimaban adodnak ossze es alkotnak egy fuggolegesen hullamzo kompoziciot.
    Hogy a noci sminkel annyiban volt szamomra fontos, hogy olyan pillanatot igyekeztem elcsipni, amikor elfeletkezunk a pozrol, begyakorolt tetszetos mimikarol, ilyenkor izgalmas arckifejezodesek jelenhetnek meg.
    Kulon izt ad az egesznek, hogy ezeket a pillanatokat sokszor meg kell lesni, fontos, hogy a szemlelt alany egyedul erezze magat.
    Es a legszebb az egeszben, hogy nekem ezek jartak a fejemben meg elkeszult a festmeny. Azota megmutattam nehany baratomnak es egesz mas kommunikaciot alakitottak ki vele kapcsolatban. Mintha kulon vilagok alakulnanak ki korulotte. A kepem elkezdte elni az eletet. 🙂

  6. Szia Attila!
    Már időszerű volt a jelentkezésed, nem tudtam mire vélni, hogy a ködös Albion hallgat, sőt nem fest 🙂

    Azzal együtt, hogy mint keresőoptimalizáló – finoman szólva – idegenkedem kicsit a flash alapú honlapoktól, barátkozom vele 🙂

    Nem könnyű, az intro átugrásához a felirat kicsiny – pedig a második látogatáskor már nagyon nem akarunk intrót.

    Viszont kárpótol a The Artist menű 🙂

    Szép lesz, na, különleges, ahogy tőled el is várható (bár jó, hogy nem kell keresőoptimalizálnom).

    Ez már olyan londonias vagy milyen, szóval nem pécsies, nem magyaros, nem vajdaságis 🙂

Szólj hozzá!