blog

Blog – átrendeződő erőviszonyok

Ha a Google.hu alatt rákeresünk a BLOG szóra, közel kétmilliárd szótalálatot kapunk (hajszál pontosan egymilliárd kilenszázhatvanmilliót) és azt fogjuk tapasztalni, hogy a találati táblán a blog.hu alatt elhelyezett blogok “félelmetes” erővel törnek előre.

Az élen eddig stabilan álltak , zömmel az első tíz találat között a “gyűjtőhelyek” (blog.hu; blog.lap.hu; blogsearch.blog, blogter.hu…).

A “magánblogok” listáját hosszú idő óta a romániai informatikai miniszter, Nagy Zsolt vezeti.

A blog.hu oldalak előretörése megállíthatatlannak tetszik. Hamarosan élen köszönthetjük majd Tóta W. (w-vel fémjelzett) blogját, s nem is érdemtelenül.

Ám ezt a játékot – mellesleg szólva -, nem érdemre, hanem hírnévre, látogatószámra – egészen pontosan pénzre, megtérülésre játsszák. Magyarán: az Index befektetése most fog beérni, amikor az olvasottságot, a kattintásszámot (vagyis a reklámbevételt) az által is megnövelheti, hogy a Google-ban a blogok iránt érdeklődő-kereső net-polgár az Index alatti, blog.hu oldalakat fogja megtalálni. S szinte csak azokat.

Ugyanis nincs olyan (link)erő, amelyik versenyezhetne az Index nyitólapjáról támogatott blogokkal. (Mondom, ezt a játékot nem feltétlenül érdemre játsszák, tehát tekintsünk el most a tartalmi elemzéstől, a technikai korszerűségtől, a belső- és külső nyilvánosság hatékony és célratörő alkalmazásától, a szimpátiáktól és az antipátiáktól, csupán a nyers (link)erőt, mint üzletpolitikai eszközt vegyük számításba.)

A minap, egy interjú során valahogy úgy nyilatkozott az egyik blogszolgáltató főembere, hogy ők továbbra is jelen lesznek a blogoszférában, de nagyon erős a verseny. Olvasatomban ez tulajdonképpen már a főhajtás az Index győzelme előtt, annak tudomásulvétele, hogy az a szolgáltató nyert, amelyik nem sajnálta a befektetést, sem a technikában sem az élőerőben, s a kínálatát kitűnően kombinálta más szolgáltatásaival, például a hírközléssel, magyarán beintegrálta a blogoszférát.

A magányos farkasok ideje lejárt – jósoltam meg a fenti tendenciákat látva már hónapokkal ezelőtt, magyarán az én “kedves naplóm”, a Blog * El Lobo – A farkas az első húsz találatból – ha akarom, ha nem -, búcsúzni fog.

Mint ahogy egykor a külvárosi mozikat sem sirattuk meg, tudván, hogy a csillogó, többtermes, kvadró multiplexekkel szemben versenyképtelenek, a saját blogom megkönnyezésének sem kezdtem neki. Jön az ipari blog – süvölthetném, de nem biztos, hogy igazam volna! Sőt.

7 hozzászólás

  • Weinreich László - Netmester Produkció

    Helyes a kialakuló (kialakult) trend megállapításod! Én is hasonlóan, vagy inkább majdnem pont így látom.
    Pár éve azt mondta egy barátom egy hasonló szituban, hogy “Jönnek a fiatalok és éhesek!” Mármint mindeki egy azon piacon ténykedik, és meg kell élnie.
    De ugye sem Te, sem mi nem nagyon tududnk technikában és tőkével versenyezni a “nagyokkal”. Maradna a tudás, – de így meg visszakanyarodunk oda, hogy ugyan már rajtunk kivül még hány webes tömörülés van, akik szívesen dolgoznának együtt verseny- és vetélytársukkal a jövőbeni piac és megélhetés reményében? Én azért még bízom benne, hogy a hozzánk hasonló “kicsikre” még valahol szükség van. Csak ugye azok még nem látják, akiknek szükségük lenne ránk! 🙂

    … de hasonló okfejtésem volt már az Ötletember kerestetik gondolatrohamommal: http://www.blogsuli.hu/?cat=20
    (Tudod, mint Hofi egykoron! “Rohamom van!” 🙂 )

  • EL LOBO - A farkas

    Iszonyú erők egymásnak feszülésétől csikorog a net.
    Olyan hang ez, mint a földrengések előtti, csak itt nem Newtonban és hasonlókban mérnek, hanem tízezernyi linkben, tízezernyi önként beküldött (vagy ellopott) posztban, amelyeket a lapgazda szépen megforgat a maga belső oldalain, hogy valami töredéket kiköpjön a beküldőnek is, itt Terrabitek- és bytok moccanak, s felidézik még József Attila sorait is, no, nem a szépségük miatt: Te Északnak, te pedig Délnek mész elvtárs, csak itt persze nem elvtársakról, hanem blogger polgárpajtásokról van szó, akiket fehérgalléros urak kijelölnek a dicsőségre vagy az elhallgattatásra – egyszóval normális medrében működik a tőke! Egyszóval minden rendben van, a nagy hal megeszi a kicsit, jó néznénk ki, ha fordítva volna!
    Na, kedves Laci, ehhez kell alkalmazkodnunk, ez a mi időnk – ha ezt is túléljük, akkor, hm, akkor nagy túlélők leszünk 🙂

    Abban is igazad van, hogy akiknek speciel éppen ránk volna szüksége, (szerintünk – ami persze ebben az összefüggésben röhejes), azok fognak a legjobban örülni, ha eltünnénk a színről! És ezt ne felejtsd el, mert ez is így normális itt!
    Mindemellett eszem ágában sincs törölközőt dobálni, ezt viszont csak csendesen jegyzem meg.

    És a belső öröm? – arról is beszéljünk valamennyit, meg az összefogás öröméről is – és láss, csudát, azért arról is szoktunk ám, ha belegondolsz! 🙂

  • Károly

    Valóban ennyire szomorú idők jönnek a kis blogokra és íróikra? OK, tudom a nagy hal megeszi…, meg a pénz beszél… és egyebek. De a hétköznapi kis blog sorsa valóban megpecsételődött. Eddig azt hittem, hogy a blog nagyon jól szolgálja akár egy kkv üzleti céljait, most meg…
    Homályosítsátok el az elmémet!
    Szép napot és bőséges bevételt kíván
    Károly Vajdaságból.

  • EL LOBO - A farkas

    Kedves Károly!
    Megtisztelő látogatásod köszönöm, lám, a blog átlép mindenféle lüke határokat, s bár nem tudok szerbül, igyekeztem blogodban is megköszönni a látogatást.
    Amúgy szó sincs keserűségről, hanem elemzésről, helyzetképről, alkalmazkodásról, irreális célok kitűzésének elhagyásáról, reális célok “hajszolásáról”, fifikáról, szegmentálásról – legalábbis azt hiszem 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük