Bekapcsoló kikapcsolódás

Kapásra várva

Amíg a kapásra várok bekapcsol a kikapcsolódás
Kapásra várva

Éveket hagytam ki, aztán tavaly kétszer is vízbe mártottam a szerelékem, s alig vártam, hogy az idén is riogassam kicsit a halakat.
Az abaligeti horgász tó az ilyen engedély nélküli, ritkás szabadidejű fazonoknak van szerintem kitalálva!
Napijegy ezerkettőért és elücsöröghet a pacák a botjai mellett napestig. (Vagy tovább. Sőt éjszaka is lehet boylit dobálni, ha ehhez volna valakinek kedve.)

Már a felkészülés komoly izgalommal és kiadással járt. A tíz-tizenöt éves zsinórok és horgok már tavaly figyelmeztettek – általunk már nem lesz többé szálkaköpködés!

Elpattanó damil, hegyét vesztő horog készített fel a kiadásra.
Zsírt is szereztem, persze nem a konyhából, príma szerelőzsírt, hiszen a peremfutó orsók belsejéből szinte csákányoznom kellett a régi matériát. Az egyik horgászbotom pedig a zsinórvezetőjét veszítette el.
Pótoltam, amit csak lehetett.

És most itt ülök, nézem a kapásjelző karikákat, s bosszankodom kicsit, mert nem tudom olyan messzire dobni a szereléket, mint szeretném.

Nagy halat szeretnék fogni!

Akkorát, amekkorát a Fishing and Hunting csatornán fognak a sporik.
Becsapós műsor, a hosszú várakozásból nem mutatnak semmit, a tévében mindig kapás van és halak szákba vonszolásával telik az idő – hiába na, ilyen a tv viszonya a valósághoz 🙂

Szemlélődöm.

Lám, a teknős és a vadkacsa barátkozása előkapatja velem a telefonomat, megörökítem a pillanatot.

Az állatok se mindig harcolnak. Teknős vadkacsával.
Teknős és vadkacsa barátkozása

Olykor bekapcsol a kikapcsolódás. Miközben kapásra várok a munka jár az eszemben, egy-egy jónak gondolt SEO-megoldás, amit még zsíroznom kéne, hogy finoman fusson, mint a dob az orsón.

Egy vézna kárász végül mégiscsak rángat egyet a kapásjelző karikán – paprikás lisztben készül majd este a vacsorám…

*****

Még egy kis Mecsek, még egy kis Baranya:

“Bekapcsoló kikapcsolódás” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Gratulálok Barátom!
    Évek óta próbálok az emberi bölcsesség eme szintjére kerülni. Kint ülni a természetben, nézni a vizet, felhőt, érezni a nap melegét, hallgatni a madarak csicsergését – és minden más marhaságot elengedni az elménkből.

Szólj hozzá!