blog

Baloghügynök 3.

Vendég bejegyzés: Balogh Zoltán sorozata (Baloghügynök 3.)

A régi szép időkben mindenkinek megvolt a maga felügyelő tisztje a média világában. Nekünk, Pécsett, egy ember jutott, három szerkesztőségre: a körzeti rádióra, a körzeti tévére és a megyei napilapra. Főhadnagyi rangban ismertem meg, hirtelen avanzsált, egy tragikus baleset után: a ?hármasok? szolgálati kocsija Pécsvárad magasságában karambolozott, az e területen legfontosabb négy ember a helyszínen meghalt.

A rendszer bevett szokása volt, hogy a főhadnagy elvtárs havonta egyszer el-ellátogatott a szerkesztőségekbe, ott bezárkóztak egy szobába, mindig ugyanazzal, általában egy-egy órára. Aztán mindenki tette tovább a dolgát.
A főhadnagy, Pécsre kerülésem után, egy évig pihentetett. Akkor rukkolt elő, soron kívüli látogatásakor, az ötlettel: jó lenne inni egy sört a rádióhoz közeli, korábbi Caflishban, akkor éppen Éva Cukrászdában.

Szomjas voltam. És csóró.

Fél üvegbe sem telt, a főhadnagy elvtárs nem kertelt: tudja, hogy két kisgyerekkel jöttünk Pécsre, az asszony gyesen, elég szerényen élünk a tokkal-vonóval napi ötven forintból.

Netán segíthet valaki, hogy az asszony jó állást találjon. Netán valaki átvállalhatná a lakásfenntartás egy részét. Netán nekem is jól jönne valami külön havi apanázs. Cserébe? Néha leülünk beszélgetni erről, arról, amarról. Csak ennyi.
Egy hét gondolkodási időt kértem. Megittuk a sört, a főhadnagy elvtárs fizetett.

Egy hét múlva felhívtam: kéne inni egy sört!
Találka az Évában, a sör gyorsan legurult, addig fesztelenül beszélgettünk a nyárról, a csinos nőkről.
Nos, nézett rám a főhadnagy elvtárs, mi a válaszod?
Mi lenne? Magdika, fizetek!, intettem oda a pincérnőt, és a borravaló mellé letettem még egy ötvenest az asztalra, egy sör bő árát. Tudod, mondtam a főhadnagynak, nem szeretek tartozni! És egy napig csak megleszünk valahogy, ötven forint nélkül?

***

Előzmények:
Baloghügynök

Baloghügynök 2.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük