blog

Az Everdance

Everdance - magyarnak maradni
Everdance – magyarnak maradni

Mottó:
Minden, minden ideálunk
Másutt megunt ócskaság már,
Harcba szállunk
S már tudjuk, hogy kár a harcért.
Ady Endre: A fajok cirkuszában

Csillag születik?

Hogy csillag születik-e vagy sem, azt nem tudom, mindenesetre rohadtul nem értettem egyet a minap a zsűri kritikusával, aki valamilyen stíluskatyvaszként aposztrofálta az Everdance által előiparkodott táncos teljesítményt.
Merthogy ez a megátalkodott csapat, az Everdance, bármiről is legyen szó, bármilyen égtájról, bármilyen eseményről, bármilyen hangulatról – a magyar néptánc elemeiből építi azt fel!
És szemben a zsűri tisztelt kritikusával, szerintem éppen erről szól ez a kor – hogyan maradhatunk meg a huszonegyedik század keretei között magyarnak?!

A régi módon persze aligha! És erről szól a tánc is, ha nem is ilyen direkt formában, hanem a maga nyelvén, ahogyan a magyar motívumok a legmodernebb mozgásformák közül is kivillannak, megőrzik Európa és a világ karéjában is önmaguk lényegét, miközben egészen másmilyenek is egyben, mint dédapáink korában voltak.

Nekem ezért tetszik igazán az Everdance – leckét ad a korszerűség és a hagyomány ötvözetéből, természetes és nem erőltetett formában, vagyis nem ordibálják, hogy hajrá magyarok, nem éktelenkedik rajtuk ménkő nagy kokárda – hanem természetes, magától értetődő módon magyarok.

A nyitókép az Everdance honlapjáról származik.

3 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük