Az 581-es ügyfél

Ma, Pécsett, az Árkád földszintjén pompázó T-Pontba betért egy 50 körüli, magas férfi. A bejáratnál egy kis fekete nő, az eligazító udvariasan fordult felé, kérdezve, miben segíthet.
– Egy vezetékes telefont hoztam vissza, még MATÁV néven kötötték be az apámhoz.
– Tessék, itt a száma -, nyomtatta ki a képernyőérintős automatából a fiatal nő az 581-es sorszámot, s a férfinek nyújtotta.
– Köszönöm – biccentett az, elvette a kis cédulát, beljebb lépett, majd leült egy székre és nézelődve várt a sorára.

A kiszolgáló térben

A férfin, vagyis az 581-esen nem volt semmi különös. Nadrág, póló, válltáska, MBT-szandál. Nyugodtan szemlélődött, csupán a szeme árulkodott valami távoli szomorúságról.
Hamarosan szólították, vagyis kis csilingelés után a terem közepén, fent a magasban megjelent a száma, az 581 és a hetes számjegy is, amiből tudta, hogy melyik ügyfélasztalhoz kell fordulnia.

– Jó napot kívánok! – köszönt a közömbös arcú ügyfélkiszolgálónak, s leült vele szembe.
– Jó napot, miben segíthetek? – emelte fel unott tekintetét a harmincas alkalmazott.
– Visszahoztam Önöknek az apám telefonját. Interneten már huszonkilencedikén lemondtam apám halála miatt a telefonszolgáltatásukat, s most a telefont is leadom – mondta, és a táskájából elővette a készüléket és az asztalra rakta.

– Egyúttal szeretnék elnézést kérni – folytatta az 581-es – a T-Home-tól és valamennyi dolgozójától, mert a telefonos ügyfélkezelőnek, amikor azt mondta, hogy a szolgáltatást nem tudják leállítani, majd csak egy hónap múlva, szóval ekkor azt mondtam, hogy ha Önök a halottaknak is szolgáltatni akarnak, akkor menjenek a picsába!
Ezt sajnálom, megbántam, hiszen Önök inkább elismerést érdemelnének a leleményességük miatt.

Az ügyintéző nem reagált a nyugodt szavakra, vagyis képzett ügyintéző volt, a szeme sem rebbent, mint mondom, csak kitöltött egy papirt az ósdi telefonkészülék átvételéről, s megkérte az 581-es ügyfelet, hogy írja alá.
Az megtette ezt és a másodpéldánnyal – udvariasan elköszönve – távozott.


Szolgáltatásmarketing

Bognár László

A kétezres évek elején figyelemmel fordultam az online marketing mellett a blog műfaja felé.
A szolgáltató-blog klasszikus „énblogként” indult a Jóljárok Magazin aloldalaként.
A Google számos változtatása a kereső algoritmusában egyre inkább hátrányos helyzetet teremt a sokszálú, sok témát felkaroló klasszikus blogok számára. Ezért a régi blogot frissítem, tartalmi struktúrába szerkesztem. Szolgáltatok.

“Az 581-es ügyfél” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Ez eset is jól példázza a multik milyen folyamatok mentén dolgoznak, azok milyen embertipust termelnek ki – no és teszik mindezt a magyar szabályozó hatóságok tudtával.

  2. Anyám egy jónevű hallókészülék gyártó és forgalmazó ügyfele volt és halála után évekig küldtek születésnapi jó kívánságot. Először a cégnek másodszor az igazgatónak írtam interneten, de csak amikor személyesen bementem, törölték a nyilvántartásból. Valószínű feledékenység, vagy nem voltak a topon a számitógép használatában, a különben nagyon udvarias dolgozók.
    ————————————————-
    Van egy amerikai novella, hogy valaki elfelejtette visszavinni a könyvtárba a könyvet. A folyamat megállíthatatlannak bizonyult, a komputer végíg vitte a folyamatot.

  3. Előítéletekkel indultam neki a szomorú ügyintézésnek: azt gondoltam, hogy az állami intézmények, az önkormányzatok majd okmánybélyeg nyalogatást írnak elő, hogy leszakítsák a hasznukat az ügyintézésből. Azt gondoltam, hogy a személyi igazolvány bevonásáért, a halotti anyakönyvi kivonat kiállításáért, az orvosi ténymegállípításért, az ÁNTSZ engedélyéért majd leszedik rólam a sápot.
    Nem ez történt. A hivataloknál fillért nem kellett fizetnem s mindenütt emberséges volt az ügyintézés.
    Ám abban a pillanatban, ahogy a „versenyszférába” kerültem – beindult a gépezet. A Fibernet, a T-Home, a Temetkezési Vállalat zombiai érzéketlenül nyomultak a saját szabályrendszerük alapján a pénztárcámnak. A pécsi köztemetőben 60 lépés távolság megtételéért 17.000 Ft-ot számláztak le a „nagy díszkocsi” kötelező(!) használatáért (Urna szállítás). A szolgáltatók nem akarják „befejezni” a szolgáltatást, csak x idő múlva. Adatokat, igazolásokat kérnek be, ellenőriznek, utasítanak – szigorúan védik az érdekeiket.
    Megérne egy ombudsmani vizsgálatot, hogy az Invitelnek mi köze van ahhoz, hogy az apám hol született, ki volt az ő anyja, apja, s mikor halt meg – de ha már bekérik a halotti anyakönyvi kivonatot, akkor miként kezelik ezeket az adatokat.

Szólj hozzá!