A világ első verse (párt)honlaphoz

Lux Erik segíts!

Drága Professzor Úr, Népem Erikje!

Elakadtam, fennakadtam, megakadtam az MDF cumiján. Cupp, cupp…
Megszívtam nagyon. Cupp.
A párthonlapok elemzésén gyötörném magam, de nem megy. Csak nézem a cumit tágranyílt szemekkel a magyaros honlapon, s nem tudok – cupp – megbírkózni vele.
Hiába na, a szexuálpszichológiai járatlanság most
bever.Igen, ott középen, hm, ott kínálja magát a cuppantani való tárgy. Ha vár némely időt, eltűnik az, s a flash-ből egy holt lába bukkan elő, amelyet viszont már – elnézést a morbiditásért – szóval azt már nincs kedvem szopogatni!
Majd terhes asszony jő, aztán bajuszos férfi – semmi cupp
-, majd maga Dávid Ibolya tölti be a cumi megürült helyét!
Aztán megint a cumi – cupp!
A rejtvény politikai tartalmához, érzem, az út Freudon át vezet. Óh, anyám, miért is nem taníttattál többet és keményebben!
Félek bevallani drága doktorom, hogy nagy zavaromban már Sappho sorait mormogom: 
Édesanyám, nem perdül a rokka…
Pedig mondhatom – cupp – soha!

Kemény
feladvány ez, egymagamnak. SEGÍTSEN DOKTOROM!!!

“A világ első verse (párt)honlaphoz” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. 1
    Lux Erik
    2006-04-06 14:12:39
    Csepeli György blogjáról hívtak át, ahol szexuálpszichológiai elemzésekkel bosszantom a trágárkodókat, és azokat, akik olykor szintúgy trágárnak vélhető szóhasználatomon bosszankodnak. Titokban azt reméltem, hogy lesznek, akiket analíziseim szórakoztatnak, és reményem valóra vált.
    Egy magát “nemmondomeg”-nek nevező kedves nick, még linket is készített – külön a számomra -, hogy láthassam, és kérésére véleményezhessem a fenti bevezető szövegét.
    A szöveg műalkotás voltának megítélésének nem érezvén magam illetéklesnek, először megkérném az ugyanazaon a blogon magát irodalmárnak nevező, rokonszenvemet kivító nicket, mondana ebben a kérdésben először szakvéleményt. Az én időm csak ezt követően jö9n el, ha egyáltalán.

    2
    El Lobo – a farkas
    2006-04-06 14:30:47
    Drága Professzorom!
    Nagy megtiszteltetés ez nekem!
    Várom útbaigazító sorait – vajon az MDF honlapja, vagy én vagyok ennyire beteg 🙂
    Üdv:
    El Lobo – A farkas

    3
    irodalmar
    2006-04-06 14:57:24
    A fenti kérdés megválaszolására Lux Erik professzor úr illetékes. KÉrésére a diagnózis felállítához azzal járulok hozzá, hogy kijelentem büntetőjogi, és szakmai felelősségem tudatában kijelentem:

    Megítélésem szerint nemcsak hogy műalkotással, közelebbről egy balladával állunk szemben, – ha javasolhatok címet: – “A BEKATTANÁS BALLADÁJA”-val.

    A cselekmény meglehetősen egyszerű: mint az a sorból, a balladákra jellemző késleltéssel csak a 3. kiderül, a párthonlapok elemzésével kenyerét kereső, de legalább is karrierjét egyengető lírai én. Már a mű első sorában azonosítható módon találkozik egy párthonlappal.
    A találkozás, olyan asszociációk és fantáziák sorozatát indítja el, amelytől a mű záró sorának tanulsága nélkül nem tud, és orvosi segítség nélkül nem remél szabadulni.

    Emeli a mű esztétikai értékét, hogy az őrülettől való szabadulás útjaként az őrület tényének (a betegségtudat) elfogadásán át vezet út, ha vezet!
    Mert ki tudja tud-e segíteni, akár Lux, akárki más szakember? A kiút megtalálása tehát – mint az csak a legnagyobbaknál szokott történni -éppenhogy a kiúttalanságot mélyíti, és viszont!
    Külön figyelmet érdemel az őrület által fenyegetett kontroll ismét csak paradox, mert tipográfiáéval is erősített kiemelése, és ezáltal megerősítése, amivel egyszerre közelít az alkotó az avantgarde hagyományához, és a legősibb, már-már feledfésbe merülő toposz, a költészet (ön) gyógyító erőkénti aktualizálásához.

    Uróirat: elbizakodottságra azonban semmi ok, ha nincs a harmadik sor, aggódnék, de orvosként, és az viszont nem vagyok.

    4
    El Lobo – A farkas
    2006-04-06 15:45:18
    Kedves Irodalmár Úr!
    Hálás vagyok (majdnem) elismerő soraiért 🙂 !
    A címadásnak rettentően örülök, arra már, az előzmények ismeretében érthetően, nem maradt elegendő mentális erőm.
    Egyébként ezen a címen
    Párthonlapok elemzése 4.
    elérhető, amit keservesen elértem a cumi ellenére!
    Szóval köszönet és hála.
    Remélem, az utókor valóban A BEKATTANÁS BALLADÁJA-ként fogja megőrizni szerény művemet!

    5
    Lux Erik
    2006-04-06 17:07:25
    Megnéztem a párthonlapokról írt elemzésüket, az ott – egyébként éleselméjűen – szóvátett ellentétnek az a magyarázata, hogy a cumit eredeti érzelem teli jelentésével ellentétes (felnőtt) módon használták.
    Az Ön műve a cumi szó eredeti (érzelmi) jeletését és telítettségét adja vissza, – tréfán kívül – figyelemre méltóan jelezve az eredeti érzelmi jelentés szexuális áttételeit.
    Irodalmár kollégám által írottakat azzal egészíteném ki, hogy a SEGITSÉG KÉRÉS is ki van emelve tipográfialilag, erősebben, mint a regresszív/szexuális szál, és ez a lírai én kettős vágyának erősebbik irányáról árulkodik. Az eszét szeretné választani. Hogy vágya teljesül-e, az a mű titka.

    Köszönöm a meghívást, üde perceket szerzett! L

    6
    Lux Erik
    2006-04-06 17:09:46
    Szóvátett= szóv tett, stb.

    7
    Lux Erik
    2006-04-06 17:10:39
    szóv=szóvá, stb. Tényleg fáradt vagyok, bocs!

    8
    irodalmar
    2006-04-06 21:06:52
    Az eredeti blogon kaptam aristotól
    Irodalmárnak
    A művet belengő balladai homály és a cupp szó recitatív ismétlődése többféle – ütemesen végzett tevékenység – képzetét kelti.
    Az első rész drámai expoziciója (véletlen találkozás egy honlappal) valóban a dadaista esztétika néhány gyöngyszemét idézi.
    Dávid Ibolya és a cumi rgymásba tünései az ekvivalencia bizonyosságát sugározzák.
    Dávid Ibolya és a “maga mása”. A gondolat nagyszerűségében felsejlik a szubjektum-objektum egyszerü, közvetlen azonossága…
    Az orvosért kiáltás már inkább csak a szubjektum elveszettségét hirdeti, s mint ilyen, új diagnosztikai, vagy pszichiátriai paradigmák kidolgozását igényli.
    Úgy érzem nem mehetünk el néhány stilisztikai probléma melett. Különösen az utolsó rész remekbeszabott kecskerímei mély nyomokat hagynak az edzett olvasóban is.

    9
    El Lobo – a farkas
    2006-04-07 07:05:15
    Kedves Kritikusaim!
    A világirodalomban – amelyben most éppen benne vagyunk 🙂 – nem páratlan, hogy a költő is ejt néhány prózai szót. Olyasmire gondolok például, hogy “Gondolta a fene”…
    Nos, én csak egyetlen fontos momentumra hívnám föl becses figyelmüket – a párás szemmel történő hálarebegés mellett.
    Ez pedig az, hogy itten most nem csak a világirodalomban vagyunk benne, ráadásul a fősodorban, hanem egy blog POSZT-jában is, így teljesen kézenfekvő volna a művet, A bekattanás balladáját, POSZTmodernek nevezni!
    Nem is értem, hogy ez miképpen kerülte el az Önök figyelmét!

Szólj hozzá!