A szabadságról

A szabadságról

“Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!”

József Attila: Levegőt!


1) Most, hogy a barátaim az őszinte szóért cserébe a kubai szivar parázsló felével kínálnak meg, s puszta ráadásként anarchista bélyeget nyomnának a homlokomra,
most, hogy a fejünk fölött, a magas egekben, a Fidesz 2002 évi “győzelme” még Kövér László kötelén lengedez, és a 2006. évi pedig Mikolának, a félnótás doktornak a szájáról éppen párállik el,
most, hogy az elektronikus postafiókom, mint egy túlhasznált klozet, barátságosnak nem mondható szeméttel tömítve el,
most igazán időszerű itt mondanom valamit a SZABADSÁGRÓL!

2) Szabadság, igazságosság, szolidaritás.
A demokratikus szocialisták – fogalmaz szó szerint a Szocialista Internacionalé 1989-es Elvi Nyilatkozata – egyenlő fontosságot tulajdonítanak ezeknek az alapelveknek. (Megj. mármint a szabadságnak, az igazságosságnak és a szolidaritásnak.) Mindegyik előfeltétele a másiknak. Ezzel az állásponttal szemben a liberálisok és konzervatívok az igazságosság és szolidaritás kárára a fő hangsúlyt az egyéni szabadságra helyezik, míg a kommunisták az egyenlőséget és a szolidaritást akarják megvalósítani, ezt azonban a szabadság kárára teszik!

3) Ha a fenti gondolat tükrében vizsgáljuk meg a magyarországi helyzetképet, például a Fidesz nyilatkozatait, akkor máris előáll a zűrzavar. Ha ők konzervatívok, akkor Mikolának a szabadság élharcosának kéne lennie, s nem szigorú korlátozó szellemének. Azaz ő nem a klasszikus értelembe vett konzervatív, hanem a rendpártiság szigorú arkangyala, s megtestesítője annak az összegyömöszölt, kevert és képtelen ideológiának, ami most a Fideszt jellemzi. Orbán Viktornak, rá kell ébrednie arra: az egész lexikon tartalmát – népiesen szólva szart, szappant, szalámit – nem lehet egyszerre, egy ölben tartani.

4) De próbáljunk meg mégis “rendet” vágni a labirintusban.
Vitányi Iván, a Szociáldemokrácia jövőképe c. könyvében (Napvilág kiadó, 1997.) a konzervativizmust taglalva így teszi fel a kérdést:
“Mikor válik a természetes tradicionalizmusból tudatos konzervativizmus? Amikor a béke, a rend, a család, a biztonság értékei politikai akarattá koncentrálódnak.”
De én ebből a Mikola-féle koncentrálódásból, ha erőszakkal, kevély kivagyisággal, szívtelenséggel – ráadásul akaratom nélkül erőltetik rám – nem kérek.
Se konzervatívtól, se mástól!

5) Vajon mikor jön el a valódi, teljes(?) szabadság? Addig aligha, amíg a pártok  – olykor elvakult – hívei azt sem tudják, hogy preferált pártjuk milyen eszmék megvalósítására törekszik valójában. Vagy hogy milyen eszmék megvalósítására kellene törekednie.

Amíg ez nincs így, addig a kalandor taktika az úr, s a nép nem más, csupán orránál fogva vezetett tömeg!

“A szabadságról” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. 1Kósza
    2006-03-30 07:47:26
    Kedves El Lobo, a visszatérő farkas!

    Ne bánkódj, anarchistának lenni legalább olyan szép és légiesen fennkölt dolog, mint a szabadságban hinni.

    Egy pillanatra hagyjuk is a magyar rögvalóságot a maga vérpatakjaival, köteleivel, és tekintsünk a művelt nyugatra. Vagy bárhová. Ami minta lehet.

    Annak érdekében, hogy megértsem a gyönyörű trió lényegét, tudnál mutatni ? bárhol a világban, jelenben, múltban ? egy olyan államot, amely a Szabadság, igazságosság, szolidaritás jegyében működik, nem csak deklarálja azt.

    Ha ez mégsem sikerülne (de negatív vagyok ma), akkor vázolnál egy ilyen társadalmat. Hogyan is érvényesülne e három követelmény egyidejűleg, azonos mértékben és teljesen?

    Válaszod őszinte kíváncsisággal várja egy szkeptikus-idealista anarchista, aki a demokráciát a világ legnagyobb tömegmanipulációjának éli meg.
    Kósza

    2El Lobo – a farkas
    2006-03-30 08:09:33
    Kedves Kósza!
    A demokrácia olyasfajta működéséhez, amelyben mindannyian jól érezhetjük magunkat, mindannyiunknak felkészültnek kéne lennie.
    A szabadság sem csak annyi, hogy mindenki azt csinál, amit akar, csak mást ne sértsen meg. A szabadság olyan, hogy “bennsőnkből vezérel”, de ez nem automatikus képességünk, hanem meg kell szereznünk.
    A szabadsághoz vezető utakat kéne kikutatnunk közösen, azaz megszerezni azokat a tudásokat (lelkieket, ismeretbelieket), amelyek által szabadok lehetünk.
    A negatív oldaláról közelítve: hótt buta, műveletlen, együttműködésre képtelen, lelkiekben szegényes emberek nem tudnak szabadok lenni, és nem tudnak demokráciában élni!
    Ilyen megközelítésben az nem szabadság, hogy – a neten is láthatod – a “xurvaanyázás” is meghatározó elem.
    Az egész világ gondját-baját megoldani, mi szürke halandók nem tudjuk. De itt a neten, sokat tehetnénk a szabadságért. Épitkeznünk kéne, összehordani az ismereteket és megbeszélni normálisan. Erre a választások után lesz csak mód, mert éppen mindannyiunk felkészületlensége okán, most képtelenség érdemben jó szót váltani.
    Tehát a net szabadsága. Erről majd szeretnék is egy ellemzést készíteni, megrajzolni a romboló terminátorok és az építő farkasok tulajdonságait, típusat – első lépésként ahhoz, hogy építkezhessünk!

    3Kósza
    2006-03-30 09:15:36
    Drága Farkasom!
    Könnyen lehet, hogy válaszommal én is a romboló terminátorok közé sorolom önmagam, de a Te alaptézised alapján, soha, semmikor, sehol nem lesz szabadság, mert ugye ezt írod: ?mindannyiunknak felkészültnek kéne lennie?
    De hát a világ népessége a való világ felkészültségét tartja trendinek.
    Írod továbbá: ?A szabadság olyan, hogy “bennsőnkből vezérel”, de ez nem automatikus képességünk, hanem meg kell szereznünk.?
    Mintha a sokaság egy szalmaszálat sem akarna keresztbe tenni annak érdekében, hogy ezt a képességet megszerezze.
    Előbb lesz kommunizmus (mert az nem vár ilyen erőfeszítéseket az egyéntől), mint szabadság. Persze egyik sem lesz.
    De, hogy mi lesz?

    4El Lobo – A farkas
    2006-03-30 09:19:16
    Az elemzés szót egy l-el írjuk, s nem kettővel, miként fentebb ezt tettem. (Hm, nekem is van még mit tennem a saját, szabadságra való alkalmasságomért.)

    5El Lobo – A farkas
    2006-03-30 09:27:30
    Kérded, kedves Kósza, mi lesz. Szabadság lesz és demokrácia.
    Hadd mondjak neked egy példát az emberről!
    Egy nem kereskedelmi tv-adón láttam: a fekete Afrika mélyén egy ember zenélni akart. Fogott egy rozsdás marmonkannát, rászerelt valahogy egy hosszú botot, állati inakból készült a húr.
    És zenélt, muzsikált. Mert akart!
    Ne mond, hogy nincs “igény” a szabadságra. Nézd meg a történelmet, nézd meg a jelent.
    Hiszen te is akarod – vagy tévedek?

    6Kósza
    2006-03-30 13:55:44
    Kedves Farkas!
    Én már nem akarok semmit.
    De nem ez a lényeg. Ha látnám, hogy ha nem is a többség, de elég sokan akarják, el kezdenék hinni a Te hitedben.
    Én csak azt látom, hogy a tehetséges akarnokok a hatalmat akarják, a többiek meg a napi sört, és csipszet. Bocs, nyilván a hölgyek is akarnak valamit, de arra például, ott van a Romantika tv csatorna, meg a plázák, butikok.

    A kérdésemre még nem válaszoltál, hogy hogyan is működne mindez? Persze, ha lehetetlent kértem, töröljük.

    7El Lobo – a farkas
    2006-03-30 14:21:09
    Kedves Kósza!
    Miféle kérdésfelvetés ez: hogyan működne?
    Szerintem az a kérdés, hogyan működtetjük!

    Látom, ma rossz napod van, azt mondod, te nem akarsz semmit! De az ittléted azt bizonyítja: nagyon is szeretnél te (is) egy olyan társadalmat, ahol szabad vagy, igazságos a rend (és te magad is igazságos vagy) és szolidárisak egymással az emberek!
    Úgyhogy ne mondd nekem azt, hogy te nem akarsz semmit. Te is ezt akarod!

    8Kósza
    2006-03-30 19:14:28
    Annak örülök, hogy eldöntötted, hogy mit akarok.
    Szóval akkor magamtól várjam a választ?

    Az, neked nagyon rossz lesz.

    9El Lobo – a farkas
    2006-04-02 10:22:35
    Kedves Kósza!
    Miért nem kószálsz erre, pedig már felkészültem, hogy rossz legyen nekem 🙂
    Mindenesetre azt javaslom, mivel választás közelg, döntsd el, ki vagy te!
    Ha a REND a legfontosabb a számodra, akkor ultrakonzervatív vagy, és kezd el szeretni MIkolát!
    Ha a VALLÁS-t szeretnéd beépíteni az államba, akkor tanuld meg szeretni Semjént!
    Ha az egyéni szabadság a legfontosabb számodra, s bár érdekel, hogy “hálnak az az utcán”, de mégsem ez a legfontosabb, akkor a liberálisokra szavazz!
    Ha a szabadság, igazságosság, szolidaritás a jelszavaid, akkor a szocikat részesítsd előnybe!
    De ha mindenekelőtt az egyenlőséget tekinted vezérelvednek, akár a szabadság kárára is, akkor mitagadás, kommunista lennél.
    Tehát döntsd el, te ki vagy, s úgy szavazz.
    A vezérimádók meg szavazzanak úgy, ahogy a vezérük parancsolja nekik.

  2. Nekem a föntiekről először Sartre egzisztencializmusa jut eszembe, amit kb. úgy értelmezek, hogy a szabadság – a döntés felelőssége.
    S eme felelősség frusztrálhat is.
    Az egzisztencialisták alapélménye – a szorongás.
    ..
    A másik gondolatot, ami a fejemben motoszkál, Moszkvában hallottam valakitől:
    “Az emberek nem igazságosságra, hanem boldogságra vágynak”
    ..
    A harmadik eszme pedig a testvériség (szolidaritás) lenne, amivel kapcsolatban semmi nem jut eszembe, hacsaknem az ázsiai nepotizmus, amelynek az a lényege, hogy az ember elsősorban rokonaiért, törzséért felelős, s minden csak ez után következik.
    ..
    A fentiek alapján van-e egyáltalán esély a szabadság-egyenlőség-testvériség megvalósítására, ha az emberek nem feltétlenül óhajtják a szabadságot, találnak fontosabb célt az igazságosságnál, s a testvériséget nepotizmusként értékelik?
    ..
    Marx szerint a kapitalizmus törvényei olyanok, hogy mindenki azt szeretné, hogy mások betartsák azokat, de nekik ne kelljen.
    ..
    Oscar Wilde szerint nem a gonosztevők bűnei elkeserítőek, hanem a helyükbe lépő jóké.
    ..
    Ezek után miben bízhatunk, mi lehet reális utópiánk alapja?
    Talán az, hogy a rosszrólelőbb-utóbb kiderül, hogy rossz.
    Az emberek nem feltétlenül kívánnak maguknak és embertársaiknak teljes szabadságot, mert pl. meg is házasodnak, s elfogadnak korlátokat.
    De ha nem sikerül, akkor elválnak.
    Az emberek nem teljes szabadságot igényelnek hát, hanem a választás szabadságát: azt, hogy eldönthessék, hogy igénylik-e a teljes szabadságot vagy inkább a korlátozottat választják, mert az a biztonságosabb.
    ..
    Egy demokrácia esetén ez a demokrácia lenne: a nép azt igényli (legalábbis, tudat alatt), hogy akár szocializmust is választhasson (ezért azok a magyarázatok, amelyek arról szólnak, hogy 1990-ben Magyarország a kapitalizmusra szavazott – tévesek. A demokráciára és a változásra szavazott. 1994-ben pedig a szocializmusra.)
    ..
    Az igazságosság (egyenlőség) fontossága akkor merül fel igazán, amikor hiányzik. Amikor kiderül, hogy a tyúktolvajt megbüntetik, a milliárdokat sikkasztót pedig nem. Amikor éppen a rend őrei szegik meg a törvényeket.
    Ha nincs igazságosság – az emberek előbb utóbb megérzik, hogy az rossz.
    ..
    A testvériséggel (szolidaritással) is ez a helyzet.
    Az állam megteheti, hogy nem vállalja fel a munkanélküliekkel, a szegényekkel való törődést.
    Ha nem ad munkát, kenyeret, egészségügyi ellátást.
    Elharapózik majd a bűnözés, a tbc.
    Az elmúlt 16 év egy tanulási folyamat is volt.
    Megtanultuk értékelni a kádári szocializmus előnyeit.
    ..
    Ami helyett én, persze, mégis mást ajánlok: demokratikus kultúrszocializmust, amely a választás szabadságát, a tanulás szabadságát, a munkavégzés lehetőségét kínálja, de nem kényszeríti állampolgáraira.
    A kulturális szolidaritás nem az állampolgár, hanem az állam kötelessége, cserébe azért, hogy az állampolgár fenntartja őt – adóiból.
    Ha nincs ilyen államunk, a globalizált világban a multik szétszedik ezt a nemzetet.
    ..
    Várom véleményed.

    Üdv.

    Filo

Szólj hozzá!