A sérvem az érvem: éljen a sajtószabadság!

Szerintem rendes betegnek számítottam az „egy napos” műtéti eljárás során, hacsak az altatás öntudatlan perceiben nem okoztam megrökönyödést vagy felfordulást. Ha volt is ilyen, mélyen hallgattak róla  az elhanyagolt sérvek gyógyító orvosai és a szakápolók.

Fegyelmezett beteg a sérvével

Naná, hogy fegyelmezett beteg vagyok, hiszen az ötvenes évek sűrűjében kezdtem betegként a kórházi pályafutásom.
Akkor még nem volt ez a liberális lezserség, ambuláns implantátum beültetésekkel, egynapos műtétekkel, széltoló betegekkel, akik fittyet hánynak az orvosi tekintélyre is, s pláne nem voltak tömegével külföldre távozó orvosok.
Viszont volt egy ágyban két gyerek – fejtől lábig retúr kihasználva a gyér számú kórházi fekhelyet, ha valamilyen ragály végigsöpört az imperialisták által fenyegetett országon.

A feleségem szerint az altatásból felemelt kézzel és felmutatott középsőujjal érkeztem vissza és a sajtószabadságért folytatott küzdelmet éltettem. Tényleg remélem, hogy a műtőben, kiütve nem ezekkel a kunsztokkal szórakoztattam a személyzetet.

Nem tudom, mások hogyan jönnek ki a kórházból egy nappal a műtétjük után, de nekem eléggé betojt öregember formám lehetett, ahogy az asszony vállára nehezedve botorkáltam az autónk felé.

De végtére is ez mindegy, mert itthon lenni jó, az e-maileken végigpásztázni jó, a hírekre pillantani jó, a klaviatúrát megkopogtatni jó, az asszony levese pedig rettenetesen finom!

Hja, el ne felejtsem: éljen a sajtószabadság!

***

A sérvemről már 2006-ban is írtam:
A sérvem, mint árucikk

Bognár László

A kétezres évek elején figyelemmel fordultam az online marketing mellett a blog műfaja felé.
A szolgáltató-blog klasszikus „énblogként” indult a Jóljárok Magazin aloldalaként.
A Google számos változtatása a kereső algoritmusában egyre inkább hátrányos helyzetet teremt a sokszálú, sok témát felkaroló klasszikus blogok számára. Ezért a régi blogot frissítem, tartalmi struktúrába szerkesztem. Szolgáltatok.

“A sérvem az érvem: éljen a sajtószabadság!” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. No hallod?! Úgy megörültem, hogy gyorsan felhörpintettem egy zacsis levest! 🙂 Az egészségedre! Nekem most itt csak ilyen van az irodában.
    De tudod, – elismerésem nejed figyelmének! Ő már tud valamit! A Te középső ujjad olyan a sajtószabdságért „vívott” harcban, mint Sztálin elvtárs újja a Csinibabában! – És jó olvasni, hogy az újjad (is) a régi! 🙂

    Mielőbbi felépülést!

Szólj hozzá!