A pragmatikus buddhizmus blogról

Vendég bejegyzés, írta: Körző Csaba.

Buddha képe
Buddha kép a Wikipediából

Egy fiatalember mindig elítélően beszélt a szúfikról. Egy nap odalépett hozzá egy szúfi sejk, levette az ujjáról a köves gyűrűjét, és így szólt:
– Fiatalember, kérlek, menj el a bazárba, és add el ezt a gyűrűt egy aranypénzért.
Átvette a fiatalember a gyűrűt, megpróbálta eladni egy arany pénzérméért. Azonban a bazárban senki nem akarta megadni érte ezt az árat, csupán a felét. Amikor meghallották az árat, amit a fiatalember kikötött, vagy kinevették, vagy feldühödtek, de mindenképpen elzavarták.
A fiatalember visszament a szúfi sejkhez, és sértődötten panaszolta:
– Ócska árut adtál te nekem! Ez a gyűrű értéktelen.
– Menj be az aranyműves boltjába, kérlek – mondta kedvesen a sejk. – Vele becsültesd meg az értékét!
A fiatalember elment, és döbbenten jött vissza:
– A gyűrűd nagyon értékes! Az ékszerész ezer aranypénzt ajánlott érte!
– Gyermekem – mondta a sejk – te a szúfikról annyit tudsz, amennyit a bazárban a boltosok tudtak erről a gyűrűről.
A fiatalember megbánta, amiket korábban a szúfikról mondott, vagy gondolt, és felhagyott azzal, hogy tiszteletlenül beszéljen róluk.

Manapság sokan azt gondolják, hogy sokat vagy keveset tudnak a buddhizmusról. Olvastak egy vagy néhány könyvet, vagy sokkal többet. Láttak néhány FB posztot, vagy az is lehet, hogy egy csoport tagjai, ahol naponta kapnak évezredes bölcsességeket gyönyörű képekkel és egy Dalai Láma aláírással.

Vagy mindig elolvassák a Nők Lapja Cafe ide vonatkozó cikkeit. Kétségbevonhatatlan, hogy a buddhizmus és a hozzá kapcsolható mindfulness a mainstream gondolkodás része lett.
Ezért aztán sokan szimpatizálnak a buddhizmus egzotikus megjelenésével, a Távol Kelet színpompás idegen és vonzó oldalával. De mi történik, akkor, ha a buddhizmusnak ezt a vetületét megpróbáljuk félretenni? Van, aki azt mondja, hogy nem választható el a tibeti buddhizmus mondjuk Tibettől, vagy a zen Japántól, mert akkor a kiöntjük a gyereket a fürdővízzel együtt. Van, aki szerint teljesen hátat kell fordítani a kultúrához köthető elemeknek. De ezek igazából csak elméletek, egy lényeges kérdést tehetünk fel magunknak, ha a buddhizmussal foglalkozunk.: „Számomra van értelme annak, ahogy foglalkozom a buddhizmussal?”

A pragmatikus buddhizmus is ennek a jegyében létezik. Ken McLeod a híres tibeti buddhista tanító Kalu Rinpocse tanítványa, tolmácsa és Los Angeles-i központjának a vezetője és a rezidens tanítója volt, amikor is egy napon feltette magának ezt a kérdést.: „Számomra van értelme annak, ahogy foglalkozom a buddhizmussal?” Kutatni kezdett, és a tibeti buddhizmus tanításainak a mélyén felfedezett egy lényegi részt, amelyet kevésbé hatnak át a kulturális szálak és a megkövesedett hagyományok, feltárult a tanításoknak egy olyan oldala, ami talán egy nyugati ember számára könnyebben befogadható, megérthető és gyakorolható, vagyis pragmatikus.

A blogon Stephen Batchelor egy interjúja mellett Ken McLeod írásai találhatóak, amelyek két nagy ciklus köré fonhatóak. Az egyik nagy csoport cikkei a figyelmesség (vipasszana vagy mindfulness) meditációhoz nyújtanak kézzelfogható segítséget, ami minden buddhista meditáció alapja.

A blog másik nagy csoportjának cikkei az úgynevezett lodzsong meditációkhoz nyújtanak hasznos, gyakorlatias segítséget, miközben Ken McLeod Tokmé Zangpo tibeti mester versein, „A bodhiszattvák 37 gyakorlatán” kalauzol keresztül. A Jövőben tervben van egy harmadik ciklus megnyitása, ami a dzogcshen meditációk köré épül.

A Buddha azt tanácsolta, hogy:

„Ne fogadjátok el a Dharmámat pusztán az irántam érzett tiszteletből, de vizsgáljátok meg és ellenőrizzétek, ahogy az aranyműves dörzsöléssel, metszéssel és olvasztással megvizsgálja az aranyat.”

Úgy tűnik, hogy a buddhista tanításokat manapság már nagyon nehéz ezzel a szemlélettel vizsgálni, hiszen, ha valamit megkérdőjelezünk, akkor azt a látszatot keltjük, hogy túlzottan kritikus hangot ütünk meg a tanításokkal szemben. Hasznos, ha van körülöttünk ilyen vagy olyan formában valaki, aki segít ebben a folyamatban, mert a „dörzsölés, metszés és olvasztás” kemény, fájdalmas munkát is jelent.

Ha bizonytalanok vagyunk magunkban és a tanításokkal kapcsolatban, abban, hogy mi is szolgálja igazán a javunkat, akkor hasznos, ha nem a „bazárban” kérünk segítséget, hanem – ha valamilyen formában ismerünk egyet – akkor forduljunk az „ékszerészhez”.
Ha felteszem a kérdést, hogy hasznos lehet-e az olvasó számára a Pragmatikus buddhizmus , akkor azt mondhatom:
Dörzsöld, metszd és olvasd!

Szólj hozzá!