blog

A múltat végképp eltörölni

Sarc, adó, pénzügyi kibelezés

Atyavilág, mennyi hamis hit tapadt a szocialisták győzelméhez!
Ha győznek, végképp eltörölhetjük a múltat, s nem a jobb meg a bal, hanem a Haladás meg a Maradás hívei állnak majd az árkok túloldalán, ha maradnak még egyáltalán temetetlenül árkok. Elpárállik innen a hatalmi arrogancia is, végleg kimúlik a magyar közéletből a kommunistázás és esztelen intézkedés sem lesz már sohasem?

Ám jönnek a bámulatos találékonyságról tanúskodó hírek. Hány pedagógus, állami alkalmazott talpára kötnek majd útilaput, mekkora mértékűvé dagasztják az áfát, hová lökik fel a gáz – most még bosszantóan alacsony árát – és így tovább?

A dühös, elképedt s talán ijedt olvasó, most nyilvánvalóan ráismer a korábbi évek, évtizedek parádés húzásaira, amikor még a füstadó bevezetése is szóba került, s gondolja, csupán a szükség az, amely ilyen bővérű leleménnyel áldja meg – most éppen a szocialistákat.

Pedig dehogy.

Tized, huszad, harmincad

Óriási e honban a sarc, az adó, a pénzügyi kibelezés hagyománya. A lefaragott arany- és ezüstpénz váltás-veretése – a lucrum camarae, vagyis a kamara haszna – már első királyaink tárházában fellelhető volt!
Szedtek itt eleink tizedet, huszadot, no meg harmincadot is, vége-hossza nincs a cudar markolászásnak!
Ám a legszebb példát a történelemnek a középkor földesurai szolgálták fel, amikor a vizet sohasem látott földjeiken átdöcögő utakra hidat verettek, hogy hídvámmal bosszanthassák a vásározó kereskedőket.
Tehát nincs itt ok aggodalomra, a majd évezredes hagyomány elpusztítása nem tűnik egyszerű feladatnak.

***

“Akad-e ellenzéki párt, amelyről kormányon levő ellenfelei nem híresztelték, hogy kommunista, akad-e ellenzéki párt, amelyik nem vágta vissza a kommunizmus megbélyegző vádját a haladottabb ellenzékieknek éppúgy, mint reakciós ellenfeleinek?”

Eme sorokat nem ebben az évben, nem is öt évvel ezelőtt, nem is a rendszerváltás idején nyomtatták papírra – miképpen olvasva ezeket, sokan gondolhatják most.

Ezeket a gondolatokat Marx és Engels szegezte oda Európának, 1848 februárjában!

A dolgozat egyébként A kommunista kiáltvány címen landolt “a történelem színpadán”. Ám ne ijedjen meg a kedves olvasó, eszemben sincs felforgatni a parádés bankhitelekkel alátámasztott, bájos polgári nyugalmát, egyszerű, történelmi forrásmunkaként löktem ide a 150 éves sorokat.

Tehát a “kommunistázás” divatja is immár másfél évszázados!

Hihetjük-e, hogy egy egyszerű választási győzelemmel most pokolra juthat a múlt? Ahová egyébként, teljesen jogosan, kívánnánk azt!

***

Ezt az írást 2006. június elején követtem el egy lap pályázatára

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük