A KOMPLEX BLOG

Milyen a komplex blog? Ilyen, mint ez 🙂 De ennél persze összetettebb meghatározást is kénytelen voltam megfogalmazni, mert a blog akadémisták által használt “énblog” fogalmát igen “slendriánnak” tartom. Tehát:
A komplex blog a személyiség komplex, összetett mivoltát tükrözi, ill. annak sokszínűségét, mind a blog-tartalomban, mind a blog-formában. Azaz a személyiség magában hordja pl. a homo politicus-t, a homo ludens-t, és sorolhatnánk hosszan tovább (tehát a politizáló embertől a játékos vagy hobbiját űző emberen át a szakemberig mindazt, ami egy-egy személyiségen belül lakozik.) E sokszínűség nem csak a blog tartalmában, hanem igen gyakran a “formájában” is megnyilatkozik, azaz multimédia (fotó, video, hangfelvétel) és nem csak szöveg (próza, vers) jellemzi az adott blogot. Műfaji sokszínűség kísér(het)i. Képpel kifejezve ilyen:

Pécs

***

A komplex blogról való nyilvános gondolkozást a NolBlog-on kezdtem el tíz évvel ezelőtt, még 2006-ban. Mivel a bloghelyet 2016 január 31-én bezárják, a történetiség kedvéért azt a bejegyzést és a hozzászólásokat itt meg fogom őrizni.

Komplex blog – egy új fogalomról gondolkodom

2006. okt. 2. 11:40

Komplex blog avagy személyiség és blog

A Pécs Expo blog-előadására készülődve, ill. az ott történtek újra elgondolkodtattak arról, hogy a blog eddig “ismert”, és pl. a Wikipédiában elénk tárt típusai nem túl szűkek-e a valósághoz viszonyítva.

A “Wiki” pl. így tekint a blogra:
4 Weblogok típusai
4.1 Személyes
4.1.1 Tematikus
4.1.2 Elmélkedő
4.1.3 HaverBlog
4.2 Hírblog
4.3 Közös
4.4 Politikai
4.5 Jogi
4.6 Címtár
4.7 Vállalati
4.8 Tanács
4.9 Formátum
4.9.1 Hang
4.9.2 Fényképezés
4.9.3 Videó

Már a Golden Blog zsűrije is igen szerencsétlen helyzetbe érez(het)te magát (Pollner a maga bajairól be is számolt blogjában), ők az “én-blog” megfogalmazás mentén indultak el.
(Egyébként a GB szerencsétlen mivoltára a magam részéről csak bólintani tudok. Emlékeztetőül a véleményem erről a jelenségről (is): v.ö. haverok, buli, blogoszféra. ( Blog – a blogger és a szolgáltató viszonyáról )

Még eléggé kidolgozatlanul, de már formálódik bennem egy olyan megközelítés, amely a személyiség komplex mivoltát tükrözi, ill. annak sokszínűségét mind a blog-tartalomban, mind a blog-formában felismeri.

Azaz a személyiség magában hordja pl. a homo politicus-t, a homo ludens-t, és sorolhatnánk éjszakáig (tehát a politizáló embertől a játékos vagy hobbiját űző emberen át a szakemberig mindazt, ami egy-egy személyiségen belül lakozik.) E sokszínűség nem csak a blog tartalmában, hanem igen gyakran a “formájában” is megnyilatkozik, azaz multimédia (fotó, videó, hangfelvétel) és nem csak szöveg (próza, vers) jellemzi az adott blogot.

Az ilyen blog még “elnevezés nélkül” lebeg a térben, s hiába is próbálnánk betuszakolni valahová – ez nem fog sikerülni. Ugyanis ez több, de legalábbis más, mint a meg sem határozott “én-blog” vagy a WIKI-ben megfogalmazott “személyes” és annak altípusai. (Gondoljunk pl. Bajla – blogjára.)
Komplex blog – ízlelgessük együtt! Vagy köpjem ki én is e két szót?

Hozzászólások:

1. bogica
2006. 10. 02. 19:53

sz.tem még a “komplex blog” is komplex. azon túl, hogy egy blog mennyire marad egy témán belül, ill formailag is összetett, mennyire lehet blognak hívni az olyan közösségi blogot, ahol a fórumtopikhoz hasonló társalgás folyik. tehát ahol nem az van, mint ált.ban, hogy a bejegyzés körül alakul ki a beszélgetés, hanem azért nyitnak bejegyzést, hogy lehessen beszélgetni – bármiről.

2. bogica
2006. 10. 02. 19:56

azért írtam kérdőjellel, hogy a blog mint műfaj, mert nagyon szélesek a keretek, és túl sok minden belefér, emellett meg mégis van vmi, ami (intuitíve) blognak nevezhető. és ezért nagyon nehéz jól leírni. és sz.tem ez a “komplex blog” dolog is erre utalhat.

3. Bognár László
2006. 10. 02. 20:31

Ezt valahogy úgy “látom” magam elött, hogy középpontban az ember áll. Nos, ez a képzeletbeli ember igen sokrétű valaki, van szakmája, esetleg több is, hobbija, esetleg több is, társadalmi lényként ilyen jellegű (társadalmi-közéleti-politikai) problémái-meglátásai, esetleg irodalmi-művészeti hajlamai sőt alkotásai, személyes kapcsolatai, értékesítendő áruja és így tovább…
Lehet tehát, hogy valaki mindezt együttesen jeleníti meg a blogjában, s nem csak személyisége egy-egy oldalát (a fentiekből és azon túl).

A blog technikai értelemben alkalmas is mindennek a sokoldalú “tükrözésére”, publicisztikától irodalomig, prózától képversig, monoton zörgéstől digitálisan komponált zenéig, festett képtől digi-videóig, sőt mindezt EGYSZERRE, MÁSOKKAL MEGOSZTVA, TÉRBEN KORLÁTLANUL, IDŐBEN IS KORLÁTLANUL…

A közösségi tér, amit említesz, szintén feltétele a dolognak, mert csakis abban van értelme az egésznek (az ember társas lény), sőt, ott újabb értelmezéseket nyer a blog(oló), többletgondolatok generálódnak, mikro- és makrohálók jönnek létre…

4. bogica
2006. 10. 02. 20:42
na jó, ha nagyon szélsőséges akarnék lenni, akkor ebben az értelemben a blog az ember “lefordítása” a virtuális világba?5. myrtille
2006. 10. 02. 20:52
Szia!
Volt amikor megpróbáltam kategóriát találni a blogomnak, semmi sikerrel. Szerencsére lerázott magáról minden kategóriát.
Azt vallom, hogy nem csak én vagyok szadad, hanem a blogom is. ez a lételemünk. Nem csak én alakítom, hanem mindenki aki tesz hozzá, a hozzászólásaival. Gyakran nem beszélnek arról, amit írtam, gyakran pedig igen. Nem irányítom, mert szerintem ezért jönnek jónéhányan, mert a nyitva tábla mindenkinek szól.

A blog szerencsés gyermek. Nem kéne meghatározásokkal, kategóriákkal megölni.

6. myrtille
2006. 10. 02. 20:54
El Lobo!Egyszer már írtam a hálózatokról és a kisvilágokról, de nem ebben a blogomban. Ez is egy kisvilág.
:)))

7. bogica
2006. 10. 02. 20:54
abban egyet értek, hogy nem kell a blognak nagyon vonalasnak lenni (bár, ha jól emlékszem a blogsuli 1. részében még kritériumként említed a határozott témavezetést, de mindjárt meg is nézem, mert már keveredik sokszor, hogy mit hol olvastam.). csak elméletileg az a bajom, hogy egyre nehezebb így megragadni, hogy mi az a blog. ha ennyire kitágítom, és azt mondom, hogy maga az önkifejezés, csupa nagy betűvel, akkor a blog, mint fogalom nem redukálódik-e le az eszköz és a forma szintjére, magyarán mondjuk csak az különbözteti meg mondjuk egy regénytől, hogy más formában önkifejezés.

8. bogica
2006. 10. 02. 20:58
Szia Myrtille! Én megpróbálom kutatni a blogot (egyetem…), próbálom elméletileg elhelyezni és megfogni, persze végső soron mondhatnánk, hogy nincs értelme, intuitíven úgyis nagyjából aki csinálja, tudja mi az a blog.

9. myrtille
2006. 10. 02. 21:07
Szia Bogica!Én nem kutattam semmit, nem érdekelt nagyon, van egy sereg elpotyadozott blogom, mert eleinte csak az érdeket, milyen szolgáltatások várják a bloggereket, és mennyire jó a kezelőfelület. Amikor ezen túl voltam, akkor le is léptem, és másik szolgaltatót kerestem.
Szóval ennyi. Nem nagyon érdekel mi a blog, én jót játszom vele.
:)))

10. bogica
2006. 10. 02. 21:09
na, elpotyadozott blogom nekem is van bőven… most próbálok épp egy normálisat összehozni, csak úgy vagyok vele az egyetemen, hogy kössük össze a kellemest a hasznossal, kutassak olyat, ami még érdekel is :)))

11. myrtille
2006. 10. 02. 21:15
látod a kategőriák. Ez az én bajom. mert milyen egy “normális blog” Talán az én “anyapótló” blogom még az volt, amit a gyerekeimnek írtam. De jobban szeretik a nolos blogomat, mert ebben semmi kötöttség nincs.

12. Bognár László
2006. 10. 02. 22:01
Hahó!
Gondolkodom a blogról – látszólag, mert valójában magamról gondolkodom ilyenkor.
Ki vagyok én? Mit akarok? Milyen lehetőségeim vannak? Milyen korlátaim? Belül és kívül. Lehetek-e Isten, aki világokat teremt, s e világokból üvölti szét: az vagyok, aki vagyoooook!

(Azért még ne küldjetek rögtön orvosért). 🙂

13. myrtille
2006. 10. 02. 22:06
A lényege! Nincsenek korlátaid! Csak magadat korlátozhatod, ha kedved van hozzá. A kisvilágot nem teremtjük. Születik. :)))

14. myrtille
2006. 10. 02. 22:06
Orvost!!!!!
🙂

15. myrtille
2006. 10. 02. 22:10

A blogod te vagy. Tényleg.
🙂
Bocsánat a hülyeségeimért.

16. bogica
2006. 10. 02. 22:10
11.hez: énszámomra az elhagyott blogjaim mind azt jelentik, hogy a fejemben van vmi kép a “normális blogról” (a blog ideája :)), és vhogy nem tudtam még egyikkel sem megközelíteni azt, amit én szeretnék. nekem meg sajnos muszáj teoretizálnom és korlátokat szabnom, különben az életben nem írom meg azt a dolgozatot :(( ezért muszáj kitalálnom kategóriákat, holott tudom, hogy bármilyen jó is legyen, nemigazán írja le azt, ami van.

17. bogica
2006. 10. 02. 22:12

akkor mégiscsak jól gondolom, hogy a blog az ember virtuális fordítása. tiszta mátrix…

18. Bognár László
2006. 10. 02. 22:18
Kedves Myrtille!
A kisvilág kifejezést kutattam a kugliban, 901 találat, hadd ne kelljen végigmásznom, kérlek, add meg a helyet, ahol olvashatom a kisvilágaid!

Kedves Bogica!
Amit a 17-ben írsz, én nem merném mondani, de ahogy mondod, bólogatok IS, de nem egészen!!!
MERT MÉG ENNÉL IS TÖBB A BLOG!
Ugyanis nem csak tenmagad vagy benne, hanem még az is, AMIVÉ LENNI SZERETNÉL, és még AZ IS, AMIVÉ A TÁRSAID TESZNEK!!!

És akkor most én kérem, hogy hívjatok hozzám orvost! 🙂

19. myrtille
2006. 10. 02. 22:20

orvost!!!

20. myrtille
2006. 10. 02. 22:21
várjál már! Melyikben is volt?

21. bogica
2006. 10. 02. 22:24

én még bírom követni… de tudod mégiscsak ez a helyzet. mert az offline világban sem csak én vagyok, hogy úgy mondjam. mert mindig igyekszek vmilyen lenni, mert minden helyzetben másnak kell lennem, és hát ugye a társaim is hatnak rám a valóságban is… csak a blogban annyival reflektáltabb a dolog, hogy kézzelfoghatóbban dolgozhatok az identitásomon.
hallom már a szirénázást… lehet, nekem kéne inkább lestoppolni azt a mentőt? :)))

22. KapitányG
2006. 10. 02. 22:29

Próbáljátok ki egyszer saját néven… úgy “önmagább” az ember. Legföljebb ezt-azt elhallgat: van, amiről nem beszél – de kevésbé szépít. Leleplezhetik…

23. myrtille
2006. 10. 02. 22:34

Szia KapitanyG!
Pont ilyesmit fogalmaztam. Nem nagyon tudok mást adni, olvas három gyerekem, jónéhány közeli barát, magamat kell adnom, amikor adom, gyakran kommentálnak szóban, telefonon, tudják, hogy nincs állarcom, és egy nevem van csak.
:)))

24. myrtille
2006. 10. 02. 22:34

Na lelépek, írni már nem tudok! 🙂

25. bogica
2006. 10. 02. 22:35

Kedves Kapitanyg! Nem tudom mitől tűnnék jobban magamnak, ha tudnád a vezetéknevemet is. Másrészt meg ha névvel, címmel kéne blogolnom, val’szeg nem csinálnám, de nem a leleplezés miatt, hanem mert a virtualitásnak pont az a lényege, hogy az énednek egy másik részét tudod megcsinálni, mint az offline életedben. Kicsit skizo, de ez van.

26. bogica
2006. 10. 02. 22:38

minden embernek vannak titkai, és sz.tem ez kell. másrészről rá lehet jönni, hogy ki vagyok annak, aki ismer offline, de nemigen érdekel, mert nincs ebben mit szégyellnem. csak nem közlöm mindenkivel, hogy hé, itt és itt van a blogom.

27. KapitányG
2006. 10. 02. 22:38

Én meg név nélkül – álarc mögött – nem csinálnám…

28. Bognár László
2006. 10. 02. 22:42

Kedves KapitanyG!
Én próbáltam saját néven, hmmm…
Ugyanilyen voltam, csak kiszolgáltatottá lettem, kihasználták a lehetőséget, akik erre hajlamosak. Igaz, oldottam már az “illegalitáson”, megtalál, aki akar, de legalább az első dühből támadók nem érnek el.

Kedves Myrtille és Bogica!
Mentőszirénázás ügyben: olyan városban lakom, ahol egy olyan festőnek a képeit csodálják a világ minden tájáról ide zarándokló műélvezők, aki azt gondolta magáról, hogy ő a kijelölt festő (Naput festő), és bolondok házában végezte.
Egy ilyen városban óvatosan bánik az ember az Istenné levés gondolatával :-), kétszer is megfontolja mit mond a spirituális létről, a testetlen Idő és Térugrásról 🙂
És mégis mozog…

29. myrtille
2006. 10. 02. 22:43

Én a blogomat a gyerekeimnek kezdtem el írni. Ez volt a hely, ami mindenkihez közel volt. Nem reklámoztam.
🙂
30. KapitányG
2006. 10. 02. 22:43
Bogica, ez a “minden helyzetben másnak lenni” – biztos, hogy blog?

31. myrtille
2006. 10. 02. 22:46

No kedveseim! A világmegváltást és teremtést rátok hagyom!

32. KapitányG
2006. 10. 02. 22:46
Pest nagyobb város 🙂
Tudom, miről beszélsz, kedves Farkas, hisz a fórumon kezdtem, ugyanígy. Ebből következik, hogy edzett vagyok…

33. KapitányG
2006. 10. 02. 22:46
Világmegváltás, ugyan! 🙂

34. bogica
2006. 10. 02. 22:59
az az offline-ra vonatkozott. arra, hogy más vagyok pl. a családomban, más a suliban az ismerőseimmel vagy a tanáraimmal, és egyébként igen, más vagyok a blogomban is. nem osztom az “azért kedvelem, mert őszinte, és mindig önmagát adja” nézetet. pontosabban az őszinteséget igen, de mit jelent önmagamat adni?
de hát ez már nagyon messzire visz, pedig én csak a blogot mint olyat akartam elméleti oldalról megnézni. azért nem adom fel :)) és ehhez nem kell Istennek gondolni magunkat, mert végeredményben minden szavamról tudom, hogy nem igaz, mert csak nagyon kicsi mértékben tudom velük kifejezni azt, amit gondolok. remélem, ez nem félreérthető.

35. KapitányG
2006. 10. 02. 23:03
Kedves bogica, aláírom, az ember sokáig keresi önmagát. De így, hatvan felé közeledve, (ahogy én) valami már csak kialakult…

36. Bognár László
2006. 10. 02. 23:11

Kedves Bogica!
Írod:
“minden szavamról tudom, hogy nem igaz, mert csak nagyon kicsi mértékben tudom velük kifejezni azt, amit gondolok.”
Hát akkor tégy mellé pl. zenét, színes kaleidoszkópot, árnyéktáncot, illatot, bármit! És akkor pontosabban fogjuk érteni a gondolatod! 🙂

37. Bognár László
2006. 10. 02. 23:15

Kedves KapitányG!
Így, túl a felén, én is azt gondolom, a váz már régen ugyanaz, ha akarom, ha nem, csak a “mázat” mázolom olykor kicsit át.

38. KapitányG
2006. 10. 02. 23:19

Bizony 🙂
Én már mázolni is csak az állagmegőrzés okán mázolok…

39. bogica
2006. 10. 02. 23:21
🙂 akkor megengeditek, hogy én egy darabig még keresgéljem magam…
és hogy visszakanyarodjak a kiindulópontomhoz, ezért nehéz nekem ilyen tudományos(nak látszani akaró) dolgozatokat összehozni az egyetemen, mert majd’ minden szavamban kételkedem. A szakdolgozatomat meg csak nem táncolhtom el nekik, bár kétségkívül vicces lenne és emlékezetes, már ha a ritmusérzékemre, és időnként igencsak esetlen mozgásomra gondolok…

40. KapitányG
2006. 10. 02. 23:21
Rozsdamentesítés, ilyesmi

41. KapitányG
2006. 10. 02. 23:22

Bogica: :)))

42. myrtille
2006. 10. 02. 23:27

Tessék szépen visszamenni a kályhához. Egy sima kategorizálásról szólt eredetileg az egész, típusokról.
🙂
Csak én azt nem bírom.

43. Bognár László
2006. 10. 02. 23:29

Bogica! Nagyon jó! Táncold el nekik :-))))))
Ha ezt Pécsett tennéd, még ÉRTENÉK is, mert az egyetem szlogenje:
A táncoló egyetem!
És ez komoly, ellenőrizheted a neten!

A Blog
Tudományos dolgozat.
BLOGFŐTÉN kíséri a NOLsen és bandája!
🙂

44. Bognár László
2006. 10. 02. 23:32

Kedves Myrtille!
Há’hiszen kategórizálunk!
Táncblog 🙂
Látsz te ilyet a Wikiben?

45. bogica
2006. 10. 02. 23:35

Lobo, Pécsett teszem…

46. myrtille
2006. 10. 02. 23:37

Csak én azt nem bírom!
:))

47. bogica
2006. 10. 02. 23:37

:))) táncblog, csak nem egy új kategória?

48. myrtille
2006. 10. 02. 23:40
De az.

49. bogica
2006. 10. 02. 23:41
táncoló szakdolgozat… asszem ilyen kurzus nem indult idén…

50. KapitányG
2006. 10. 02. 23:47
Adalék A farkasnak:
Mielőtt a nolblog áttelepült a blogter-re, itt meglehetősen nagy ellenállást váltott ki, hogy esetleg kategóriát kell majd választani, aki nem választ, annak a blogja a legáltalánosabb kategóriába, a személyes blogok közé kerül. Szerki győzködött mindenkit, hogy hasznos, hiszen könnyebben megtalálják a blogot, kategória-választás nélkül elsikkad a sok közt.
Ha elolvasnád az akkor született, ezzel kapcsolatos hozzászólásokat, látnád, mennyien “tiltakoztak”(tiltakoztunk) a kategória-választás ellen: a mi blogunk személyes blog, én-blog, MAGUNKAT mondjuk benne…
És nézd meg, melyik kategóriában van a legtöbb blog… Biztos van közte olyan is, amelyik csak lustaságból, figyelmetlenségből, de azt hiszem, a többség úgy is gondolja.

51. Bognár László
2006. 10. 03. 0:30
Kedves Bogica!
A Táncblog új kategória, te vetetted föl, rólad lesz (van) elnevezve!
Ha Pécsett adod be, mondom, itt nyugodtan eltáncolhatod 🙂
(Még készen sincs a dolgozatodat, máris híres 🙂 )
Jó marketinget csináltunk neki 🙂 Nálam így 5-ös látatlanban, de nagyon kérlek, ha készen lesz, engedj bepillantást!

Kedves KapitanyG!
Nekem nincs kifogásom a kategóriák ellen, csak olykor szűkek, nem követik a változásokat. Ezért javaslok új kategóriát: komplex blog.

Jómagam is foglalkozom SEO-val, marketinggel, itt a blogomban is, a blogom mégsem szakmai.
Olykor politizálok, a blogom mégsem polblog.
Olykor írok publicisztikát – a blogom mégsem újságíró-blog.
Lelsz a blogomban videót, de ez mégsem videó-blog.
Nem csak a haverok olvassák, tehát nem is haver-blog.
Átívelek linkkel egy sor másik bloghoz – szinte felhőt alkotunk -, és mások pedig hozzám kapcsolódnak.
Játszunk, beszélgetünk, közösen alkotunk.
Lehet, hogy az én blogom is komplex?
Vagy csak én vagyok komplett idióta – ez is lehet.

Sokadszor mondom, mindig:
Önépítés, önkifejezés, közösségi lét.
Számtalan technikai eszköz, változatos forma. (Talán komplex blog?)

52. bogica
2006. 10. 03. 1:01
Kedves El Lobo, feltétlen! 🙂 egyébként ez a komplex blog dolog nagyon foglalkoztat, le kéne ülnöm, és rendszerezni a tapasztalataimat…

53. KapitányG
2006. 10. 03. 7:57
Kedves El Lobo, ott, hogy “Nekem nincs kifogásom a kategóriák ellen, csak olykor szűkek, nem követik a változásokat. Ezért javaslok új kategóriát: komplex blog.” – megálltam egy pillanatra, mert muszáj volt magamban feltenni a kérdést: attól olyan-e egy blog, amilyen, hogy besoroljuk egy kategóriába, és vajon más lesz-e, ha nem soroljuk…?
Azt hiszem, arról van szó, hogy Neked, aki “tudományosan” (ebben az idézőjelben igazából semmi idézőjel nincs, ne hallj bele semmi ilyesmit, azért használtam a macskakörmöt, mert hirtelenjében nem találtam jobb szót, szóval kommunikáció-kutatói vagy marketinges vagy nem tudom, milyen szempontból) foglalkozol a bloggal, ez fontos,nekem meg, aki írom (és még bloggernak sem nevezem magam), nem annyira, sőt, egyáltalán. És azt hiszem, ha egyszer netán elindítanék egy tematikus blogot, mit tudom én, akármit, mondjuk recepteket,vagy hogy a szakmámnál maradjak, egy “Magyarország települései a statisztikai adatok tükrében” címűt, abba is pillanatok alatt belebújnék a személyiségemmel. Nézd meg például Tarjáni blogját, fotóblognak indult – és azt hiszem, igen tisztességes kis (hogy a Te szóhasználatoddal éljek) “komplex”-blog lett belőle.
Azt hiszem, önkifejezés és közösségi lét. Lehet, hogy önépítés is, én – mint ebben nem nagyon érintett, mármint a korom miatt, ahogy mondtam korábban – ezt a legvégére rakom. Vagy még elé azt, hogy tapasztalat-, vélemény-, információcsere. De mindez talán benne van magában a “közösségi lét”-ben.

54. Bognár László
2006. 10. 03. 8:46
Írod:
“attól olyan-e egy blog, amilyen, hogy besoroljuk egy kategóriába, és vajon más lesz-e, ha nem soroljuk…?”
Természetesen igazad van! Az ember a lényeg (a blog mögött), aki itt kiéli pl. a szabadságát.
A kategorizálás csupán egyfajta szokás, mint ahogy a növényeket ismerők is hüvelyesekre meg mittudoménmire osztják a zöldeket, a társadalmat ismerők meg demokratákra és autokratákra osztják a politikus népeket.

Az önépítés lehet tudatos és látens program is, szerintem ez is kortalan, v.ö.: a jó pap is holtig tanul! 🙂

55. KapitányG
2006. 10. 03. 8:48
Erre mondtam, hogy tapasztalat-, vélemény- és információcsere. Bővülök, gazdagodom…

56. Anahata
2006. 10. 03. 21:49
Az eglszet elolvastam és sokat gondolkodtam az “elhangzottakon”.
Oda jutittam, hogy ez a komplex-kifejezés nekem nem tetszik, mert lezártságot, befejezettséget sugall (nekem).
A “személyes” – blog elnevezésnek kellene visszaadnia mindazt, amiről írtok, mert ez az összetett valami, amire kategórát, kisfiókot kerestek, az pont maga az ember, a személy…
A baj ott van, hogy a magyar nyelvben a személyes szó fogalmához más is tapad, ezért is azonosítják sokan az én-blog kifejezéssel…

Na ettől sem jutott előrébb a dolgo, még gondolkozom rajta! 🙂

57. xantim/HCJD/
2006. 10. 09. 23:08
Választott név alatt, vagy saját néven? Van egy elméletem a”nyolcadik ajtóról” (A Kékszakállú bezárja Juditot a hetedik ajtó mögé, miután minden ajtó nyitásával megismertette valamivel önmagából.) Szerintem azért zárja be a hetedik ajtó mögé, mert nem akarja beengedni a “nyolcadik” ajtó mögé, ott van ugyanis a háló- és a fürdő szobája, a WC-je, a konyhája tele mosatlan edénnyel, hiszen legényember. A lényeg, a “nyolcadik ajtó” mögött állítja elő magát a külvilág számára – ott festi kékre a szakállát, mert nem akarja megmutatni, hogy már őszül, már nem állna neki jól a hős-szerelmes szerep.
A “nyolcadik ajtó” lényege, hogy mindannyian rendelkezünk egy ilyen eszmei rejtekhellyel, ahol előállítjuk magunkat a külvilág számára, de még az intézmények, a vállalatok, az országok is rendelkeznek imázsteremtő lehetőségként a maguk “nyolcadik ajtajával”. Ha tehát választott név alatt blogerkedem, magam határozhatom meg, mennyit engedek látni a nyolcadik ajtóm mögötti térből. És ez sokkal több lehet, mint amennyit saját nevem alatt megengedhetnék magamnak és másoknak. Nekem tehát az a véleményem, a választott név előnyösebb, nem azért mert ősztintébb vagy hazugságra jobban lehetőséget adó, hanem mert az írójának szabadságot ad a saját nyolcadik ajtajának korlátaihoz képest. Nem tudjuk kivonni magunkat a “nem az a fontos, mit mond, hanem az a fontos ki mondja” szemlélet alól. Ha választott név alatt írod a véleményed, inkább a tartalmára figyel az olvasó, mert nincs benne az előítélet az író személye iránt. Én tehát az eszmecserében a választott név mellett kardoskodom, mert a “xantim” jól funkcionál a saját “nyolcadik ajtómként” is.

58. marlonbrandy
2006. 10. 12. 1:50
Racine vagy Poe a “megmondós”?

59. Bognár László
2006. 10. 12. 10:01
Kedves Xantim!
Helyzet és ember a megmondója, mi a “jó” megoldás.
Egy hosszú távon kialakuló net-ismerettség keretében – az “állandó társak” körében – egy idő után elveszíti jelentőségét a saját vagy nem saját név, a társulatban “leképeződik” egy személyiség váza, s ehhez képest másodlagos a név, amely “jelöli” csak ezt a személyiséget.

Kedves Marlonbrandy!
58-ban feltett kérdésed megválaszolásában nem én vagyok az “illetékes elvtárs”. Tehát irány Koltai Róbert blogja, ha van neki! 🙂

“A KOMPLEX BLOG” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. A KOMPLEX BLOG fogalmával először a NOL-nál vezetett blogomban kezdtem el “foglalkozni”, az ottani bejegyzésem 2006 október másodakai.
    (Nagyon izgalmas és érdekes beszélgetés kerekedett ki belőle.)

    Egyebek mellett ott így meditáltam:

    Ezt valahogy úgy “látom” magam elött (mármint a KOMPLEX BLOG-ot), hogy középpontban az ember áll. Nos, ez a képzeletbeli ember igen sokrétű valaki, van szakmája, esetleg több is, hobbija, esetleg több is, társadalmi lényként ilyen jellegű (társadalmi-közéleti-politikai) problémái-meglátásai, esetleg irodalmi-művészeti hajlamai sőt alkotásai, személyes kapcsolatai, értékesítendő áruja és így tovább…
    Lehet tehát, hogy valaki mindezt együttesen jeleníti meg a blogjában, s nem csak személyisége egy-egy oldalát (a fentiekből és azon túl).

    A blog technikai értelemben alkalmas is mindennek a sokoldalú “tükrözésére”, publicisztikától irodalomig, prózától képversig, monoton zörgéstől digitálisan komponált zenéig, festett képtől digi-videóig, sőt mindezt EGYSZERRE, MÁSOKKAL MEGOSZTVA, TÉRBEN KORLÁTLANUL, IDŐBEN IS KORLÁTLANUL…

    … az ember társas lény, (és a közösségi térben) újabb értelmezéseket nyer a blog(oló), többletgondolatok generálódnak, mikro- és makrohálók jönnek létre…

    —–

    Komplex blog avagy személyiség és blog
    ellobo.nolblog.hu/?post_id=16400

  2. Ma, 2008 május 18-án rákerestem a Googleban a Komplex blog fogalmára és meglepetésemre a Wikipedia is előjött a találatok között.
    Ez azért érdekes számomra, mert egy-másfél évvel ezelőtt az én akkori, a Komplex blog fogalmát leíró bejegyzésemet még törölték a szerkesztők, mondván, ez még nem egy elfogadott valami, tehát nincs helye itt. (A blog esszé fogalmával hasonlóképpen jártam emlékképem szerint.)
    Ma viszont már itt tartunk 🙂
    Sőt, ha hinni lehet a gerillamarketing eszközeivel terjedő hírnek (buzz marketing), akkor a 2008-as Golden Blog versenyen (HVG), egyenesen önálló kategória lesz a Komplex blog! 🙂
    Abetyárját!- mennyit szívok először mindig a “felfedezéseimmel”, hányan neveznek ennek-annak, keltik rossz hírem szerte meg szana is – aztán tessék.
    Most így hirtelen még az osztagtámadás fogalma jut eszembe, az is igen nyögvenyelősen halad az “elismerés útján”.
    De nincs ok elkeseredésre, az Internetes flasmob fogalma már benne van a Wikipediában. És innen már csak egy kicsi, mondjuk másfél éves lépés kell az osztagtámadás elfogadásáig, hiszen egy tőről fakadnak!
    Hátha megérem 🙂

Szólj hozzá!