A horvát krokodil

A horvátok vendégszeretetéről számtalan tapasztalati ténnyel rendelkezem, (nem véletlenül drukkolok a horvát válogatottnak), s Eszéktől (Slavonija, Osijek) Dalmáciáig (Zadar, Peti Svetar, Vodice, Petrcane) volt szerencsém, s remélem lesz is élvezni a felhőtlen vendégjogot. Úgyhogy most én pirulok, amikor mégiscsak megmutatom, mert a blogger ilyen átok fajzat, hogy az egyik határátkelőn milyen látvány fogadja a Horvátország határát éppen átlépőt.

Horvát határállomás

Határállomás avagy szabadtéri iroda pecséttel és székkel

Hanem a krokodil.

Úgy esett, hogy a Dél-Dunántúli Kulturális Ipari Klaszter tucatnyi utazója között Rebi is ott volt, az ifjú biológus lány, aki anyanyelvi szinten bírja a horvátot. Erre hamar ráébredt a Kopácsi rét (természetvédelmi terület) kedves idegenvezetője is, és megkérte Rebit, hogy a kirándulóhajón legyen ő a tolmács.

Rebi hallatlan precizitással fordította a madárneveket, a legbonyolultabb nevű szárnyasok megnevezését is gondolkozás nélkül lökte elénk, gyakran felcsattant a taps – mert egy mohácsi nyugdíjas csoport is élvezte a fordítási bravúrokat.

Hanem a krokodil kérdéskörénél mesés fordulatot vett a magyarítás!

kopácsi rét

   Az idegenvezetőnk azzal a kérdéssel fordult hozzánk: szerintünk él-e krokodil a Kopácsi rét mély vízében.
A választ azonnal meg is adta, amely Rebi fordításában így hangzott:
– Nincs, mert telente a kis tappancsa a jéghez odafagyna!

Na, ennél a pontnál elszabadult a klaszter-pokol, egymás hasát fogtuk a nevetéstől, mert az irodalmi többlet nagyon is kitetszett, pedig a molim és a hvala szónál aligha tudunk többet horvátul. Még az olyan komor emberek is, mint Dino, a kamerák ura ( a paksi atommeghajtású televízió igazgatója) vagy Szabi (a klaszter mélábus menedszsere) is messzire dobták a törzsüktől a karjuk a röhögéstől.

Mint kiderült, az eredeti szöveg a krokodil odafagyó csizmájáról szólt, de Rebi ezt pontatlan megfogalmazásnak tartotta, s így lett a vérszomjas retikül-alapanyag állatnak kis tappancskája.

“A horvát krokodil” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Most már tudom, hogy Rebi kedves ura, kedves Lackó barátom miért keresi minden külföldi úton Rebinek a különleges ruházati, cipőipari költeményeket: nyilván Rebi hálából elmondja Lackónak, hogy ez nem az, ami, hanem kisebb, puhább, kedvesebb – hogy Lackónak ne fájjon annyira a számla.

    Szabi ! Te pedig mióta lettél mélabús ? Féltél, hogy egy krokodil megcsippenti popókádat, és előre krokodilkönnyeket facsarva szemed sarkában, búsultál magadon ? 🙂

  2. A vámhivatali székről nekem a rahói váróterem székei jutottak eszembe:
    http://bdk.blog.hu/2007/12/08/raho_vasutallomas_varoterem
    – igaz, ez csak egy vidéki állomáska, nem nemzetközi átkelőhely.
    Ami a krokodilust illeti, az a vicc jut eszembe, hogy egy turista szörnyülködik a keleti piacon, amiért a krokodilfogakból álló nyakék drágább, mint az igazgyöngyökből álló. Kérdezi az árust, hogy miért. – Azért kérem, mert a kagyló nem harap, amikor kiveszik belőle a gyöngyöt.

Szólj hozzá!