blog

A hír és a hírszerkesztés – in memoriam Káplár László

Az a megtiszteltetés ért, hogy holnap előadást tarthatok a Kamarában. Egy hét alatt immár a második olyan beszélgetésen veszek részt, amely azt mutatja, hogy kezd felerősödni Pécsett az igény azokra a speciális ismeretekre, amelyek az Internetes megjelenéssel (jelen esetben az internetes portál híreivel) kapcsolatosak.

A hírről, a hírszerkesztésről úgy tizenöt évvel ezellőtt szereztem az első ismereteket, Káplár Lacitól, aki az MTI pécsi munkatársa volt, s a Dráva Rádió állományát készítette fel, (ahol magam is sertepertéltem egy-két kemény esztendeig).

Káplár Lacit nagyon korán elvitte a betegség, de lám, a jó embereket, az önzetleneket, akik a tudásukat nem rejtegetik, hanem szétosztják, szakmai tudásukkal, őszinteségükkel, emberségükkel tekintélyt vívnak ki maguknak – megőrizzük az emlékezetünkben. 
Lám, a hír szóról ő jut az eszembe mindig.
Így aztán nem csak a Wikipédia őriz róla valami hűvös, hivatalos emlékét itt: Káplár László, hanem jónéhányunk emlékezetében ott él.

Amúgy a pécsi előadást azzal a kérdéssel fogom indítani: ha az alábbi három hírből csak egyet olvashatnának el a jelen lévők, melyiket olvasnák el?

– a) Kínában tűz üttött ki egy áruházban: három halott

– b) Tűz Pécsett: egy halott

– c) Hong-Kong: tűzben holt harminchárom afrikai vendégmunkás

Mindezzel nem csak a “közelség törvényét” fogom illusztrálni, hanem a hatékony hírközlésnek azt az alapvető alapállását is “megvilágítom”, hogy a középpontban a hírfogyasztó, s nem a hírgyártó áll!

S majd ezt követi a hír fogalma, amelyet annak idején Káplár Lacitól sajátítottam el…

> A hír fogalma a Wikipediában

6 hozzászólás

  • EL LOBO - A farkas

    Szia!
    Ne is kérdezd! Nem, mintha ott lett volna gond, hanem minden egyszerre: évvégi hajtás, szerverváltás a cuccom felével, a nagy asztali gépem feldobta a talpát, ezer a meló…
    Látod, még a kakastollasokról sem mondtam semmit, pedig akkor már tényleg elhiheted, hogy be vagyok borúlva… Lassan az el igekötő is szóba jöhet.
    Amúgy a klasszikus hírfelfogásról (is) beszéltem, azaz a hír az alábbi kérdésekre válaszoljon: Ki? Mikor? Hol? Mit? Hogyan? Miért?
    Aztán néhány fontos vonásról:

    A közelség,

    az érintettség,

    az ingerküszöb,

    a celebrity (a híres ember)
    (Vö. Kovács József autóbalesetet szenvedett Püspökladányban vs. Toller László autóbalesete c. hírrel),

    a negativitás (minden jó – ami rossz?),

    a váratlanság,

    a dossziéhatás.

    A negativitásnál szóba hoztam Hankiss népszabós cikkét, azt, amelyikben “önsorsrontónak” nevezte a magyar újságírás negatívba hajló hajlamát, pedig ez világtendencia.
    Hja, amúgy a profit után megy a sajtó, nem Hankiss Elemér után, bár jó lenne, ha a hankissi eszme vinné a sajtónak a pénzt, de ez egyelőre nem így van. (Ezt ott azt hiszem nem mondtam, ezen csak úgy meditálok itt dög fáradtan, mintha bármi közöm volna a sajtó pénzéhez.)

    Szóval ilyesmivel ment az idő, aztán a korszerű online sajtót is szóba hoztam, példaként a HVG online kiadását vetítettem ki, amelyből szépen kiolvasható: értik a mesterségük, követik a világtrendeket – el is keseredtem kicsit, hogy itt falun sohasem lesz ilyesmi. 🙂

    Naezvót.
    De a kakastollasokra egyszer még visszatérek, ám valószínüleg kétszer is kell! De most új DVD-t teszek be adatmentés céljából, mentem ami a megroggyant gépem adatállományaiból még menthető…

    Köszönöm, hogy rámkérdeztél, különben nem írtam volna még ezt se le.
    Jó pihenést neked!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük