A fül-orr-gége ügyeim

Fülészeten
Fülészeten

Az egész egészségügyben az a szép, hogy a fene sem ismeri ki magát. Viszonylag ritkán veszem igénybe az egészségipari ellátást, az elmúlt 15 évben egyszer voltam táppénzen, akkor is a fogam miatt. Más rendes embert a tüdeje, a törött lába, a mája, a szíve vagy az epéje löki az egészségbiztosítás kiismerhetetlen homályába, de én még ebben is külön utakat járok, hogy a fene vinné el.
Szóval fogalmam sem volt, hogy fülileg akkor merre is az arra, nagyjából annyi emlékem maradt a Papa prosztatájának esete tájáról, hogy már nem kell vizitdíjat fizetnie az arra járónak!

Na, Polgárpajtások, arra gondoltam, hogy a körzetinél kezdem – de mégsem vágnék ennyire előre, bele a gubancba-tömegbe, amelyből meghátráltam, elmenekültem, s telefonon kértem inkább időpontot, hogy visszatérve a rögzitett fertályban viszonylag könnyedén kerüljem ki az váróban a tartósan ott lakó bennfenteseket, önkéntes betegirányítókat-előszűrőket.

Szóval a fül-orr-gégészeti panaszomról. A bal fülem lesántult vagy mi, már hosszabb ideje fáj, hasogat, néha őrületbe kerget, néha nem fekhetek a bal oldalamra, mert ha a párnához ér, hát ordítok – máskor meg szelíd az a bal fül is, simogatható, kedves meg minden.

Titka is van az én bal fülemnek, szinte mondani sem merem: ha megvakarom az orrom tövét, vele viszket a bal fülem is! Sőt! A jobb oldalon, fent, amikor a foggyökeremet csiszikolták, semmi sem fájt, semmit sem éreztem, csak a bal fülem viszketett cefetül. Ha szünet állt be a csiszikolásba, akkor a fülem is elcsendesedett, amikor újra, akkor a fülem is.
A bejegyzés a hirdetés után folytatódik:

Általában csendesen zsibong, aztán ugrabugrál az a kis lyukat félig takaró leffentyű, mint ahogy másutt is előfordul, hogy egy ideg ugrabugrál. Ezt élesebb fájdalom követi, egészen odáig, hogy a fülem már meghúzhatatlan, mert ordítok.

Szóval a körzeti orvosnál kiderült, nem is kellett volna ide jönnöm, mehettem volna egyenesen a Lánc utcába, a fül-orr-gégére.
Egyszóval megint önbeutalási rendszer van, mindenki oda megy, ahová akar – legalábbis így feltételezem. Tüdőt a tüdőszaniba, belet a belgyógyászatra – végülis ez az önirányítási rendszer se olyan bonyolult.
A háziorvosnak persze arról nem szóltam, hogy ha megvakarom az orrom, akkor viszket a fülem, amelyik egyébként hol fáj, hol nem fáj, mert nem tudom, hogy a kényszergyógykezelés intézménye most hogyan is áll!

A fül-orr-gégén tüneményes doktornő fogadott, bizalomgerjesztő ábrázattal, úgyhogy nagy merészen még a “ha az orrom tövét megvakarom” formulát is el mertem mondani neki. A panaszleírást úgy fejeztem be, hogy óvatosan a fülemmel, mert lehet, hogy annyira fáj majd, hogy ordítok!

Szépen, finoman szemlélt meg, a fejem összes lyukjába betekintett, majd átvezetett egy másik helységbe és mosolyogva kérte a baromi nagy fülpumpával rám váró asszisztensnőt: egy lájtosat neki, mert ő egy ordítós!

Szépen, finomam lőtte be a löttyöt, lájtosan tényleg – így nem a másik fülemen jött ki a lé!

Semmi nem jött ki, így egy másik szerkezethez vonszoltak a fehér köpenyes asszonyok. Szívás volt, de úgy sem volt – pár morzsát leszámítva – minek kijönnie.

Fülzsír se bent, se kint – a fájdalom kérdése egyelőre nem megoldott!

A francba, lenne valami rendes bajom, amiről tud az orvostudomány. De nem, nekem pont ez a vakarós fülfájás, ez jutott.

***

Egészségről korábban:

A sérvem, mint árucikk

Obama embóliája

Fogorvosnál – tudományos fantasztikus blogbejegyzés

Tömeges leszokás a blog segítségével!

Most készül:
Egészség, egészségipari linkek

S ha már egyszer körzeti rendelőt említettem (háziorvosi rendelő helyett), jöjjön még egy – zenés – említés:

“A fül-orr-gége ügyeim” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Most nem tudok a fülemmel foglalkozni, mert a Papa prosztatája van soron.
    Édesapám 86 éves, most intézem vele a közelgő műtétet.
    Nagyon szép volt, amikor az altatóorvos – igen becsületesen, zokszó nélkül viselve amúgy a Papa nagyotthallásából eredő félreértéseket, a néhol kacskaringós erlbeszélést – fagatta a korábbi egészségügyi beavatkozásokról.
    Az első műtét 1944-re datálódott, onnan hozta a sort szépen napjainkig az Édesapám.
    Nekem egyszer fogyott a türelmem közben valamennyire, de azt mondtam magamnak: sokan örülnének, ha még segíthetnének kicsit a nyolcvanhatéves apjuknak. Édesanyámnak már amúgy sem segíthetek…
    Szóval majd a “prosztataműtétünk” után jön sorra a fülem, hacsak előbb a sérvem nem jelentkezik 🙂

  2. Akkor ez azt jelenti, hogy a prosztatagondok jó hatással vannak a fülbajokra? Vagy csak nem tudtad megvakarni az orrod? 😀
    Édesapádnak mielőbbi gyógyulást!

  3. Tulajdonképpen a fül is egy sérv – az is csak egy kitüremkedés.. Egyszerre, simán legyalulhatóak, nem? 🙂

    Viszont nagyon bölcs a megállapításod: Sokszor mi sem tudjuk, hogy mi zajlik körülöttünk, hát akkor szegény idős szüleink? Igenis arra kell gondolni, hogy a most ráncos, remegős kéz valamikor erősen tartott, hintáztatott, emelt a feje fölé, és Te is (mi is)így tettél gyermekeddel. Igenis kötelességünk igazán bearanyozni a hátralévő idejüket.
    Ha önző módon gondolkodnánk, azt is mondhatnánk, mi is ilyenek leszünk, és nekünk is mennyire jó lenne, ha legalább a gyermekünk elviselné értetlenségünket, toporgásunkat.

    Neked is gyógyulást!

  4. Te, FarkasKoma! Egyik ismerősőm épp a minap járt az orr-fül-gégészeten, mert neki is ismretelen eredetű , hol fáj, hol nem fáj fülfájása volt. Nem találtak semmit, és a szemfüles és lelkiismeretes orr-fül-gégész átküldte őt a szájsebészetre, ahol kiderült, hogy az álkapocsizület a huynó! Illetve a fájó! Mert hogy kikopott. Pedig ez az illető csak 36 éves. A tünetek, amket leírtál nagyon hasonlatosak az övéihez. Szóval nézzél be a szájsebészetre, ha éppen arra jársz, és harapj egyet oda nekik! ::)))

Szólj hozzá!