A fogorvos örül-e a kóla-adónak?

Cuki írás az édességek ellen – fogorvos kalviatúrájából

A fogorvos fogta a klaviatúrát és megírta a Jóljárok.hu Magazinban: “A kisgyermekeknek gyakran kínálnak cukros italokat, és cumit, amellyel igen komoly veszélynek teszik ki a gyermek még frissen előtörő tejfogait. A baj nem csak ez, hanem ezzel hozzá is szoktatják a gyermeket az édes italokhoz, ételekhez, így már a maradó fogak is veszélybe kerülnek…”

Fogorvos Pécs, Szekszárd

Gondolnánk, a Kóla adó majd megoldást nyújt, s kérdezem is a fentebb hivatkozott fogorvost, aki lám,  önzetlen ismeretterjesztőként is teszi a dolgát, miképpen vélekedik. Nos így:

“A kóla adó? Fogorvosként sárkányosodom a kólától (cukros teától, cukortól, egészségtelen kajától…) gyerek korban tönkre tett fogak láttán. Ilyen esetben van mit dolgozni… ha lehet segíteni még egyáltalán. Az adó a kóla, gumicukor, chips és burger stb. függőséget nem fogja érdemben befolyásolni. A fogaknak annyi és a rengeteg E is telíti a csemetéket. Szinte biztos, hogy nem egészség megőrzésre, vagy prevencióra megy a pénz.”

De a szülők, nagyszülők talán majd odafigyelnek…

***

A hivatkozott írás:
Egészség: kisgyermekek fogápolása

“A fogorvos örül-e a kóla-adónak?” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Az a nagy büdös helyzet, hogy indokokat lehet találni, de a fogyasztási jellegű adókat akkor vetik be, amikor nagy gáz van költségvetésileg, ha az egészség valós indok lenne, vajon mit adóztatnának különadóval?
    A színezett üdítőitalokat (mert a színezett és nem csak a cukros a célzott kőr), vagy a pálinkát, esetleg a zsírosdeszkát?
    Mert ugye az utóbbi sem az egészségességéről híres…

  2. Méghogy adót a zsíroskenyérre? 🙂
    Szép gondolat! 🙂
    Persze nem tudom, hogy a pálinka és a zsíroskenyér milyen hatással van a fogakra, de ezek megadóztatása is segítené a magyar célok elérését: a Nyugat leelőzését, a kínai termelékenység behozását – ebben viszont biztos vagyok! 😀
    Kedves 6. Alabárdos!
    Tetszik a Hamburger-adó c. bejegyzésed!

  3. A kóla-adó az eszköztelen szeretet adója. Anyuci, apuci és hát a nagyika ad kólát, hogy a picike azt érezze; szeretik. Hogy boldognak lássák. Egy kis időre. Ha az így befolyt összeget a szeretet kifejezésére szolgáló eszközök oktatására fordítanák, holnap talán kihúznánk a kóla méregfogát és megmentenénk a gyerekek tejfogát. Szép cél, támogató érdek nélkül. Erről szól az életünk. 🙁

  4. Köszönöm a dicséretet. 🙂

    Az a nagy büdös helyzet, hogy a fogyasztási adóval olyan termékeket érdemes megcélozni, ami függőséget okoz, vagy amely piacán jelentős fogyasztói réteget jelentenek a gyerekek, azaz az önálló jövedelemmel nem, de jelentős hisztifaktorral rendelkezők.

    A szülőket és a függőket könnyű sarcolni.

  5. Megint ez a rövidtávú gondolkodás! Ha a büntetőadónak hála tovább élünk nem lesz elég a nyugdíjkassza!
    A rövidtávú gondolkodás sémája amúgy nagyon egyszerű: nézd meg mit szeretnek az emberek, mi az amire még költenek, keresd meg azok negatív oldalát, vezess be drasztikus adókat, kommunikáld, hogy ez az emberek érdekében van.
    Meg lehetne még adóztatni a szappanoperákat, a bevásárló központokat, a külföldi nyaralásokat,
    a divatos ruhamárkákat, a szórakozó helységeket, stb, stb

Szólj hozzá!