A civil- és a pártgondolkodás

Pártalapú megközelítés

A pártalapú megközelítésben könnyű a gondolkozás. Rutinszerű! Van az ellenfél (ellenség értendő alatta), meg a jók! Amit az ellenség böffent, legyen bármi is, az ártó szándékú röff. Amit a jók vezére mond, vagy valamelyik alvezére: az a tuti.
Slussz, passz! Itt most folyamatos a kampány.

A sorok zártak, parádésan működik a demokratikus centralizmus, szerződésben rögzített hűség virága illatoz a jelölő párt orra alá. Fegyelem van, és kussmertleváltalak!

Civil megközelítés

A civil számára ügyek vannak (volnának). De hiába szól. Csupa tökéletes ember a táborokban – ki engedhet itt meg magának egy tévedést?! Vagy egy elkefélt dologért egy nyögvenyelős bocsánatot? Nincsenek elkefélt dolgok! Még a hülyét is megvédik, feltéve, ha nem volt jelen kamera, amikor hülye volt!

Bruce I. Newman – Politikai marketing mint kampánystratégia c. könyvében (Bagolyvár, Budapest, 2000) – az 52. oldal ábráján látható: a pártalapú megközelítésben minden a pártból indul, mindent onnan irányítanak, minden a pártról (a hatalom megszerzéséről vagy annak megtartásáról szól).

Marketing szempontú megközelítés

A marketingszempontú megközelítésben a külső hajtóerők a jellemzőek, marketing szakemberek irányítanak, s a középpontban a választó áll!

De számára olykor, ebben a közegben, ingoványos a talaj. Ugyanis nincsenek ügyek, mert nincs tévedés, a helyi közhatalom soha ilyen jól! Minden városban, minden kerületben még a minden is mindenben tökéletes. Vagy ha nem, akkor annak oka az ellenség! Az pedig ennek ez, annak meg amaz. Itt ők, amott meg amazok.

Nincsenek ügyek!

A disznóság nem disznóság. Illetve a nem disznóság is disznóság a másik oldalon.

Csak ügyek vannak – náluk! Csupa ügy!

Kuss a civilnek, mert ha szól, az támadás? Aki nincs velünk, se velük, az nincs?

Nincsenek ügyek, mindenki tökéletes! Csak velem, bennem van valami hiba…

“A civil- és a pártgondolkodás” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Ebben a felosztásban már csak annyi a probléma, hogy civilek sincsenek.
    Úgy értem, vannak egyéni érdekek, az egyén ügyei, akarata stb.
    De amint megszerveződik, és artikulálja magát a közéletben mint civil, kiviláglik, hogy pártkötődésű.
    Tehát Te mint egyén civil amúgy le vagy ejtve:)
    De ne csüggedj!

  2. Azt gondolom, kevés olyan ember van, akit egyáltalán nem érint meg a politika!
    Nem az a szabad ember, aki apolitikus!
    A gond az olyan helyzetekben keletkezik, amikor olyan a helyzetkép, amit fentebb leírtam. Amikor az elvek (amelyekért a civil is tűzbe menne, mint pl. a szabadság, az igazságosság, a szolidaritás) le vanak pottyantva, mert magasabbrendűnek vélik a “párt védelmét”, mint azokat az elveket, amelyeket az adott pártnak kéne megvalósítania!
    De van egy pont, amelytől nem méltányolható ez tovább, mert “úgy marad”, mert elvész az egyéni és a kollektív szabadság is.
    Ez a határ, ha el is értük valahol, biztosan nem léphető át március 15. előtt és alatt, mert … (Szóval ez is őrület, ez az öncenzúrás maszatolás, tologatás, megfontolás. Abnormális állapotok ezek, na.)

  3. Én emlékszem erre az írásodra.
    De ez egy ilyen társadalom.
    Teljesen átpolizizált.
    Persze vannak szerencsés emberek, akik tényleg szabadok, mert egyszerűen nem érinti meg őket a napi politika.
    Persze egy vállalkozót sokminden érint, de egy alkalmazottat már csak módjával.
    Ha az ember bizonyos integritással, önállóssággal bír, nem kell, hogy mindennapjaiba belopózzon, hogy ő mindig állást foglaljon.
    Aztán van persze, aki folyton beleakad, annak elég rossz élete van, mert valóban abból a szempontból is mérlegelnie kell, hogy jöhet még a másik is, s az lehet, hogy még rosszabb lesz.
    Én úgy vagyok ezzel, ha kritikát kell mondani, én nem teszek lakatot a számra, nem is vagyok egy problémamentes ember:)

Szólj hozzá!