A blog, ha magyar

A blog, ha magyar, ritka mint a fehér holló

A napi hírforrások egyre-másra számolnak be arról a tendenciáról, hogy a világ minden táján nő a blog iránti lelkesedés. A 18-54 év közötti, rendszeresen internetező népesség nem csak naponta elmerül az elektronikusan vezetett naplók világában, hanem maga is blogot nyit, és megmondja a tutit a világnak! De nekünk, magyaroknak, még e téren is sikerült az utolsó helyre kűzdeni magunk!

Rettenetesen szemérmes a nép a Pannon tájakon, esze ágában sincs jól odamondani a hivataloknak. Vagy élmény nincs, nem születik elegendő gyerek, akiknek az első lépéseiről fotóval lehetne beszámolni?
Szóval a rendszeres magyar Internet felhasználóknak csupán 8 %-a tülekszik a háló nyilvánossága elé bloggal, s az utolsó előtti helyezett is vagy 10 százalékot ránk ver.
Kénytelen vagyok kijelenteni, e szörnyű utolsó hely igazán nem az én hibám, én már nekimentem mindenféle magasságos hivatalnak, egyháznak, pártnak, tótumfaktumoknak, s a gyerekeim sorsáról is olykor beszámolok. Jelezném még, hogy képet, videót is használok a korszerűség jegyében, de inkább belső igényből, mint a szinten tartás végett.

A kedves KapitanyG blogjában olvasom, netbarátai szintén mindent megtesznek a sikerért, van, aki nem is egy bloggal rukkol elő, csak a társaság java éppen kilóg – velem egyetemben – a kutatott korosztályból! 🙂
Ebből egy felszínes kutató nyilván levonja majd a következtetést: a magyar blog az idősebb korosztály művészete.

Csak az ezzel a következtetéssel a baj, hogy ezek az “öregek” meglehetősen kortalanok, aktívak, lendületesek, s némelyik éppen eléggé korszerű ismereteket ural. Lehet, hogy a blogírás fiatalít?

Ám ezen a kérdésen, a magyaros nemblogoláson egy marketing klub összejövetelen is morfondíroztunk, ahol Dr. Fojtik János észrevétele fogott meg igazán: nézzétek az adatokat azzal párhuzamban, mely országokban van függöny és melyekben nincs a potenciális blogolók ablakán!
Marketing Klub: online marketing és blog

“A blog, ha magyar” bejegyzéshez 18 hozzászólás

  1. Az életkorommal határeset vagyok: még benne a felmérés időkorlátaiban, de egy-két röpke év és én is az agg bloggerek táborát szaporítom. Javaslom, hogy velünk külön tudományág foglalkozzon, a gerontoblogia.

  2. Köszönöm, hogy velem, a vénséggel, ífjú titánként szóba állsz! 🙂
    A gerontoblogia kifejezés létrehozása parádés találmány, még valamely net-öregnek is dicsőségére válna, nemhogy egy ilyen websihedernek!

  3. Szerintem a magyar embernek vagy 25x kell a szájába rágni (s nem WOM-ra gondolok), hogy ez vagy amaz hasznos neki is… Sajnos kezdjük a szociális színvonatlatansággal és a médiával. Egyrészt az emberenke nincs igényük olyanra amiről nem hallottak, itt is vagyunk a médiánűl, ami arról is tájékoztatja amire aztán végképp’ nincs is szüksége s nem is lesz, mert fél óra múlva elfelejti. Sok az információs kapcsolódáis lehetőség, de mi (a nagytömeg átlag) magmaradunk a tévékettőnél és a retekklubbnál, náha rokszi, és kifújt. Ennyi az információról. Ez az alap 0.0-ás mai magyar. A 0.1-es mai magyar ezek mellett már megnézi (néha) az origót-meg az indeszet (szándákosan írom így őket), na és a freemailjét… köv csopo +iwiw és msn…és még nem is tartunk a bloggereknél. Ezen csoportok is a 0,0 verzióból “fejlődött” ki évek alatt… aztán lehetne ragozni, s a végén már csak tányleg a pár csúcsragadozó cég és nevesebb blogger marad (aki még mindig csak a nemzetközi átlagnál tart). Így van ez, nem hiszem, hogy változna is valami a köv 5 évben, maradnak a komolyabb piaci cégek és a bloggerek, esetleg pár felküzdi magát évek alatt…

  4. Nem tudom, Ti hogyan vagytok vele,, de én nem nagyon hiszek ezeknek a felmérősdiknek (tisztelet a kivételnek).
    Úgy gondolom, hogy maga a felmérés olyan körökben, és úgy zajlik, hogy nem sok köze van az igazsághoz (esetünkben), inkább valamiféle áltudományoskodásnak tartom.

    Bizonyítékom ? Zajlik most egy keresőoptimalizáló verseny. Aki kíváncsi rá, honlapjukon megszámlálhatja, hány blogger hasít a neten. Szerintetek, hányat kérdeztek meg közülük ? (A versenyről, színvonaláról, körülményeiről nem most kell véleményt mondani. 🙂 )

    Kissé belterjesnek tartok egy ilyen felmérést, az már szentigaz !

    Bognár Laci ! Emlékszel még mennyibe került az első számítógéped, amit meg mertél venni, mert úgy gondoltad, hogy a többi, korodbélihez képest hamarabb megtaláltad a bekapcs gombot ? (Persze mondhattam volna magamat is, de magamat csak nem cikizem… 🙂 )

    Sokan, nagyon sokan nem ezt választották, hiába hajszolta őket a megismerés vágya (aki még emlékszik a Commodore64-en írt programcsodákra, vagy a ZX Sinclair csempészetre – vagyonokba kerültek. Én például a főiskolán is, és az egyetemen is a Fortran IV. programozást tanultam, lyukkártyára, pedig volt köztük majd 10 év…). A gyerknek megvették, és elhűlnének a kutatók, ha egyszer a fiatalok közé mennének felmérni, ahol tényleg pezseg a blogélet (is). Olyan élet van a blogmezőkön, amit álmodni sem tudnak a felméréseikben…

    Csak sokaknak másra kellett a pénz, az oktatás nem állt a helyzet magaslatán; honnan a fenéből lenne blogkultúra, blogoktatás, blog-marketing ?

    Akik pedig őszülő hajjal, megfontoltan, átgondoltan blogolunk, 10-ből 11-szer előre tudjuk a reakciókat – hisz’ kevesen vagyunk; le sem sz….

    Szép estét ! Szép blogolást !

  5. Jó nézünk ki, a le se vagyunk… kitétel után mindjárt jön a Szép estét! Szép blogolást! 🙂
    Hanem a lényeg: én Commodore 16-tal kezdtem, Bécsből hoztuk, jól megvámoltak, még egy termoszra is futotta a dugipénzből, azt is megvámolták.
    Most meg majd Internet-adó lesz.
    A lényeg mindig az, hogy le kell gyűrni (az anyagi) nehészségeket, ha csinálni vagy tudni akarsz valamit 🙂
    A termosz már nincs meg, de nem is emlékszem arra, ittam-e belőle valaha valamit.
    Ugye-ugye, itt is összejön a sok öreg, mireg-morog meg ilyesmi 🙂

  6. “Mamik 50 és a halál között, aztán itt bohóckodunk…
    Beláthatnánk végre, hogy az élet – és a blog – az ifjúságé.”- írtam odaát…

  7. Van egy olyan gyanúm, hogy a blogban a személyiség “esszenciája” nyilatkozik meg, az pedig valamilyen kortalan valami.
    Így a blogger korára legfeljebb csak a tapasztalatainak a mennyiségéből következtethetünk.
    Lehet valaki fiatal, de bő tapasztalatú, nagy tudású, eleven képzelőerejű, s így akár Krisztus megfeszítéséről is eleven, átélt élményként adhat számot, sőt a jövőből is “hitelesen” üzenhet – s ebből következően egyszerűen nincs jelentősége az életkorának.
    Másfelől idősebb polgárpajtás is lehet skatulyafejű rendpárti sőt gyenge észerejű, tapasztalatlan egyben-másban – semmire sem megyünk az életkorával 🙂
    Tehát bloggernek lenni nem életkor kérdése!
    Színezhetem mindezt azzal a tapasztalatommal is, amit Myrtille írt offline találkozásunk után, ilyesformán formálva a szavakat:
    – Lám, ebben az életünkben is könnyen szót értettünk!
    Vagyis Myrtille egyenesen KÉT életformában él, azaz egyik létezési módjaként fogja fel bloggerlétét. S bár vannak létezési módjai között átfedések – pl. mindkét életében ismer engem… De hopp, itt álljunk meg.
    Hiszen az én éségem is kétféle, egy virtuális és egy “valóságos”, tehát az sem mindegy, Myrtille melyik énje melyik énemre gondol!
    Ugye világos?

  8. Szia!
    Szóval ezaz. engem nem kérdeztek, javítottam volna a statisztikát, nem azokat kérdezték akiket kellett volna, vagy aki blogol, nem foglalkozik kérdőív kitöltéssel.
    Ami engem illet megtettem a magamét, igat ha a statisztikában nem szerepel, hogy HÁNY blogot írok, akkor csak egynek számítok, de ha a számítási képletben mint változó szerepel a blogok száma, akkor mindenképpen javítottam volna.

    Hogymire gondoltam? Hát a kétféle létezési mód érdekes, ilyen szemmel még nem mérlegeltem magam. egyféle találkozás, ha beülsz hozzám egy sörre teára .. egy másik, ha kávézunk Pécsett, és a harmadik, amikor mindkét élete jelen van egy blogolónak, ha ülünk egy köfotelon, amiről pontosan tudjuk, hogy repültünk már vele.:)))
    Ez … érthető?

  9. Szia Myrtille!
    Igen, a kőfoteles példa nagyon jó, amellyel bárhová elrepülhetünk, s mások is mellénk ülhetnek! Ez a lényeg, a kőfotel röpte, hogy ott száll le, ahol mi akarjuk, s ráülhetnek a népek bárhol a világon!
    Erre mondom azt, hogy Uri Geller tudománya ehhez képest kismiska! 🙂

  10. Hogy a blogban az esszencia mutatkozik, kortalanul… az igaz. Tudok is rá számtalan bizonyítékot.
    És mégis, MÉGIS (vagy tán épp ezért) szíven ütnek az ilyenféle mondatok, mint ez a “mamik 50 és a halál között”. Pláne, ha olyan bloggernél olvasom, akire El Lobo valamelyik régi posztja miatt kezdtem elfigyelni. És akkor is szíven üt, ha nem a bloggal-blogolással kapcsolatban írta le, hanem csak úgy, általában.

    Nem tudom, Farkasom, tán az a baj, hogy UGYANAZ vagyok a blogban is, meg a valóságban is. Nem tudom, nem is akarom szétválasztani.
    Még most, 60 és a halál között se 🙂

  11. Myrtillenek mindig igaza van, kedves KapitanyG!

    Azaz lényegünkben (v.ö. esszencia) ugyanazok vagyunk minden létformánkban, csak más szabályok szerint.
    Az offline világban jelentősége van annak, hogy szépek vagyunk-e vagy rútak, alacsonyak vagy magasak, kövérek vagy épp ellenkezőleg, de a virtuális létünkben ezeknek a kategóriáknak nincsen jelentősége! Ott ez nem látszik, nem érvényesül, ott olyan külalakot öltesz, amilyent csak akarsz.
    Ott más kritériumok érvényesülnek a személyiség megítélésében. Pl. olyanok, hogy miként vélekedik valaki az ötvenen túli “mamákról”. 🙂

Szólj hozzá!