Ügyintézés Magyarországon

Szerző: Bognár László | 2009. december 15. | Nincs hozzászólás

Brrrrr. Ügyintézek. Ha ügyet kell intézni, már előre megy fel bennem a pumpa. Idő, pénz, idegek kopása nem számít.
Már túl vagyok a kötelező biztosításom lemondásán, és újra is kötöttem egyazon lendülettel – ugyanott. Ez kész őrület, mert az csak a látszat, hogy kevesebbe lesz a biztosításom, mert kollektíve biztosan ráfizetünk arra az őrültségre, hogy újrakötjük azt, ami eddig is működött és tollvonás, idő, energiabefektetés nélkül is működhetne ugyanúgy tovább.
Válság van, de arra kényszerítjük önmagunk, hogy termelő, alkotó munka helyett őrültségekkel foglakozzunk. Néhány ezeres megtakarítás a díjunk – de vajon mennyi a veszteségünk?

Már a zöldkártyám is rendben, igaz, kétszeri nekifutásból fizethettem csak a pénztárnál, ahol minden máshoz elfogadják a bankkártyás fizetést, csak a zöldkártya térítéséhez nem. Mert harmadik félként ott az állam és annak a bankkártya nem jó, csak a kp. De finnyás államunk van, a betyárját neki!

Persze van jó példa is, segítőkész kéz a változások csiholta, soha véget nem érő ügyintézési folyamatban: a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete levélben értesített, hogy december 31-ig, ha önkéntes magánnyúgdijpénztári tag lennék, még meggondolhatom magam és visszatérhetek a TB égisze alá.
Utána jártam, döntöttem – visszatérek. Mivel most éppen nem vagyok Budapesten, ahol az önkéntes pénztáram működik, interneten intézném a dolgot. De nem lehet, küldjem a kérvényt postán.
Hát ne izéljetek polgárpajtások, szó nincs kérvényről, hanem csupán udvarias bejelentésről – és nem akarom megint felkeresni a postát.

Idő, pénz, idegek kopása nem számít…

***

Más őrültségek:

Önnek hangüzenete érkezett talán

Gerillamarketing: nekünk Mohács kell?

Hozzászólások