Tanuljunk meg újra európainak lenni! 1. lecke
A blogot jegyzi: Bognár László | 2009. február 19. | 5 hozzászólás
Örömmel tapasztalom, hogy barátaim blogjaiban feltűnik ez a videó, s bár mindegyikőjük mást- és mást emel ki az eseményből, mégis összefűzi őket egy közös dolog - a csodálat hangja.
Az esemény egy televíziós vetélkedő valahol Európában (de ezúttal nem Magyarországon), ahol főhősünk – talán nem is a legszerencsésebb külső adottságokkal - fellép és diadalt arat.
Az én olvasatomban lecke ez, nekünk, magyaroknak szóló! Lám, a vetélkedők nem a zsűriről (nem a ruhájukról, a nagyszerűségükről), hanem a versenyzőkről és végső soron a tehetségről, a produkcióról szólnak.
Az én olvasatomban olyan lecke ez, amelyből érdemes megtanulnunk a siker feletti közös öröm élményét, a tehetségeink megbecsülésének (de legalábbis nem az eltaposásuknak) a vágyát, amely dolgok sajna, nekünk még nem mennek…
Hozzászólások
5 hozzászólás a(z) “Tanuljunk meg újra európainak lenni! 1. lecke” bejegyzéshez
IDE VÁRJUK VÉLEMÉNYÉT!
Blog esszé
Köszöntöm blogomban! Ez itt egy komplex blog, vagyis sok minden megtalálható benne. Kisérlet önmagammal. Gondolatkisérletek... Bemutatkozásként ajánlom:
> Blog és esszé
> Blog szociográfia
SEO blog
- Elpuskázott gerillamarketing – Médiatanács blogAzért az nem semmi, amikor a Médiatanács blogot nyit az egyik legnagyobb ingyenes blogszolgáltatónál! Amikor eltervezték a lépést a Médiatanács illetékesei, nyilván arra gondoltak, hogy ez nagyszerű gerillamarketing nyomulás lesz, bemenni az oroszlán barlangjába és ott tenni helyére a dolgokat, a forró blogoszférában, ahol a meggondolatlan irogatók miatt az […]
A kiadó – a Bognár Stúdió – honlapja
Gerillamarketing
- Kellene egy magyar Cohn-BenditFröccsen a nyál A január egyetlen napja sem múlhatott anélkül a jobboldali csatornákon, hogy estelente ne fröccsent volna nyál a képernyő belső felén, vagyis ne hivatkoztak volna a "banditára", Daniel Cohn-Benditre. A főgonosz megtalálása és napi taposása, megköpdösése olyan jelenség, amelyen érdemes egy pöttyöt elidőznünk. Mondhatnánk egyfelől, ho […]
2009. február 19. - 7:12 du.
Amikor ezt a videót megnéztem, és magamhoz tértem a srác sikerét annak tudtam be, hogy elhittem neki ő egy közülünk, a legkisebb fiú, aki elment szerencsét próbálni. Egy emancipációs igényt elégített ki. Mi is vagyunk, én is vagyok.
2009. február 19. - 8:01 du.
A nagy örömben, azért érdemes odafigyelni arra is, hogy az éneklés megkezdése előtt bizony enyhén szólva is szkeptikusan néz rá a közönség és a zsűri is. A balszélen ülő pl. még egy gúnyos mosollyr is kiküld a mögötte űlő közönség közé! Vajon miért? Vajon miért nem hittéek el, nem nézték ki belóle, hogy tud énekelni? Azért mert szegény nem egy Marlon Brando, mondjuk ki, ezért!
2009. február 19. - 8:33 du.
Sziasztok! Lám, olyan ez a kis videó, mint a Rubik-kocka: sok-sok színt rakunk ki belőle, sok-sok oldalt – és lehet, hogy ez a sok szín mind benne is van!
2009. február 20. - 11:34 de.
Paul Potts-nak hívják az urat, aki csodálatos hangjával, kitartásával elérte álmait.
Vannak álmaink? El tudjuk érni őket? Van kitartásunk?
Egy másik történet, de – többek között – az is a feladhatatlan küzdelemről szól:http://www.sakraft.hu/2009/02/te-eros-leszel-a-vegen.html
2009. február 21. - 11:48 de.
Hát kérem, én ettől nem erős, hanem k. dühös leszek! Anno láttam a 30perces filmet erről a szegény emberről. Rettenetes, ahogy egyesek (egyházi és egyéb marketingesek) igaz, nem olcsón, de eszközévé, eszözzé teszi, silányítja ezeket a nyomorultakat. A félelemtől elhülyült népség meg úgy csókolgatja, tapogatja őt mint a sok millió zarándok a nyálban tocsogó csodakövet. Ezen egyszerűen nem lehet eléggé felháborodni! Arról már nem is beszélve, hogy pont az eféle és ehhez hasonló orbitális demagógia eszi, rothasztja szét az emberek agyát, életét, gyilkolja ki az érzelmeket a szívükből, telepumpálva azokat ilyesféle szentimentális olcsóságokkal. Innen már csak egy köpés az Isaurának való össznépi pénzgyűjtés és összefogás. ::(((((((