Az évezred könyve

Para Kovács Imre marketing világa
Az évezred könyve

Miért nem vettem meg az évezred könyvét?

Nehéz lesz ezt megindokolnom, hiszen Para-Kovács Imrét személyesen ismerem, egy teljes alkalommal találkoztunk is a fizikai térben, online pedig sokszor. Legalább háromszor, de ötnél nem többször, az biztos.
Nem lógok a mesék nyúlós tején, isten bizony így alakult az élete, csonkára, foghíjasra sikeredve, hiszen alig ismerkedhetett meg velem.
Na, de hagyjuk a szerénységet másra, haladjunk tovább a történet fonalán!

Szóval nem vettem meg a Duna Plazában, nagy haragomban, hiszen én olykor ide járok, de Para Kovács a Mamut daláról írt könyvet korábban, s így az első önkéntelen reakcióm az volt: vegye meg a könyvedet valami éneklő rajongó a Mammut Áruházban. (Jellemző kicsit, hogy az a könyv is helyesírási hibával kezdődik, egy m-mel írta a Mammutot, ráadásul kis betűvel!)

Olvass tovább

Cserna-Szabó Regehűje

Itt ülök az IBM-rendszerű számítógépem előtt, a SAMSUNG SyncMaster sokcolos, kristálytiszta monitorján olvasom a betűket, amelyeket Microsoft billentyűzeten pötyögök.
Nagy franc ez a Cserna-Szabó András – olvasom a monitoron magamtól (!) – akinek a Regehű című dolgozatát szépen beválogatták a Körkép 2013 elnevezésű kiadványba, Magvetőileg.
(E-mailem jött, villog a SAMSUNG Galaxy S4 bal sarkában a kék led, de az egészen bizonyos, hogy nem Cserna-Szabótól, hiszen nem ismerem.)
Szóval az írásmű első mondata:

„Mikor a lány felkelt, a fiú már nem feküdt mellette az ágyban.”

Drámai nyitás, hiszen ha ágyról van szó, akkor igenis legyen benne a lány mellett a fiú, mert ha ez nem így van, akkor drámát szimatol az olvasó.

Olvass tovább

Méhes Karcsi kávéja

Gyániba gyatra a közlekedés – tudom meg Az év novellái 2013 című kötetből, bizonyos Méhes Károly fiatalember tollából, aki naná, hogy nem ezen szomorkodik a pécsi Árkád áruház kávéforgalmazó üzletében, hanem valami fekete lét szürcsöl, vagyis élvezi az életet, vagy talán pontosabb kifejezés, hogy felhőtlenül habzsolja azt, miközben Gyániban ugyebár a gyatra közlekedéstől szenvednek a magukra hagyott hősei!

Olvass tovább

Irodalmi esten

irodalmi est

Sűrű napom volt, tele online marketinggel, azaz a keresőoptimalizálás keserveivel – ma csúnya oldalát mutatta a szakma, és akkor ráadásul Matolcsy egy-két intézkedésébe is belefutottam, szerencse, hogy háromnegyed ötkor még nem tudhattam: félnótás politikusok szerint ma támadás érte Magyarországon a kereszténységet, mert valaki nem csak Isten segedelmével írta a szakdolgozatát, hanem egy harmadik fél is besegített és ez a három együtt egyes újságíróknak már sok volt, ha ezt is tudom, bizonyára visszafordulok a háborús viszonyok miatt, mert kurva messze van a Zsolnay negyed, ahová egy irodalmi estre igyekeztem – élvezni, hogy Balogh Robert felolvas a 3 percesekből, Lázár Balázs pedig a verseskötetéből, amely a Szívucca címet viseli.

S ha már a marketing szóba került, s kiemeljük belőle a reklám aspektusát, akkor mellesleg megemlítem, hogy a magyar felnőtt lakosság kilencvenkilenc százaléka felnőtt korában nem olvas verset, és ez a reklám nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy kilencmilliókilencszázezer ember nem tévedhet, vagyis megint az okoskodó kisebbséghez tartozom, aki pechjére latint tanult és élvezettel fordította negyedikben magyarra Horatius Flaccust, s amikor az irodalmi esten a színész-költő Lázár Balázs a Búcsú Fonyódtól című versét olvasva odaért –
elheverészni homokban – és ahogy az színészhez illik, szépen, finoman kiemelte az időmértéket, valóságos sztetoszkóp lett a fickó, hogy halljuk a ritmust!

De ideje lenne belefognom és az estről is mondanom valamit!

Bár hozzáteszem, az irodalmi esteknek megvan az a szörnyű hiányossága, hogy a közönségről nem sok szó esik, hogy miért is mentek el, mit gondolnak, mit éreznek a sorok hallatán, milyen érzés fogja el a kövér embert, amikor Balogh Robert kihízás miatt eladó kriptájáról olvas, s úgy hallja az író sorait, hogy ez a pimasz fráter átlát a függönyön, tudja mit eszünk, átlát a peron túloldaláról, belelát a szerelvény kupéjába, ahol éppen most cseppen a csibecombról a zsír a nadrágunkra.

Árva szó sem esik arról, hogy a kisebbik lányom szerint, ha nem mozgok eleget, akkor csontritkulásban fogok elhullani, éppen ezért az irodalmi est végeztével gyalog teszem majd meg a hazafelé vivő háromnegyed órás utat, lemozogva még a jövő hetet is.

Tulajdonképpen az a helyzet, hogy nekikezdjek a beszámolónak, hogy valami régi emlék hatására azt gondoltam, hogy az irodalmi estek tipikus látogatója a tizennyolc éves csúnya lány, és eltűnődtem a helyszínen, mi lenne, ha tizennyolc éves csúnya lány lennék, nem ilyen öreg csákó, vajon őrizném-e a szüzességem vagy bolond lennék őrizni azt, de nem tudtam végiggondolni a problémát, pláne megoldani, mert a műsorvezető, bizonyos Méhes Karcsi úr bemutatta az est résztvevőit.

Jó este volt.

Azért annyit még hadd mondjak el róla, hogy ha fészbukker lennék, akkor egy röpke lájkkal elintézhettem volna az esemény értékelését, de a bloggerrel szemben ugye vannak bizonyos társadalmi elvárások, és éppen ezért ebben a minőségemben mégiscsak le kellett írnom ezt a hosszú sort: jó este volt.

Ha esetleg még lenne valakinek társadalmi elvárása, az vegyen újságot, abban bizonyára ki fogják elégíteni.

Blogírás: az ökrökkel megint baj van

Média és demokrácia

Sipos Balázs könyvét olvasom, amelynek címe Média és demokrácia, s amely könyv a Napvilág Kiadónál látta meg 2010-ben a napvilágot. Az ökrök nála kerülnek szóba, amikor is Francis Galton 1906-os  megfigyelését idézi fel.
A köznép egy ökörvásár tágas terén súlybecslő versenyt rendezett, s a köznép, a tömeg, az átlagember az 1197 font súlyú ökröt szinte 100%-os pontossággal határozta meg, csupán egyetlen fonttal rövidítve meg a valóságot.
A tudós végkövetkeztetése szerint a demokratikus döntés megbízhatóságáról szerzett ott meghökkentő felismerést.

De az ökrök okozta baj azóta sem szünetel, újra- és újra felmerül a nép bölcsességének kérdése, a demokratikus átlag nagyszerűségébe vetett hit vagy éppen ellenkezőleg – a cenzusos demokrácia kísértete. (Magyarán: a lökött nép ne, csak a felkent értelmiségi szavazzon.)

Olvass tovább